Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)

L - Lampert - Lampérth - Lampertheim - Lamperti - Lampertico - Lampi - Lampion - Lampong - Lamprecht - Lamprecht

Lampert — 464 — sulva Lantosy (Leyrer) Józseffel (üzletét alapí­totta apja, 1795). Lantosy és Lampel név alatt önálló üzletet alapított, melynek 1853 máju 1, egyedüli tulajdonosa lett. Üzletének mindvégig három ága volt: sortimentüzlet, antiquarium és kölcsönkönyvtár, melyekhez kiadói üzletet csatolt s mint ilyen, a tankönyv- és ifjúsági irodalmat ka­rolta fel. Üzletét özvegye 1874. eladta Wodianer Fülöpnek s ma a Franklin-társulaté. V. ö. Szen­novitz Adolf, L. Róbert, Magyar Könyvészet 1891. Lampert,­­Kwrl, német hidrobiológus, szül. Ip­pesheimban 1859 márc. 30. A stuttgarti Natura­llensammlung állattárának igazgatója. Nagyobb művei: Das Leben d. Binnengewässer (1899, 2. kiad. 1910; orosz és magyar kiadása is megje­lent ; a magyar fordítás címe : Az édesvizek élete, ford. Entz Margit, Budapest 1904); Das Thier­reich. I. Sangetiero (1906); Die Gross-Schmetter­linge u. Raupen Mitteleuropas (1907); Bilder aus dem Käferleben (1910); Die Abstammungslehre (­1910); Kleines Schmetterlingsbuch (1912); Die Tierwelt der Oberamter Ehingen, Cannstadt, Ulm stb. (1913); Vom Keim zum Leben (1913). Lampérth Géza, író, szül. Mencshelyen 1873 okt. 23. Iskoláit Pápán és Budapesten elvégezve, államtudományi doktorátussal az Országos Levél­tárba került, ahol allevéltáros lett. A Petőfi-Társaság 1905. rendes tagjává választotta. Az irodalomban 1890. lépett föl, első kötete: Első könyvem (1897), melyet Beöthy Zsolt vezetett be, föltűnést keltett érzésének őszinteségével, közvet­lenségével, szellemének és hangjának magyar­ságával. Ez, valamint nemes erkölcsi fölfogás és derült világnézet jellemzi későbbi műveit is, me­lyek között vannak versek: Pacsirtaszó (1902); A boldogság vándora (1909); elbeszélések több­nyire nemzetünk múltjából: Elmidt időkből (1899); Kurucok csillaga és Kuruc hősök (1909);­ A kompánia rózsája (1911); Beszélgetés a há­zasságról (1912); színművek: Megjöttek a huszá­rok (vígjáték, színre került a Budai nyári szín­házban 1898), Veér Judit rózsája (dráma, Nem­zeti Színház, 1905), Rodostó (dráma, Géczy Ist­vánnal, Vígszínház, 1906). Ifjúsági elbeszélései közül legkiválóbbak a Három pápai diák utazá­sai és a Rákóczi lobogója. Lampertheim, község Starkenburg hesseni tartományban, (feio) 10,383 lak., dohányterme­léssel és szivarkészítéssel. Lamperti, Francesco, olasz énektanár, szül. Savonában 1813 márc. 11., megh. Comóban 1892 máj. 1. Tanulmányait a milanói zenekonzervató­riumon végezte, melynek 1850—75. tanára volt. Tanítványai közül világhíresek lettek: Gruvelli, d'Artet, La Grange, Albani, Sembrich énekmű­vésznők, írt egy énekiskolát is. Lampertico (ejtsd :•­ako), Fedele, olasz nemzet­gazdasági író, szül. Vicenzában 1833 jún. 13., megh. Padovában 1906 ápr. 6. A padovai egyete­men volt tanár 1866—1902. Volt képviselő is (1861-1870), 1873-tól pedig szenátor. Főműve: Economia dei popoli e degli stati (Milano 1874— 84, 5 köt.), melyben sokban a német realisztikus iskolához csatlakozik. Lampi, Johann Baptist, lovag, osztrák