Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913)

H - Harántfejtés - Harántfekvés - Harántgát - Harántgyalugép - Harántmetszet - Harántmű - Harántnyúlvány közötti izmok - Harántolás - Harántos csatarend - Harántrezgés - Harátnvágat - Harap - Harapás - Harapégés gomba - Harapkó - Harapócs - Harapófogó - Harapott seb

Harántfejtés — 506 — Harapott seb levegőben legyen. A szülész a nő lábai között áll, segédei pedig két oldalt. Harántfejtés (bány.), keresztben járó pásztafej­tés, csak nagy vastagsággal bíró, meredeken dű­lő erek vagy telepek lefejtésére alkalmas. A telep fekvőjén vagy fedőjén hajtott (1. az ábrát) a fo­lyosóból kiinduló, a csapással keresztbemenő, ren­des munkahelymagassággal bíró, a telep egész vastagságát átszelő vágatokból áll, melyek a le­fejtés után azonnal berakatnak; ha így a fejtés egy szintben megtörtént, az első harántvágatnál a nyitvamaradó a folyosóból ki­emelkedő vágatot hajtanak és mihelyt elérik vele a munkahelyek rendes magasságát (3 m.), legelőbb a fekvő mellett indítanak egy vágatot (b) és ha ez némileg előre­haladt, megkezdik­ ebben a szintben is a haránt­vágatokat (c), melyek a fedőig kivágatván, bera­katnak, így mívelik le azután egyik szintet a másik után alulról fölfelé. L. Bányamívelés. Harántfekvés, 1. Magzatfekvések. Harántgát (franc, traverse), sáncokban és vá­rakban a fővédőgáthoz merőleges irányban épí­tett gát, mellyel a védőket és a főgát mögött fel­állított lövegeket (ágyúk, mozsarak) oldalról jövő lövedékek ellen biztosítják. Ha a H.-akban nin­csenek barlangszerű üregek, akkor azokat tömör H.-aknak, ha pedig üregek vannak bennök, me­lyekben emberek, lövegek v. lőszerek az ellenség részéről hajított lövedékek ellen is biztonságba helyezhetők, akkor üreges H.-aknak nevezik. Harántgyalugép, 1. Gyalugép. • Harántmetszet, 1. Keresztmetszet. Harántmű (franc. caponniére), a vár- és sánc­árkok aljára épített, bombamentesen befödött fo­lyosó, melyből az árok fenekére jutott ellenségre lődözni lehet; ha a H. mindkét oldalán vannak lő­rések, akkor kettős, vagyis egész H.-nek, ha csak egyik oldalán lehet kilőni, akkor fél H.-nek neve­zik. A H.-vekbe gyalogságot és többnyire szóró­lövegeket v. régi nagyöblű tarackágyukat (vagy kartácshatásuk végett) állítanak fel. A H.-vek végre az árok két oldalán álló védők között a biz­tos közlekedést is lehetővé teszik. Harántnyúlvány közötti izmok (musculi Intertransversaris), a hátizomzat és tarkóizom­zat mély rétegében vannak s a szomszédos csi­golyák harántnyúlványait kötik össze. Működé­sük jelentéktelen oldalhaj­lítás. Harántolás (irány.), az érkőzet v. a mellékkőzet megvizsgálására szolgáló vágat, melyet a csa­pásra merőleges irányban hajtanak a fedő v. fekvő kőzetben, v. csak az ér vastagságában. Harántos csatarend (ném. schläge Schlacht­ordnung, franc. attaque oblique). Ha az ellenség aránylag igen hosszú csatarendben (hadállásban) várta be megtámadtatását, akkor több nagy had­vezér (Epaminondas, Nagy Sándor, mind a két Scipio, Julius Caesar és Nagy Frigyes), számítva arra, hogy az ellenfél nem lesz képes seregével kellő időben arcváltoztatást végrehajtani, egyik szárnyát, többnyire azt, amelynek erejét az ellen­fél jól ki nem vehette, visszatartotta, az előretört szárnnyal heves ütközetet indított meg s ha az ellenfél főerőit csatarendjének komolyan megtá­madottnak vélt részéhez indította, akkor az addig visszatartott szárny hirtelen oldalvást nyomult előre s oldaltámadást intézett az ellenség ellen. Harántrezgés, olyan rezgés, mely a tovater­jedés irányára merőlegesen történik. Ilyen rez­est végez a kifeszített húr, ha egy helyen meg­pengetik, v. vonóval hangzásra bírják; ilyen a pálcák, lemezek, harangok, kifeszített hártyák rezgése, ha ütéssel v. hajlítással alakváltozás áll be és rezgések keletkeznek. Légnemű testekben és folyadékok belsejében H.-ek nem lehetségesek. Harántszájúak (Plagiostomata, állat), 1.­­%. halak. Harántvágat, 1. Harántfejtés. Harap, v. harap­ égés, erdőben, nádasban odább­odább harapódzó tűz. Harapás (azelőtt: Ruszin), kisk. Ung vm. szobránczi j.-ban, (1910) 411 rutén lak., u. p. Jásza, u. t. Remetevasgyár. Harapégés gomba (Polyporus ovinus [Schaeff.] Fries, növ.). Kalapja 6—8 cm. széles, többnyire kerek, néha szabálytalan alakú, boltozott, vastag húsú. Színe fehér vagy halványsárgás. Felülete eleinte sima, később cserepesen repedezett. A ka­lap alján rövid csövek vannak, ezek nyílása finom kerekded, eleinte fehér, később sárgás. Tönkje 2—4 cm. magas, egyenlőtlenül vastag, tömött. A gomba húsa fehér. Különösen fenyvesben terem, rendesen nagyobb mennyiségben, nyártól őszig. Szép és ízletes húsa miatt nagyon kedvelik. Harapkó (azelőtt: Hrabkó), kisk. Sáros vm. kisszebeni j.-ban, (1910) 565 tót lak., u. p. Szinye­újfalu, u. t. Margitfalu. Hajdan Szt. Ágoston-rendi remeteség volt itt, melyet 1334 körül gróf Perényi Miklós alapított; a mohácsi vész után elpusztult. Harapócs, a tó felső szegletmetszőfogainak (18) külső alsó szegletén két ízben, bizonyos határozott életkorban fellépő csúcs, mely körülbelül egy évig marad meg. Az első kilenc éves korban, a második tizenötéves korban jelentkezik; a metszőfogak rágó lapja az első H. idején harántul tojásdad, a máso­dik H. idején pedig kerek. A H. keletkezése az alsó metszőfogsornak ezen korban bekövetkező előre­nyomulására vezethető vissza. L. még Fog. Harapófogó, 1. Szerszámok. Harapott seb (vulnus morsum), a sebek­nek külön csoportja; alakjuk, súlyosságuk és gyógytartamia, rendkívül változó a harapás ereje Harántfejtés.

Next