Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
L - Louvois - Louvre - Louys - Lovag - Lovagakadémiák - Lovagbirtok - Lovageredetü - Lovaggáütés - Lovaggomba - Lovaghal - Lovagintézmény
Louvoa Louvois (ejtsd marvá), Frangois Michel Le Tellier, marquis de L., XIV. Lajos francia király hadügyminisztere, szül. Párisban 1641 jan. 18., megh. 1691 júl. 16. Tagadhatatlan érdeme, hogy a francia hadsereget úgy fegyverkezés, mint harcképesség, valamint fegyelem dolgában az első helyre emelte, "úgy hogy azután fél Európával mert bátran szembe szállani. Hazánkkal különösen a Wesselényi-féle összeesküvés napjaiban lépett összeköttetésbe, amidőn a főúri ellenzékben szította a tüzet, anélkül hogy azután az ígért segélyt megadta volna. V. O. Rousset, Histoire de L. et de son administration (Paris 1879, 4 köt., 6 kiad.); Chotard, Louis XIV. L., Vauban et la fortiscation du nord de la France (u. o. 1890). Louvre (ejtsd: lúvr), palota Párisban, a francia építészet legkiválóbb emlékeinek egyike. Helyén a Fülöp Ágost király által alapított és utódai alatt kiépített várkastély állott, melynek átalakítását, modernizálását I. Ferenc király kezdte meg 1546., Lescot Pierre építész által, a renaissance szellemében, kiváló művészek, köztük Goujon Jean közreműködésével (1. Francia művészet). A későbbi királyok alatt mind az építés, mind a belső díszítés folytatódott. 1624-ben Lemercier Jacques lett a L. építésze. XIV. Lajos a régi kastély még fennálló maradványait lebontatta. XIV. Lajos alatt a főhomlokzatra került a sor, melyre Bernini is tervet készített, azt azonban Perrault Claude 1667—70-ig építette föl. Ekkor indult meg a híres Galerie d'Apollon kiképzése is. A roppant épületcsoporton azonban még sok tennivaló maradt 1805 után is, midőn hivatalosan befejezettnek nyilvánították. A L.-nak idők folyamán különböző udvari és hivatalos rendeltetése volt. 1798-ban itt helyezték el a győzelmes hadjáratokban zsákmányolt műkincseket, amelyek ugyan nagyrészt ismét elkerültek innen, de megkezdődött a L.-nak mint művészeti múzeumnak kifejlesztése és az ma is a világ legkiválóbb gyűjteményeinek egyike. V. O. Babeau, Le L. et son histoire (Paris 1895); Guédy, Palais du L. (u. o. 1905); Louys (ejtsd: íaisz), Pierre, francia író, szül. Párisban 1870 dec. 10. Hírnevét Chansons de Bilitis (1894) című kötetével vetette meg, mely állítólagos görög versek prózafordítását tartalmazza s korhűségével filológus szakértőket is megtévesztett. Páratlan sikere volt tov. Aphrodité (1896) c. regényének is, melyet sokan utánoztak. Magyarul megjelentek: Aphrodité. Ford. Rózsa Géza (Budapest 1898); Az asszony bolondja. Ford. u. a. (u. o. 1899); Aphrodité. Névtelen ford. (u. o. 1903). V. O. Gaubert, Pierre L. (Paris 1904.) Lovag, Ausztriában nemesi fokozat, mely rangra nézve a báró és a nemes között áll. Angolországban a knight cím személyhez kötött és át nem örökölhető. L.-nak nevezik általánosságban valamely rendjelkereszt tulajdonosát is (rendesen a IIl. osztályét.). Megjegyzendő, hogy néhány ily rendjellel együtt jár az örökös lovagi méltóság is, főleg az osztrák rendjeleknél. — L. még Lovagintézmény, Lovagi rend, Lovagok, Lovagakadémiák. Németországban és Ausztriában a XVIII. sz.