Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913)

H - Hararcsony - Harári nyelv - Harastyán - Haraszt - Haraszt - Harasztfa - Harasztfélék - Haraszthy - Haraszti - Haraszti - Harasztifalu - Haraszti-árczkevei h. é. v.

Harar — 507 — s a harapó állat v. ember szerint. Enyhébb esetek­ben csak véraláfutások, majd kisebb-nagyobb szúrt (a szemfogaknak megfelelően) vagy metszett (a metszőfogaknál) sebek, zúzódások keletkeznek; súlyosabb esetekben nagyobb szövetrészek lebe­nyes beszakítása v. kitépése is létrejöhet. Legin­kább a kutya, macska, ló, szarvasmarha és az ember harapását tanulmányozták. A H. rosszul gyógyul, mert a szövetek zúzódásával jár, azon­kívül, mert rendesen fertőzve is van. A kutya hara­pásának az ad különös jelentőséget, hogy a veszett­ség terjedésének csaknem kizárólag ez a módja, ezért is kell minden kutya által megharapott egyént veszettség ellen oltani. L. Veszettség. Harar, 1. Harrar. Harári nyelv, a sémi nyelvek legdélibb el­ágazása, melyet csak Harrar városában és kör­nyékén használnak. Legközelebb az amhár nyelv­hez áll, de úgy az arab, mint a környező hamita nyelvekből sok elem vegyült hozzá. W. ö. Mutter Friedrich, Über die Harari-Sprache im östlichen Afrika (Wien 1864); Pratorius, Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft (XXII. köt.); Paulitschke, Harrar: Forschungsreise nach den Somai- und Gallalandern (Leipzig 1888). Harastyán (azelőtt: Alsódráscsán), kisk. Zala vm. perlaki j.-ban, (1910) 458 horvát lak., u. p. Hodosány, u. t. Murakirály-Perlak. Haraszt (Filix, nov.), 1. Harasztok. Haraszt, kisk­ Szepes vm. iglói j.-ban, (1910) 276 tót lak., vasúti megállóhely, u. p. Szepes­körtvélyes, u. t. Márkusfalva. Harasztfa (növ.), Szily Kálmán szerint néhol az égerfa, a horvát hrast (a. m. tölgy) alapján töl­gyet is jelent. L. még Faharaszt, Harasztfélék (név), 1. Harasztok. Haraszthy, 1. Ágoston, hires északamerikai és nyugatindiai utazó, szül. Bács vm.-ben 1812., megh. 1869 júl. 22. A 30-as években beutazta Észak-Amerikát. Tapasztalatait nehéz magyar­sággal Utazás Észak-Amerikában c. művében írta meg. Még a szabadságharc előtt atyjával és egész családjával Észak-Amerikába ment, hol Nicara­gua államban nagy fűrészmalmai voltak. Az alli­gátorok tépték szét. 2. H. Ferenc, 1450 táján született. 1479—82-ig ő és Pathócsy Bertalan, 1483. Szokolyi András, 1485—89-ig pedig Szokolyi és H. volt Szörény leánja s ez utóbbi ugyanakkor már Arad főispánja. Mint ilyent említik 1516. is. 1490-ben Solymos és Lippa várak kapitánya volt s 1492. a két vár ura­dalmát Corvin Jánostól zálogba is vette 7800 frtért. 1498. az országgyűlés megrótta őt Koszorúvár el­vesztése miatt. 1500-ban olykép vette át Országh és Pathócsy csalái palotáját, hogy nekik ahelyett Csála várában (Arad vm.) új kőházat építtetett. Nagy birtokszerző volt; 1518. összesen 74 faluból s Jászjószágból álló óriási uradalmat irathatott át leányának, Katának s urának, Cseh Zsigmondnak és másik leányának,Annának(Bakos Mihálynénak) nevére. Időközben elvesztette aradi főispánságát s evvel minden politikai stíluát. Most, úgy látszik, a gazdálkodás nyűgétől is szabadulni akart. Má­sodszor nősülve, Cseh László özvegyét vette el. Ez­t még 1540. is. Ekkortájban határozottan I. Ferdinánd pártjához csatlakozott, de hamis pénz­veréssel szennyezte be nevét; e miatt Izabella királyné mint hűtlent s hamis pénzverőt megfosz­totta csalai uradalmától s azt, H. halála után, 1548. Petrovics Péternek ajándékozta.V. ö. Márki, Arad Tört. I. 307—8. 