Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)
I, Í - Ibériai-hegyrendszer - Ibericum Mare - Ibéri-félsziget - Ibéri nyelv - Iberis - Iberit - Ibéri-tenger - Iberus - Ibex - Ibicuy - Ibidem - Ibididae - Ibi-Gamin - Ibis redibis nunquam per bella peribis - Ibisz - Ibiszfélék - Ibiza - Iblany - Iblisz - Ibn - Ibn Abi Uszeibi'a
Ibériai-hegyrendszer ibérek földmíveléssel és bortermeléssel foglalkoztak ; négy kasztra oszlottak (nemesek, papok és birák, harcosok és földmivelők, királyi rabszolgák). Nevezetesebb városok: Harmosika a Kyros partján, és a Kr. u. VI. sz. óta Tiflisz. I. először a perzsáknak hódolt, azután Nagy Sándornak, a diadochusok idején független volt. Trajanus óta a római birodalomhoz tartozott, Julianus idejében azonban ismét a perzsák uralma alá került. Virágkora a Kr. u. V—VII. sz. volt. Ibériai-hegyrendszer, a spanyol Mezetának (a. m. magasföld; elpusztult ősrégi hegység) a határa K. felé, ahol a Mezeta apró darabokra törve szakad le az Ebro folyó medencéjére. A fenmaradó magaslatokat, amelyek hirtelenül meredeken végződnek, parano-VL-k, vagy paramérasnak nevezik, ezeken pusztaság van, a hegyoldalakon pedig szőllőművelés folyik. Leghatalmasabb röge a Montes Universales, fontos vízválasztó csomó, ezen ered a Tajo, Guadiana, Juvar. Legmagasabb pontjai a Moncabrer (1386 m.) és az El Garde (1371 m.). Ibericum Mare (Ibéri-tenger), a Földközi-tenger legnyugatibb részének latin neve. Ibéri-félsziget, a Pireneusi-félszigetnek régi neve. L. Spanyolország. Ibéri nyelv a. m. georgiai nyelv (1. o.). Ibéria L. (növ.), a Cruciferae (Keresztesek) család génusza; 30 faja a K.-en, Dél- és Közép-Európában honos f . v. félcserje. Levelük osztatlan v. szárnyasan osztott; becőkéjük kerekded v. visszás tojásdad, a szélén keskenyszegélyü, 2 üregü, üregeiben 1—1 mag. Egyes fajok igen szép, igen dús virágú kerti növények, virágzásuk azonban nem tart sokáig (4 hétig). Az egyévesek közül ajánlatos: az I. amara L. (kerti tatárvirág, keserű nyálvirág, görbetáska). Rendesen fehér, néha lila, jóillatú virágai dús szártetőző bogernyőben állanak, 2 szirma jóval hosszabb a másik 2-nál. Nyugat- és dél-európai, Horvátországban elvadulva nő. I. umbellata L. (krétai mustár), nagyobb az előbbinél, virága különbözően vöröses. Az elsőhöz hasonló az I. pinnata L. (görbely). A kórótermetű évelők közül: I. sempervirens L. örökzöld, májusban virágzik, virága fehér. Cserépbe ajánlatos. Iberit (ásv.), lelőhelye Montoval Teledo közelében ; nem egyéb, mint mállott cordierit. Ibéri-tenger, 1. Ibericum, Mare. Iberus, ókori neve az Ebrónak (1. o.). Ibex (állat), 1. Kőszáli kecskék. Ibicuy (ejtsd: akui), falu Paraguayban, a Sierra Tatuqua lábánál, Villaricától DNy.-ra. Közelében vasbányák és Lopez alapította vaskohók vannak. Ibidem (lat.) a. m. ugyanott. Ibididae (állat), 1. íbiszfélék. Ibi-Gamin, a Himalája egyik legmagasabb hegycsúcsa, 1. Nanga Parbat. Ibis redibis nunquam per bella peribis (lat.), közmondásos, kétértelmű jóslat, melyet valamely régi orákulum mondott annak, aki megkérdezte, szerencséje lesz-e a háborúban. Jó az értelme, ha a nunquam elé tesszük a vesszőt (a. m. elmegy, visszajössz, sohasem veszel el a háborúban), de ha a nunquam után tesszük a vesszőt, akkor az az értelme, hogy: sohasem jössz vissza, elveszel a háborúban. A szállóigévé lett Ibis redibis-szel tehát efféle kétértelmű beszédet jellemeznek. íbisz, 1. Íbiszfélék, íbiszfélék (állat, Ibididae, Hemiglottides, batlafélék), a Gémalakú madarak (Ardeiformes) rendjének egyik családja. Az I.