Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)
H - Hőanyag - Hőáram - Hőátbocsátó - Hőátlátszatlan - Hőátlátszó - Hőcentrumok - Höchst - Höchstädt - Höchsti porcellán - Höcker
Hőanyag — 320 — a testeket hideg, langyos, meleg v. forró jelzéssel illetjük. Ez a hőérzet nem megbízható, mert attól függ, milyen volt azon test hőállapota, melylyel testünk előbb érintkezett. Megbízhatóbb alapot nyerünk a hőállapot jellemzésére, ha a testeknek hő okozta kiterjedését használjuk fel. Ha ez a hő hatására egyenletesen történik, az ülető anyag hőmérői anyagul használható. Ilyen a levegő (v. nitrogén, hidrogén) és szűkebb határok közt a higany, abszolút alkohol, tömény kénsav. Ezeket edénybe zárva, megfigyeljük az anyag térfogatát, ha különböző hőállapotú testekkel érintkezik. Melegebb testtel érintkezve, az anyag (pl. higany) térfogata nagyobbodik, hidegebb testtel érintkezve, kisebbedik. A térfogatváltozás megszűnik, ha az érintkező testek hőállapota egyforma, vagyis, ha a hőegyensúlyi állapotban vannak. A hőmérőül használt anyag térfogata ekkor jellemzi a hőállapotot (1. Hőmérő). Szilárd és cseppfolyós testek tágulása nem egyenletes; az utóbbiak között csak néhányé vehető annak bizonyos határok között. A gázok térfogatváltozása arányos a hővel és pedig igen tág határok között. A törvény, mely ezt kifejezi, különösen egyszerű alakot nyer, ha a hőmérsékletet (1. o.) az olvadó jég hőmérséklete alatt 273 Celsius-foknál kezdjük számítani. Az innen számított hőmérsékletet abszolút hőmérsékletnek nevezik. A hő megváltoztatja továbbá a testek halmazállapotát; a szilárd test kellő hevítéskor megolvad, cseppfolyóssá lesz, a cseppfolyós gőzállapotba megy át. Hőelvonáskor a légnemű testek cseppfolyósakká lesznek, ezek pedig szilárdakká (megdermednek, megfagynak). Hőegységül azt a hőmennyiséget fogadták el, mely 1 kg. 0°-a vizet l°-kal fölmelegít; ezt elnevezték nagy kalóriának; ennek ezredrésze a kis kalória, mely 1 gr. vizet melegít fel 0°-ról l°-ra. Más anyagok 1 kg.-jának 1° kal való melegítésére más melegmennyiség kell; ezt az illető anyagok fajmelegének (hőfoghatóság) nevezik. Ennek meghatározásával foglalkozik a kalorimetria. Hőmérsékletváltozással járnak a kémiai változások is; ezekkel a termokémia foglalkozik. A hőmérséklet változásait elektromos jelenségek is kísérhetik, amint azt a hőelektromos jelenségek igazolják. A hő a testekben vagy részecskéről részecskére terjed tova, amit hővezetésnek neveznek, vagy a fölmelegített részecskékkel együtt, ami a cseppfolyós és légnemű testekben történik áramlás útján, vagy óriási sebességgel (a fény sebességével) terjed a meleg testtől a téren át, ez a hősugárzás. L. Hőelmélet, Hőmérő, Hőmérséklet, Hőfok, Hőelektromosság, Hőfoghatóság, Hősugárzás, Hővezetés, Kalorimetria, Olvadás, Fagyás, Párolgás, Forrás. Hőanyag, a régebbi felfogás szerint az a súlytalan, végtelenül finom anyag, mely a meleg testekből kiáradva, más testeknek és a környezetnek fölmelegedését és a hőállapot változásával járó jelenségeket okozza. Mai felfogásunk szerint a hő nem anyag, hanem a legkisebb részecskék valamilyen mozgása, vagy másként a mozgási energiának egyik fajtája. L. Hőelmélet: Hőáram, az a melegmennyiség, mely a meleget vezető testnek az áramlás irányára merőleges keresztmetszetén másodpercenként áthalad. Erre ugyanazon törvény érvényes, mint az elektromos áramra (Ohm törvénye). A H. vonalai megfelelnek az elektromos áram vonalainak és átmetszik az egyenlő hőmérsékletek felületeit (izotermák, nívófelületek) és pedig mindenütt merőlegesen, mint ahogyan az elektromos erővonalak merőlegesek a nívófelületekre. (L. Potenciál). A H. ereje a hőmérséklet esése (hasonló az elektromos feszültségeséshez) osztva az ellenállással. A H. viszonyait bonyolítja az a körülmény, hogy a hő a vezető testet körülvevő levegő hőelvezetése és a hősugárzás következtében idővel csökken. Hőátbocsátó, 1. Diatermán. Hőátlátszatlan a. m. atermán, 1. Diatermán. Hőátlátszó a. m. hőátbocsátó, 1. Diatermán. Hőcentrumok, helyesebben hőszabályozó középpontok. 1. Melegforgalom. Höchst, az ugyanily nevű járás székhelye Wiesbaden porosz kerületben, (1910. 17.240 lak., igen jelentékeny festékgyártással, szivar-, viaszkos vászon-, butorkészítéssel, vas- és rézöntéssel, rézárúkészítéssel, érdekes, 1090. alapított templommal. 1622-ben Tilly itt győzte le Braunschweigi Keresztély hadait. A 30 éves háborúban hatszor cserélt urat és erődítményeit a mostanig is fennálló tornyon kívül elvesztette. 1795 okt. 11. Clerfait itt győzte le a Jourdan vezérelte franciákat. Höchstädt, város a bajorországi Sváb kerületben, (1910) 2301 lak., szép tornyos kastéllyal. 1703 szept. 20. Villars francia marsall a Styrum gróf vezérelte császáriakat itt meglepte és szétverte. 1704 aug. 13. azonban a franciák szenvedtek súlyos vereséget . Szavójai Jenő és Marlborough egyesült hadai Tallard, Marsin marsallok és Miksa Emánuel bajor választó hadait heves küzdelem után legyőzték. A győzök 12,000, a francia-bajor hadak 28,000 halottat veszítettek. Ez volt XIV. Lajos hadainak első súlyosabb veresége, ami a spanyol örökösödési háborúra jelentékeny hatást gyakorolt. Az angolok az ütközetet Blindheim faluról nevezik. Höchsti porcellán. Az 1746. Göltz frankfurti kereskedő által Höchstben felállított porcellángyár készítményei, melyeknek gyári jegye a mainzi címer hatküllős kereke. A höchsti gyárat 1778. a mainzi választófejedelem vette át, de 1798. üzemét beszüntették. Höcker, 1. Paul, német festő, szül. Oberlangenauban 1854 aug. 11., megh. 1910 jan. 13. A müncheni akadémián Diet W.-nek volt tanítványa és régi hollandi mesterek hatása alatt genreképeket festett. 1888—98-ig a müncheni akadémia tanára és a modern naturalizmus tekintélyes képviselője volt. 2. H., Paul Oskar, német író, szül. Meiningenben 1865 dec. 7. Előbb karmester volt, 1905. szerkesztője lett a Németországban elterjedt Daheim c., később a Verhagen u. Klasings Monatslefte c. havi folyóiratoknak. Regényei többnyire saját lapjaiban jelennek meg: Fräulein Doktor (1897); Vaterchen (1900); Weisse Seele (1901); Letzter Flirt (1901); Frühlingstürme (1904); Don Juans Frau (1906); Dodi (1906); Ich grolle nicht (1907); Paradiesvogel (1907); Die verbotone Frucht (1908); Das goldene Schiff(1910); Die Sonne von St. Moritz (1910); Lebende Bilder (1911); Die lachende Maske (1911); Fasching (1912); Höcker