Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)

H - Holtcönk - Holtcsalán - Holtei - Holter - Holtér - Holtfuvardíj - Holtgyapju - Holthausen - Holt-hegység - Holtkéz

Holtconk — 210 — lékkal, ruhával, szerszámmal s a rangjának meg­felelő kényelemmel (rabszolgáit leölik a sírján !). A meghalt lelke mindaddig nem nyughatik meg s az élőket sem hagyhatja békén, amíg az őt jogosan megillető (gör. Sixata, lat. iusta) végtisz­tességnek s az emlékét fenntartó kultusznak tel­jes mértékében nem részesült. De a léleknek nem csupán a nyugalma, hanem a továbbléte is ettől a tisztelettől függ. A félelem, hogy a hátramara­dottak nem tettek meg mindent a halott kíván­sága szerint, állandó aggodalomban tartja az élő hozzátartozókat, ebből azután a hazajáró és jo­gos illetményét követelő lélek (kísértet) ellen a védekezés sokféle neme származott. Vagy rop­pant zajjal és ijesztő maszkos felvonulásokkal igyekszik a visszajáró lelket elriasztani (kínai halottceremóniák) v. feldúlja a sírt és átszúrja fa­cölöppel a tetem szívét (a vámpírizmus gyanú­j­ában álló halottak elleni védekezés barbár szokása). Ez a félelem, úgy látszik, minden babonának s vele együtt minden vallásos érzületnek, vagyis isten­félelemnek s e félelem minden folyományának a kútfeje. Fontos etnológiai következtetések von­hatók a halotti áldozatok ú. n. megváltásának fo­kozatos fejlődéséből, amelyek legősibb alakjával rendszerint együtt jár s csak a haladó művelődés arányában csökken a kannibalizmus (1. o.) több különféle jelensége (a megölt ellenség vérének v. velejének megemésztése oly céllal, hogy erejét, vagyis lelkét a győztes a magáévá tegye). Mint a fentiekből látható, a H. az összehasonlító nép­lélektan és vallástudomány egyik legérdekesebb közös tárgya és oly fejezete, amellyel a vallási élet majdnem minden további fejleménye többé­kevésbbé szoros, közvetett vagy közvetetten ösz­szefüggésben áll; e helyütt csupán az eddigiekben feltüntetett általános szempontok kiemelésére szo­rítkozhatunk, a részleteket azon egyes címszavak alá utalva, amelyek a H.-vel kapcsolatosak. (L. a szövegben idézetteken kívül ösök tisztelete, Bar­langkultusz, Csillag­imádás, Halottkultusz, Ki­sértet, Lélek, Szellem, Túlvilág. Az ide tartozó iro­dalmat pedig Animizmus és Árnyak alatt.) Holtconk (ném. Todtholz; ol. massiccio; ang. deadwood), erős, a természettől l_ alakú fa­darab, mely a hajófenekürben a hajó leghátulján és legelején fekszik és a hajótőnek a tattőkével, illetve a homloktőkével való erősebb összekötte­tésére szolgál. Holtcsalán (növ.), Lamium, Holtei, Karl von, német költő, szül. Boroszló­ban 1798 jan. 24., megh. u. o. 1880 febr. 12. A porosz felszabadító háborúban önkéntes, azután jogász, 1819-től színész volt. 1821-ben nőül vette Rogée Luise színésznőt. Berlinbe került és két nagysikerű dalos játékot írt: Die Wiener in Ber­lin és Die Berliner in Wien. Első nejének korai halála után, 1830. nőül vette Holzbecher Julie színésznőt (szül. 1809., megh. 1839.), beutazta vele Németországot s maga­ írta apró bohózato­kat s színjátékokat adott elő. 1837—39-ig Rigá­ban színházigazgató, később a boroszlói színhá­zat vette át, majd még felolvasó-körútra indult. A «vén csavargó», ahogy magát nevezni szerette, élete végén 1876. a boroszlói irgalmasok kolos­torába került s ott is halt meg. Lírai verseit rész­ben sziléziai dialektusban írta. Regényei közül a Vagabunden (1852) c. Goethe Wilhelm Meister-jé­nek hatása alatt vándorbohémeket rajzol. Vierzig Jahre című nyolckötetes önéletrajzában (Berlin 1843—50) a német szinészet történetéhez nyújt értékes adatokat. Regényei és elbeszélései a 39 kö­tetben megj­elent Erzählende Schriften-ben (1861— 1866) vannak összefoglalva; színdarabjai pedig a Theater c. gyűjteményben (6 köt. 1867). V. ö. Max Kurnik, K. von H. (1880); O. Storch, K. v. H (Waldenberg 1898); Lindau, K. v. H.­s Romane­(Leipzig 1904). Holter, Iver, norvég zeneszerző, szül. 1850 dec. 13-án Gansdalban (Norvégia), Svendsennél, majd a lipcsei konzervatóriumon tanult. 1882-ben Grieg utóda lett a bergeni Harmónia dirigensi székében. 1900-ban Svendsennel a párisi norvég­koncerteket vezényelte. Művei: dalok, zongora­darabok, zenekari művek, szimfónia (­"-dur op. 3) zene Goethe Götz von Berlichingen-jéhez. Holtér v. szlávból átvett szóval morotva, az eleven víz ellentéte, azaz olyan víz, mely valaha folyt, most pedig áll. L. Holtág. Holtfuvardíj. 1. Dead freight. Holtgyapju az, melyet csögbőrökről nyírnak (timárgyapju), vagy melyet a rossz tartás vagy betegség miatt vedlő juhok hullasztanak el. Keve­set ér s eladás végett külön zsákba csomago­landó. Holthausen, 1. előbb önálló porosz falu a düsseldorfi közigazgatási kerületben, 1903 óta a Ruhr melletti Mülheim egyik kerülete. — 2. H. bei Kastrop, porosz falu az arnsbergi kerület dortmundi járásában, (1910) 5655 lak. Holt-hegység (Totes Gebirge), a Salzburgi Alpok egy része, kietlen magas mészkőplató, leg­magasabb pontja a Grosse Priel 2&14 m., DNy.-i lábánál van az Aussee tó medencéje. Holtkéz (lat. manusmortua, ném. toteHand) alatt a szó legtágabb értelmében minden jogi sze­mélyt értünk, amely a tulajdonában álló ingat­lanokat el nem idegenítheti vagy elidegenítésük­ben korlátozva van. Az ilyen jogi személy kezén az ingatlan a forgalom számára elvész, amortizá­lódik. Állandóan egy kézen marad, mintegy «bolt­köz»-en van, amely azt tovább nem adhatja. A H.-re jutás és megakadályozása úgy nálunk, mint más államokban is a római kat. egyház és egyházi testületek ingatlan­szerzései révén nyert különös aktualitást. Ezek a szerzések a középkorban az egyház javára szóló végrendeletek és halálesetre szóló ajándékozások révén oly nagy mérveket öl­töttek, hogy a törvényhozás — úgy nálunk, mint a külföldön — szükségét látta annak, hogy az in­gatlanoknak az egyház kezére és ezzel H.-re jutá­sát megakadályozza, vagy legalább megnehezítse (ú. n. H.-i törvény, lex amortisationis). Nálunk kü­lönösen az 1498. LV. és LXV., az 1647. XVII. s az 1715. XVI. t.-cikkek igyekeztek a H.-re jutásnak ebben a vonatkozásban gátat szabni. Ezek alap­ján a gyakorlat oda fejlődött, hogy az egyházak, egyházi testületek és egyházi személyek csak kir. jóváhagyással szerezhetnek ingatlant. Ezekre a korlátozó rendelkezésekre vonatkozólag a kir. Kúria 63. számú döntvényében kijelentette, hogy azok, a viszonyok változásánál fogva, elavultak Holtkéz

Next