Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)

H - Héron de Villefosse - Heronit - Heron kútja - Heron-labda - Heroologia - Heroon - Heroopolis - Herophile - Herophilos - Heros - Heros eponymos - Herostratos - Héroszok - Herő

3 — Héron de Villefosse (Bonn 1892); Crusius (Leipzig 1892), ki le is for­dította németre (Göttingen 1893), valamint Mek­ler (Wien 1894); W. O. Crusius, Untersuchungen zu den Mimiamben des H. (Leipzig 1892); Haider, Über Sophron, Theokrit und H. (Wien 1894); Héron de Villefosse, Antoine, francia archeo­lógus, a Louvre görög és római régiségtárának őre, az École pratique des Hautes-Études tanára, szül. 1845 dec. 8. Főművei: Rapport sur une mission archéologique en Algérie (1875); Cachets d'oculistes romains (1882); Inscriptions romaines de Fréjus (1885); Le trésor de Boscoreale (1899); L'argenterie et les bijoux d'or du trésor de Bos­coreale au Louvre (1903); Les sarcophages peints trouvés à Carthage (1905). Számos értekezést írt a francia szaklapokba. Heronnt, a tinguattekkel rokon telérkezett elegyrészei: földpát, egirin és sok anal­im, rozs­dától rendesen barnára színezett. A Lake Superior É.-i partján fordul elő. Heron kútja, két, egymás fölött elhelyezett lég­záró edényből áll. A felső edény tetején tál vagy medence van elhelyezve, melyből cső nyúlik az alsó edénynek majdnem fenekéig. Az ezen csövön lefolyó víz nyomást gyakorol az alsó edény leve­gőjére, mely ennek következtében egy másik csövön a felső edénybe szorul. Ez a másik cső az alsó edény tetejétől majdnem a felső edény tete­jéig ér. A felső edény nem egyéb, mint Heron­labda. Ennek tetején át egy felül szűk cső nyúlik legzárólag az edénybe, majdnem a fenekéig. Ha most a felső tálból lefolyó víz az alsó edény leve­gőjét sűríti, ez a második csövön a felső edénybe jut, ott a levegőt szintén sűríti s így az ott levő vizet a csövön kihajtja. Kísérlet előtt a felső edénybe víz teendő. Heron-labda, erősfalu edény, mely részben víz­zel van megtöltve s melybe mindkét végén nyilt, a víz alá merülő cső van légzárólag illesztve. Ha az edénybeli víz fölött levő levegő nyomása na­gyobb, mint a külső levegőé, a víz a csövön át felnyomul és mint többé-kevésbbé erőteljes víz­sugár hagyja el a felső szűk nyílást. Heroologia (gör.), a hősökről szóló tudomány. Heroon (gör.), a görögöknél valamely, holta után hérosz gyanánt tisztelt egyén síremléke kis temp­lom alakjában, többnyire epitafiummal ellátott áldozó­ oltárral. Heroopolis (Heroonpolis), ókori város Egyip­tomban, ott ahol a Trajanus csatornája az Arab­tengernek egy róla elnevezett öblébe (Sinus Herpopolitanus, ma Suez-öböl) torkolt. Itt volt a keletről érkező karavánoknak gyülekező helye s a Titon-tiszteletnek fő főpontja. E város környékén volt a hagyomány szerint Gosen földje, melyen József utódai közel 400 évig laktak. A csatornát még II. Ramesszu (1348—1280) kezdte, de gyorsan eliszaposodván, sokan fáradoztak rendezésével: Necho, Dárius, I. és II. Ptolemaios és utoljára Traja­nus. H. romjai a mai Abu-Keseb mellett látszanak. Herophile, 1. Sibyllák, Herophilos, Hippokrates után a régi kor leg­híresebb orvosa, szül. Kr. e. a IV. sz. végén Kalke­donban (Bitinia). Erasistratosszal H. volt az első, ki a boncolástant emberi hullákon tanulmányozta; ő fedezte fel, hogy az idegek az érzés szervei; ő vizsgálta meg először az agyvelőt, annak véredé­nyeit, melyeknek csomópontját utána nevezték el «torcular Herophili»-nek. Ő írta le először az agyburkokat, a szem rétegeit, a bélcsatornát, a férfi-nemiszerveket és sok mást. Számos művé­ből csak néhány töredék maradt ránk. Ami keve­set róla tudunk, csak az, amit Galenus és Celsus róla írnak. Heros (állat), 1. Chanchito. Heros eponymos (gör.) a. m. névadó ős, 1. Héroszok. Herostratos, ephesosi ember, ki attól a vágytól sarkalva, hogy nevét valamely hallatlan tettel megörökítse, Kr. e. 356. (épp Nagy Sándor szüle­tése éjjelén) felgyújtotta az ephesosi Artemisnek gyönyörű templomát. Honfitársainak határozata, hogy nevét a feledésnek adják át, nem vált be, mert ma is H.-i tettnek neveznek minden, a köz­ügy rovására elkövetett cselekvényt. Héroszok (gör.), a régi görög világban azok a vallási tiszteletben részesült ősök, kiktől valamely nemzetség v. város magát származtatta. Minden városnak vagy vidéknek megvolt a maga héro­sza, kinek emlékét valamely régi építmény őrizte, melyet a hérosz sírjának (heroon) tekintettek. A H. épp úgy segítő v.­árta hatalmak, mint az iste­nek, ezért időnként áldozatokat is mutattak be nekik, csakhogy hatáskörük csak arra az illető vidékre korlátozódott. Minthogy a néphit szerint az említett sírokban, amilyeneket Mykenaeben és egyebütt újabban az ásatások napfényre juttattak, a H. nem holtan feküsznek, hanem földi életüket folytatják, a legtöbb helyen e hérosz-sírok jósló­helyek voltak, amennyiben a jövendőre kíváncsi hívők az éjszakát ott töltötték s a hérosz álmuk­ban tudtukra adta a jövőt. Betegek viszont ál­mukban megtudták a hérosztól, hogy mitől gyó­gyulhatnak meg (v. ö. incubatio). Ezekről a H.-ról a népképzelet mondákat szőtt, melyeket azután az epikus és drámai költészet a maga tárgyaivá tett s művészileg kialakított. Mindazok a hősi cselekedetek, melyeket a görög költészet a trójai háborúról, a Labdakidákról, az Atreidákról stb. regélt, a H. kultuszából eredt. A monda a H. csa­ládfáját is megalkotta s többnyire azt mesélte róluk, hogy isteneknek földi nőkkel való szerelmi viszonyából származtak, vagyis félistenek. Igen gyakori volt az az eset is, hogy valamely foglal­kozási osztály, rend vagy egyesület a maga ere­detének ősi voltát igazolni akarva, mindennemű tényleges kultusz nélkül valamely őst komponált magának, mint alapító héroszt (ilyen a művészek őse Daidalos, az ősi költő Musaios stb.). Végül valamely város, kerület v. törzs nevének meg­okolásaképen gyakran kerültek forgalomba ú. n. heros eponymos­ok (a. m. névadó H.) nevei, pl. Byzas a Byzantion város nevének, Ion az ión törzs nevének magyarázatául. A női H.-at heroi­náknak nevezték. A H.-at többnyire fegyveresen ábrázolták, jelvényük a kígyó (minthogy a föld belsejében tartózkodnak) s többnyire lakomáznak (boldog életet élnek, akárcsak az istenek). Herö (Herrö), Tromsö norvég tartományhoz tartozó két sziget, Bodötől 83 km.-nyire. Az É.-i­nak területe 600 ha., 130 lak.; a D.-ié 730 ha., 180 lak. Herö

Next