-ban alapított nevelőintézetek, melyekben nemesi családok fiai társadalmi állásukhoz illő nevelésben és oktatásban részesíttettek s magasabb rangú államtisztviselőkké v. katonatisztekké képeztettek ki. Ilyen pl. a bécsi Theresianum. Lovagbirtok, különös kiváltságokkal összekötött földbirtok. Csak nemes származású férfiak örökölhettek vagy szerezhettek L.-okat s tulajdonosaiktól megkívánta a gyakorlat, hogy valamely lovagrend névkönyvébe fel legyenek véve, vagy valamely uralkodónak lovagi szolgálatában álljanak. Magyarországon mint a hűbéri birtok nem, úgy a L. sem fordult elő, a nyugateurópai germán és román eredetű államokban azonban nagyon el volt terjedve s csak a jobbágyság felszabadításával vesztette el kiváltságos jellegét. Lovageredetű, lovagi, illetve ősnemesi származású az, aki 16 őst tud kimutatni. Lovaggáütés: 1. Lovagintézmény. Lovaggomba, 1. Preszkergomba. Lovaghal (Eques, állat), a Csontos halak rendjébe, az Árnyékhal-félék (Sciaenidae) családjába tartozó halnem. Amerika trópusi részeinek Atlantióceáni partjai mentén 3 faja honos. Legismertebb a pásztás L. (I. lanceolatus L.); 15—20 cm. hosszú; Nyugat-India tengereiben honos. Lovagintézmény, a középkori lovagság összes jellemző tulajdonságainak foglalatja. Eredetére nézve a középkori L. a régi rómaival (1. Lovagok) semminemű összefüggésben nincsen. A középkori L. az ún. comitatus-ból, kíséretből eredt, melynek tagjai egy általuk választott vezér vezetése alatt állottak. Ilyenek voltak a szt. Grál lovagjai, Artus király köre stb. Egy-egy ily comitatus tagjai vezérüktől hűbért nyertek, melynek fejében a hűbérúr irányában különféle szolgálatokra, főleg katonai szolgálatokra voltak kötelezve. A hűbéri intézmény fejlődésével karöltve járt a L. fejlődése is, melyre különösen a keresztes hadjáratok voltak nagy befolyással. Ezek által érintkezésbe jutott a L. a dólfranciaországi lovagsággal, melynek finom jellege átment a többi lovagokra is. Kifejezést nyert ez az egész L. finomodásában, erkölcsi fejlődésében és ezzel karöltve járt egy külön énekfaj, az ú. n. Minnesang fejlődése. Nagy hatást gyakorolt a L. fejlődésére a különféle egyházi lovagrendek alakulása, mely épp a keresztes hadjáratok alatt történt. A L. korául főleg a XI—XIV. sz. tekinthető. Hogy valaki a lovagi rendbe fölvétethessék, arra külön iskolát kellett végeznie. Hét éves korában a nemesi fiú valamely lovagi v. hercegi udvarhoz került, hol mint nemesi apród 14 ik évéig szolgált. 14. évében fegyverhordó lett s 21. évében lovaggá ütötték. A lovaggá ütést vallási gyakorlatok, böjtölés, gyónás és áldozás előzte meg. A kitűzött napon két lovagi tanúval, kik bizonyították a jelölt lovagi származását, kifogástalan erkölcsét és vagyoni viszonyait, megjelent a felavató előtt. Páncélosan, de sisak, kard és pajzs nélkül letérdelt a két tanú között, mire a felavató a meztelen karddal fején, vállán és arcán érintette a lovagjelöltet, miközben így szólt: «Isten és Mária tiszteletére, tűrd el ez ütést és többé egyet sem. Légy bátor, igaz és derék , jobb lovagnak lenni, mint szolgának». Ezzel véget ért a lovaggá ütés, mire a jelöltre adták a kardot, pajzsot, sisakot és sarkantyúkat. A lovagnak joga — 866 — Lovagintézmény