Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)

H - Hunyad - Hunyadcseres - Hunyadi

Hunyadi­­ 390 — Beatrixben (megh. 1508.) a H.-családnak magva szakadt. Korvin Jánosnak 1504. történt halála után özvegye György brandenburgi őrgrófhoz menvén férjhez, a H. roppant birtokai ideg­en kézre jutottak. A H. címere V. László király­tól 1453. megbö­ttetett. Alakja a következő (1. a két ábrát): A négy részre osztott jobbra dű­lő pajzs első és negyedik osztályának kék udvará­ban van egy fekete holló, mely szárnyait emel­getve, aranygyűrűt tart a csőrében. Ez van az ere­deti címerben is. A bővítést teszi a pajzs második és harmadik, ezüstfehér mezejében levő vörös oroszlán, mely felkunkorít­ja farkát, hátsó lábain áll és aranykoronát tart első bal lábával. A pajzs­nak tetején áll a felnyúló, kibontott aranyszár­nyakkal ellátott koronás aranysisak, melynek két oldaláról arany-kék foszlányok veszik körül a pajzsot. A címerben foglalt hollótól (corvus) a H. mellékneve Corvinus v. Corvin (Hollós) lett. Maga H. János, a kormányzó, sohasem élt e névvel. Má­tyás királyra már gyakran alkalmazták, törvény­telen fia pedig éppen e név alatt ismeretes. A H.­család leszármazását a következő táblázat mu­tatja : Kiváló tagjai a családnak: 1. H. János, Ma­gyarország kormányzója, H. Vojk és Morsina Er­zsébet fia. (Az oláhok Szibinyáni Jánk-nak vagy Jariku-nak nevezték.) Születésének helye és ideje nagy homályban van. Némelyek szerint az oláh­országi Piatra da Corvo (Hollókő) v. a hunyad­vármegyei Hollós nevű várban, mások szerint Hu­nyadon v. Hátszegen született volna, még pedig, gr. Teleki József szerint, körülbelül 1387. Korán magára vonta Zsigmond király figyelmét (Heltai Gáspár szerint annak a törvénytelen fia lett volna, egy oláh parasztleánytól). 1410-ben a német-ró­mai császárrá választott Zsigmondot Frankfurtba kísérte, 1420. részt vett a csehországi husziták el­leni háborúban. 1437-ben elűzte Szendrő alól az ostromló török hadat. Zsigmond király ekkor nagy birtokokkal adományozta meg és a kir. tanács­ban is helyet adott neki. 1438-ban Albert király öccsével, ifj. Jánossal együtt Szörényi bánná s­emesi gróffá tette, 1439. pedig többekkel együtt az áldott állapotú Erzsébet királynétól születendő gyermekének gyámjául rendelé ki. Albert halála után (1839) H. egész hatalmát és befolyását föl­használta Ulászló lengyel király megválasztásá­nak érdekében és Szegszárdnál fényes győzelmet nyert Erzsébet királynénak Garai László vezér­lete alatt levő seregén. I. Ulászló király ennek jutalmául Nándorfehérvár kapitányává és Újlaki Miklóssal együtt erdélyi vajdává tette. A mindin­kább fenyegetőbben fellépő törökök elleni védelem H. János vállaira nehezedett, ki a beléje helyezett reményeknek dicsőségesen felelt meg. 1441. meg­zabolázta a Rácországban dúló törököket és Szend­rőnél megverte Isák v. Iszhák béget. 1442. szem­beszállt Maros-Szent-Imrénél Mezid bég roppant seregével, mely nagy pusztításokat vitt véghez Erdélyben. Az első összecsapásnál a túlhatalom­mal szemben kénytelen volt visszavonulni. De másodszor is megütközve, nem messze Szebentől, míg a boszúra sóvárgó törökök csak arra néztek, hogy a H.-val öltözetet, fegyvert és lovat cse­rélt Kemény Simont megöljék, diadalmaskodott rajtuk. Majd betör Oláhországba, hol az oláh és moldvai vajdákat meghódolásra kényszeríti. Nem­sokára pedig a II. Murád szul­tán parancsából megtorlásra siető ruméliai beglerbéget, Seadeddint a vaskapui szoros­nál tökéletesen megveri (1442 júl.). Nyomban ismét Oláh­országba ütött, elűzte a törö­kökhöz szító Drakul vajdát, helyébe téve Dánt. 1443-ban már támadó hadjáratra indult, az ú. n. hosszú vagy bolgár háborúra, mellyel megnyerte egész Európa bámulatát. E hadjárat során, mely H. és I. Ulászló vezérlete alatt ment végbe, H. elfoglalta Nisszát, bevette Szófiát és megverte Murád szultán hadát, Snaim Balkánszoros mellett. E dia­dalmas hadjárat megrendítette a török hatalmát az egész Balkánon, úgy hogy a siker reményével kerülhetett napirendre H. régi esz­méjének megvalósítása, a törököknek Európából való kivezetése. Bár időközben II. Murád szultán 10 évi fegyverszünetet kötött I. Ulászló magyar királlyal, ez mégis engedve Cesarini Julián bíbor­nok és pápai követ izgatásának és látva H. János hallgatólagos beleegyezését, nyomban megszegte esküjét és hadat indított a törökök ellen. A sze­rencsétlen háború a várnai csatával (1444 nov. 10.) végződött, melyben a királlyal együtt a se­reg nagy része is elpusztult. H. János a sereg rom­jaival Oláhországba menekült, hol Drakul vajda elfogta, de félve a nyugati hatalmak boszujá­tól, csakhamar szabadon bocsátotta. Miután haza­tért, az 1445 febr. havában tartott országgyűlés H. javaslatára öt főkapitányra bízta a kormány­zást. H. kapta Erdély és a tiszántúli részek főka­pitányságát, ki most betört Oláhországba is, hol a hűtlen Drakult fiával együtt elűzve, helyébe az időközben meghalt III. Dánnak Dán nevű fiát tette N. N. Serb Magas Vojk (Buthi) 1409. Neje : Morsina Erzsébet (utóbb Csolnokosi Jaroszlávné) Radul N. N. id. János ifj. János Férje: Székely N. f 1456. f 1441. kormányzó Szörényi bán Neje : Szilágyi Erzsébet Férje Mária Argyesi Manzilla László Belgrád kapitánya f 1457. Mátyás t 1490. Magyarország királya Feleségei: 1. Podiebrad Katalin 2. Beatrix, Ferdinánd nápolyi kir. leánya. Törvénytelen fia: János (Korvin) Horv.-Szlav. és Dalm. országok bánja oppelni herceg t 1504. Felesége: Frangepán Beatrix Kristóf f 1505. Erzsébet kiskorúan f 1508. Hunyadi

Next