3. H. Hermin (családi nevén Feigler), szí­nésznő, szül. Esztergomban 1872 febr. 22. Már gyermekkorában föllépett a színpadon; iskolái el­végzése után vidéken játszott, majd a budapesti Vigszinháznak megnyitása óta jeles tagja. Haraszti (Hraszin), adók. Verőcze vm. eszéki j.-ban, (1916) 860 többnyire magyar lak., u. p. Lacz­háza, u. t. Vuka-Dobsin. Haraszti, J. Emil, zenei író, szül. Nagyvára­don 1885. Főreáliskolai tanár. Állandóan ír zenei cikkeket a napi, heti és szaklapokba; 1907 óta a Budapesti Hirlap zenekritikusa, önállóan megje­lent művei: A faji elem Grieg zenéjében (1911); Hubay Jenő élete és mű­vei (Budapest 1913). 2. H. Gyula, író, szül. Kolozsvárt 1858. Tanári és doktori oklevelet szerzett a magyarból, németből és franciából. Tanár volt a nagykállói, nagyváradi, kassai és a budapesti VI. kerületi állami főreáliskolákban, 1892. magántanárságot nyert a modern francia irodalomból a budapesti egyetemen. 1895. a kolozsvári, 1909. pedig a buda­pesti tud. egyet, a francia nyelv és irodalom ny. r. tanára, 1903-ban az Akadémia lev., 1906-ban a Kisfaludy-Társaság rendes tagja lett. Eleinte főleg a magyar irodalommal foglalkozott. Nagyobb dolgozatai e tárgykörből: Költészetünk új népies iránya (Budapest 1878, főleg a debreceni körről); Csokonai Vitéz Mihály (u. o.1880); Arany János­ról 1881. közzétett terjedelmes essaije önállóan megjelent 1913., miként 1882-iki Madách-tanul­mánya is. Főleg azonban a francia irodalommal foglalkozik.E tárgykörből magyar és francia folyó­iratokban számos essait és bírálatot közölt, ön­állóan megjelent egyéb munkái: A francia költé­szet ismertetése (Budapest 1886); A naturalista re­gény (u. 0. 1886); André Chénier költészete (u. o. 1890, e két utóbbi az Akadémia kiadásában); La poésie d'André Chénier (Paris 1892, a magyar kiad. bővített fordítása); Moliére élete és művei (1897, a Kisfaludy-Társaság kiadása, 2 köt.); A francia lyrai költészet fejlődése (1900, a Kisfaludy-Társa­ság kiad.); A Renaissance francia színköltészete és a szinszerű­ség (1904, akad. székfoglaló); a francia irodalom története (1904, Heinrich, Egye­temes irodalomtörténet II. köt.); Duse Eleonora (1905); Corneille és kora (1906, a M. Tud. Aka­démia kiad.); Jean de Schelandre, Tyr et Sidon (1908, Paris, a Société des Textes français mo­dernes kiadása); Edmond Rostand (1912, Nép­szerű Főiskolai Könyvtár), ugyanez átdolgozva franciául, hasonló címmel (1913, Paris, Biblio­théque Hongroise); továbbá Faguet Emil XVIII ser.-ának jegyzetekkel ellátott fordítása (1898,­­ M. Tud. Akad. kiad.). Ezenkívül fordított színmű­veket, beszélyeket, regényeket franciából, olasz­ból, angolból, spanyolból. Harasztifalu, kisk. Vas vm. körmendi j.-ban. (1916) 467 magyar lak., u. p. Egyházasdarócz, u.­­ Körmend. Haraszti—ráczkevei h. é. v. A budapesti h. ó. vasút Dunaharaszti állomásától Ráczkevéig tér- Haraszti—ráczkevei h. é. V.

Next