festő, szül. Romeróban (Tirol) 1751 dec. 31., megh. Bécs­ben 1830 febr. 11. Veronában, Trentóban, Rove­redóban, Klagenfurtban, 1783-tól fogva pedig Bécsben dolgozott,a­hol 1786. az akadémia tanára lett. 13. Szaniszló Ágost lengyel király 1787. Var­sóba hívta meg, 1791. Szentpétervárra ment, de 1798. visszatért Bécsbe. A legmagasabb körök képmásfestője volt; megfestette II. József császár képmását a bécsi akadémia számára, az orosz cári család és sok orosz főnemes képét. Festményei az empire korának jellemző alkotásai. Simák, gyak­ran üresek (pl. Ámor és Diana képei a budapesti Szépművészeti Múzeumban), képmásai azonban nem egyszer közvetlenségükkel lepnek meg. Fia, ifj. L. Johann Baptist (1775—1837.) szintén festő volt. Egy Vénus-kép tőle is van a budapesti Szép­művészeti Múzeumban. Lampion (franc., ejtsd: laapjon) a. m. lám­pácska, kis lámpa, továbbá ünnepélyes alkalmak­­kor való kivilágításra szánt papirlámpás. Lampong, holland kormányzóság Szumátra D.-i végében, 26,366 km 2 területtel, 142,426 lak., akik legnagyobbrészt malájok. Három vulkáni hegylánc vonul rajta végig. E hegyláncoktól elte­kintve a föld sík, mocsaras és erdős. Legjobb ki­kötője és a kormányzóság székhelye Telek-Betong, amelyet a Krakatau kitörése szétrombolt. Lamprecht (der Pfaffe), kölnvidéki német szer­zetes, aki 1130 körül megírta az ó-német Ale­xanderliedet, mely úgy tárgyánál, mint feldolgo­­zásánál fogva a középkor legszebb termékeinek egyike. Lamprecht, Karl, német történetbuvár, szül. Jessenben (Wittenberg mellett) 1856 febr. 25. 1885-ben a bonni, 1890. a marburgi, 1891 óta a lipcsei egyetem tanára. L. mint történetíró és tanár a régi történetírással szemben egészen új irányt és iskolát alapított a történeti anyag megválasz­tása és annak módszeres feldolgozása tekin­tetében. Szerinte az eddigi történetírás a fejlő­désnek csak felszínes és külső elemeit tárta fel, míg a dolgok mélyebb okait és a néplélek fejlő­dését figyelmen kívül hagyta. Az ő felfogása sze­rint a gazdasági, társadalmi, jogi és politikai viszonyokat együttes összhatásaikban kell vizs­gálni és tárgyalni. Az emberiség fejlődésének összes anyagi és szellemi tényezőit figyelembe véve új korszakokat állapít meg a történelemben (Szimbolikus, tipikus, konvencionális, individuá­lis és szubjektív). Főműve: Deutsche Geschichte (Berlin, Freiburg i. Breisgau 1891—1909,19 rész­ben). Egyéb munkái: Initialornamentik des 8—13. Jahrsumderts (Leipzig 1882); Deutsches Wirt­schaftsleben im Mittelalter (u. o. 1886, 4 köt.); Alto und neue Richtungen der Geschichtswissen­schaft (1896); Die kulturhistorische Methode (1900); Zur jüngsten deutschen Vergangenheh (I., II­­. és II 3., a Deutsche Geschichte kiegészítő kötetei 1901, 1903, 1904); Moderne Geschichts­wissenschaft (1904, 2 kiad. 1909); Portratgalerie aus der deutschen Geschichte (1910); Deutsches Geschichte der jüngsten Vergangenheit und ge­genwart (2 kötet, 1912, 1913); Einführung­en das historische Denken (1912, 2. kiadás 1913); 1809, 1813,1815, Anfang, Höhezeit und Ausgang der Freiheitskriege (1913); Der Kaiser, Versuchh einer Charakteristik (1913). Egyik megalapítóját Lamprecht

Next