Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
K - Kossuth - Kossuth - Kossuth-bankó - Kossuth-csillag - Kossuth-dollárok
Kossuth — 79 — londoni vasúti kongresszus egyik elnökévé választotta, 1905. a Società delle strade ferrate per l'Apponinoe l'Adriatico vezérigazgatója lett, 1909. az államosítás következtében nyugalomba vonult s Milanóban telepedett meg. 1909-ben a czeglédi takarékpénztár egyik házát K.-ra íratta. Politikával egyáltalán nem foglalkozik. 4. K. Sándor, K. István pestmegyei inszurgens hadnagy s tápióbicskei birtokos és Perlaky Judit fia, szül. Pesten 1816., megh. 1855.15 éves korában tüzér lett, mint a később elosztrákosodott 8 nevét is Udvardyra változtató bátyja, Károly tüzérőrnagy. 1835-ben a nádor-huszárokhoz ment át, kiknél főhadnagy lett. 1846-ban nyugdíjaztatta magát, de a szabadságharc alatt ismét kardot kötött, Görgey hadtestében küzdött s csakhamar őrnagy lett. Kitüntette magát a győri ütközetben, ekkor meg is sebesült, lövést kapott a lába szárába. A világosi fegyverletétel után mint lábbadozó beteg menekült Arad felé, de az osztrákok elfogták, az aradi várba hurcolták, ahol 1849 dec. 4. golyó általi halálra ítélték, melyet kegyelemből 16 évi várfogságra változtattak. Ebből 4 évet Olmützben töltött, honnan az 1854-iki amnesztia alkalmával szabadult ki s Pestre internálták. Kossuth községek: 1. K. (Kossut), kisk. Turócz vm. turóczszentmártoni j.-ban,a Turócz folyó mellett, dolog 26 tót lak., u. p. és u. t. Turóczszentmárton. Eredetileg a turóczi várbirtokok közé tartozó Zábor-földnek egyik része, a XIII. sz. közepe óta a K.-család tulajdona. Régi neve Tidvard, a XV. sz. vége felé Kossuthfalva, mely aztán az előbbi elnevezést teljesen kiszorította. Egykor nagyobb volt a területe, midőn azonban a XV. sz. második felében a K.-család egyik ága Kossuthi Miklósban s fiában Lászlóban kihalt, a már előbb Detricheknek és Zablatiaknak elzálogosított és eladott kossuti birtokrészt Révay Ferenc szerezte meg s ezt elszakítva, a szklabinyai uradalomhoz csatolta. — 2. K. (Kosút, most Nemeskosút), kisk. Pozsony vm.-ben, 1. Nemeskosút. Kossuth, county Iowa északamerikai államban, székhelye Algona. Kossuth-bankó névvel jelölik az 1848-iki magyar kormány, iletőleg Kossuth Lajos pénzügyminiszter által kibocsátott pénzjegyeket. Ezek közé tartoztak: a) az 1 és 2 frtos bankjegyek, melyek ércpénzalapra bocsáttattak ki és b) az állami pénzjegyek, melyeket 42 millió frt erejéig bocsátottak ki és a közpénztáraknál ezüstpénz gyanánt teljes névértékben voltak elfogadandók. Fedezetül nem ércalap, hanem az ország jövedelmei szolgáltak. Ily jegyek eredetileg 5,10,100 és 1000 frtos címletekben adattak ki, később 15 és 30 kros kincstári utalványok is forgalomba bocsátottak. A szabadságharc elnyomása után az abszolút kormány a K.