-et a Kanalasgémfélék családjával egyesítve, a Barázdáscsőrűek (Plataleae) alrendjében foglalják össze. Keskeny, sarlóidomos, egész hosszában lefelé hajlott csőrrel, fejük és nyakuk többnyire sűrű tollakkal fedett. Gázlólábaik középhosszúságúak. 28, többnyire melegebb vidékeken, vizek közelében, mocsarakban élő faja ismeretes, melyből hazánkban csak egy alak ismert. Apró vízi állatokkal táplálkoznak. Nevezetesebbek: a közönséges ibisz v. batla (Ibis falcinellus L.). Gesztenyebarna színű, nyáron vörösesbarna ; háta, szárnyai és farka zöldesfényű feketék, feje teteje barna, vöröses fémfénnyel. Hosszú szárnya a rövid farkát egészen elfedi. Csőre sötétzöld, lábai zöldesszürkék. A középső lábujj karma belső szélén fésűs. Hossza 50 cm., szárnyhossza 30 cm., farkhossza 12 cm. Hazája a Földközi-tenger környéke, Észak-Afrika és India. Magyarországban, különösen a DK-i részekben, gyakori. Nálunk is fákon, bokrokon alacsonyan fészkel ; ősszel elvonul. A vörös ibisz (Eudocimus ruber Linn.) skarlátpiros, az evezőtollak végei feketék, 75 cm. nagy, Közép- és Dél-Amerikában él. Az egyiptomi ibisz (Saethiopica Lath.) fehér, az evezőtollak és csőr végei, valamint csüdje és lába feketék, a szárnyak és a fark violafényben játszó fekete színű fedőtollakkal vannak díszítve. Hossza 75 cm., szárnyhossza 35 cm., farkhossza 16 cm. Hazája Afrika. A régi egyiptomiak szent madárnak tartották; képe gyakran található régi egyiptomi feliratokon. Ibiza (Iviza, Ivica, az ókoriak Ebususo), 1. a Balearok nevű spanyol szigetcsoportban a Pityuzok legnagyobbika, 96 km.-nyire a spanyol partoktól, 592 km 2 területtel, számos öble van, hegyes, legmagasabb csúcsa a Pico de Atalayasa (475 m.). Formenterával (191o) 24,957 lak. — 2.1, a sziget fővárosa, a DK.-i parton épült, 6327 lak., körfalakkal és citadellával. Nueva és del Principal nevü kikötőiből Valenciába rendes hajójáratok közlekednek, a kontinenssel kábel is összeköti. Iblany, a jód rossz magyar neve. Ibüsz (arab), kölcsönszó a görög Stárropof-ból: az ördög neve a koránban. Ibn (ebn, arab) a. m. fi; tulajdonneveknél e rövidítéssel: b.; pl. Muhammed b. Abdalláh a. m. Muhammed, Abdalláhnak a fia. Ibn Abí Uszeibi'a (vagy Ibn abí uszeibi'a) Muvaffak al-dín Abú-l-Abbász Ahmed b. Kászim, arab orvos a XIII. sz.-ban, szül. Kairóban, ahol nagyatyja és atyja is az ejjubida szultánok udvarában előkelő orvosi hivatalokat viseltek, megh. 1269. Nevét a híres keleti orvosok és természettudósokról írt életrajzi szótára örökítette meg, mely Wüstenfeld (Geschichte der arabischen Ärzte und Naturforscher, Göttingen 1840) és Leclerc (Histoire de la médecine arabe, 2 köt., Paris 1876) munkáinak forrásul szolgált.Teljes kiadását Müller Ágost nyújtotta (2 köt., Kairó 1882, Königsberg 1884). — 444 — Ibn Abi Uszeibi'a