-kat minden kárpótlás nélkül beszedette és megsemmisítette. Kossuth-csillag v. Kossuth-virág (növ.), 1. Portulaca. —Kossuthcsillag-félék, 1. Portulacaceae. Kossuth-dollárok és a pénzjegyper. Kossuth az emigráció idején kétféle papírpénzt bocsátott ki, az egyik faj New-Yorkban készült 1852-ben s febr. 2. és júl. 1. dátummal van jelezve, 1, 5,10, 50 és 100 dollár értékben, angol szöveggel. A másik pénzfajt, a megújítandó szabadságharc folytatására Cavour támogatása mellett Londonban nyomatta 1860. Day Vilmos és fiai nyomdájában. Ezek 1, 2 és 5 forintosok, magyar nyelvűek s hasonlítanak az 1848—49-iki hazai papírpénzekhez. A bankjegyek nyomása a legnagyobb titokban folyt ugyan, de előbb-utóbb kiszivárgott a Magyarország nevében nyomódó papírpénzek híre, sőt egy példány a londoni osztrák követség útján a rendőrség feje, Sir Richard Mayne kezébe is került, aki Day Vilmos nyomdászt magához rendelte s közölte vele, hogy Ausztria megkeresést intézett az angol kormányhoz, hogy vegyen birói megtorlást mindazok ellen, kik e jegyek előállításához járultak. A per 1861 febr. 27. indíttatott meg Kossuth és Day ellen a kancellári ítélőszék előtt, s Kossuthnak több mint 3000 font költségébe került (ennek lefizetéséhez Napóleon herceg Kiss Miklós ezredes közbenjárásával ezer, Cavour pedig kétezer fonttal járult). Az ítélet értelmében az összes bankjegykészletet elégették az angol nemzeti bank hamvasztó kemencéiben. Aradon már 1852 okt. Vörös Antal elnöklete alatt bizottság alakult, hogy az Amerikában nyomott dollárjegyek elárusításával a forradalom céljaira pénzt szerezzen s Kossuthnak az orosztörök háború küszöbén érkezett forradalmi kiáltványát terjessze. A dollárokat Szerbia felől Hajnóczy evang. lelkész csempészte be az országba és Vörös azokat Gsomortányi Károllyal azonnal forgalomba hozni igyekezett. Nov. 23. beavatták a titokba az aradi minorita-tanárok egy részét is. Winkler Brúnó tanár hét vármegyét elárasztott a dollárokkal, melyeknek elárusításából szerzetestársa, Kosztka Libor, mint pénztárnok aranyban és ezüstben állítólag csakhamar 72,000 frtot kezelt. Vinkler egy titkos küldöttje 1853 jan. 13. átkelt Szerbországból Pancsovára s közölte a titkot Hanch Salamon minorita házfőnökkel, kihez Vinkler ajánlotta. Másnap visszatért ugyan Szerbiába, de a révész fecsegése nyomra vezette a rendőrséget, mely Haachot azonnal elfogta és vallomásra kényszerítette. Csomortányi Károlynál, ki önmagát ismételve föladta, Almás-Iratoson márc. 27. eredményre vezetett a házkutatás. A dollárok egy részét megtalálták s elfogatása után Csomortányi bevallotta azt is, hol van elrejtve a többi és kik az összeesküvés tagjai. Winkler Brúnót máj. 10. szintén elfogták. Társait, Kosztka Libor aradi minorita házfőnököt, Lakatos Ottó aradi gimnaigazgatót, Eperjesy Aurél, Güdör Tamás, Zetykó Kelemen és Livéry Dániel minorita tanárokat, valamint Malek Ferenc, Simon Ignác ügyvédet, Szabados István és Nagy József tanítókat, Görög Imre nevelőt, Vörös Antalt stb. Aradon csak 1854 szept. 21. fogták el. Lassan kint mintegy százan kerültek a pesti Újépületbe, hol Kosztka Libor nov. 5. saját kezével vetett véget életének, Zetykó pedig vizsgálati fogságban halt meg 1854 okt. 22. és Csüdör 1855 szept. 13. Az ítéletet 22 vádlottra csak 1855 aug., 6-ra szept. 9. mondták ki. Ezek közül Winkler kapta a legsúlyosabb büntetést (18 évet vasban), Eperjessyt 16, Lakatost 14, Livéryt 8 évre ítélték el. Az elítéltek Theresienstadtban, majd Josefstadtban raboskodtak, míg 1857 jan. 16. az Kossuth-dollárok