Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)

K - Kossuth - Kossuth - Kossuth-bankó - Kossuth-csillag - Kossuth-dollárok

Kossuth — 79 — londoni vasúti kongresszus egyik elnökévé vá­lasztotta, 1905. a Società delle strade ferrate per l'Apponinoe l'Adriatico vezérigazgatója lett, 1909. az államosítás következtében nyugalomba vonult s Milanóban telepedett meg. 1909-ben a czeglédi takarékpénztár egyik házát K.-ra íratta. Politi­kával egyáltalán nem foglalkozik. 4. K. Sándor, K. István pestmegyei inszurgens hadnagy s tápióbicskei birtokos és Perlaky Judit fia, szül. Pesten 1816., megh. 1855.15 éves korában tüzér lett, mint a később elosztrákosodott 8 nevét is Udvardyra változtató bátyja, Károly tüzérőr­nagy. 1835-ben a nádor-huszárokhoz ment át, kik­nél főhadnagy lett. 1846-ban nyugdíjaztatta ma­gát, de a szabadságharc alatt ismét kardot kötött, Görgey hadtestében küzdött s csakhamar őrnagy lett. Kitüntette magát a győri ütközetben, ekkor meg is sebesült, lövést kapott a lába szárába. A világosi fegyverletétel után mint lábbadozó be­teg menekült Arad felé, de az osztrákok elfog­ták, az aradi várba hurcolták, ahol 1849 dec. 4. golyó általi halálra ítélték, melyet kegyelemből 16 évi várfogságra változtattak. Ebből 4 évet Olmützben töltött, honnan az 1854-iki amnesztia alkalmával szabadult ki s Pestre internálták. Kossuth községek: 1. K. (Kossut), kisk. Tu­rócz vm. turóczszentmártoni j.-ban,a Turócz folyó mellett, dolog 26 tót lak., u. p. és u. t. Turócz­szentmárton. Eredetileg a turóczi várbirtokok közé tartozó Zábor-földnek egyik része, a XIII. sz. közepe óta a K.-család tulajdona. Régi neve Tidvard, a XV. sz. vége felé Kossuthfalva, mely aztán az előbbi elnevezést teljesen kiszo­rította. Egykor nagyobb volt a területe, mi­dőn azonban a XV. sz. második felében a K.-család egyik ága Kossuthi Miklósban s fiá­ban Lászlóban kihalt, a már előbb Detricheknek és Zablatiaknak elzálogosított és eladott kossuti birtokrészt Révay Ferenc szerezte meg s ezt el­szakítva, a szklabinyai uradalomhoz csatolta. — 2. K. (Kosút, most Nemeskosút), kisk. Pozsony vm.-ben, 1. Nemeskosút. Kossuth, county Iowa északamerikai államban, székhelye Algona. Kossuth-bankó névvel jelölik az 1848-iki ma­gyar kormány, iletőleg Kossuth Lajos pénzügy­miniszter által kibocsátott pénzjegyeket. Ezek közé tartoztak: a) az 1 és 2 frtos bankjegyek, melyek ércpénzalapra bocsáttattak ki és b) az állami pénzjegyek, melyeket 42 millió frt erejéig bocsátottak ki és a közpénztáraknál ezüstpénz gyanánt teljes névértékben voltak elfogadandók. Fedezetül nem ércalap, hanem az ország jöve­delmei szolgáltak. Ily jegyek eredetileg 5,10,100 és 1000 frtos címletekben adattak ki, később 15 és 30 kros kincstári utalványok is forgalomba bocsátottak. A szabadságharc elnyomása után az abszolút kormány a K.-kat minden kárpótlás nélkül beszedette és megsemmisítette. Kossuth-csillag v. Kossuth-virág (növ.), 1. Por­tulaca. —Kossuthcsillag-félék, 1. Portulacaceae. Kossuth-dollárok és a pénzjegyper. Kossuth az emigráció idején kétféle papírpénzt bocsátott ki, az egyik faj New-Yorkban készült 1852-ben s febr. 2. és júl. 1. dátummal van jelezve, 1, 5,10, 50 és 100 dollár értékben, angol szöveggel. A má­sik pénzfajt, a megújítandó szabadságharc foly­tatására Cavour támogatása mellett Londonban nyomatta 1860. Day Vilmos és fiai nyomdájában. Ezek 1, 2 és 5 forintosok, magyar nyelvűek s ha­sonlítanak az 1848—49-iki hazai papírpénzekhez. A bankjegyek nyomása a legnagyobb titokban folyt ugyan, de előbb-utóbb kiszivárgott a Magyar­ország nevében nyomódó papírpénzek híre, sőt egy példány a londoni osztrák követség útján a rendőrség feje, Sir Richard Mayne kezébe is ke­rült, aki Day Vilmos nyomdászt magához rendelte s közölte vele, hogy Ausztria megkeresést inté­zett az angol kormányhoz, hogy vegyen birói megtorlást mindazok ellen, kik e jegyek előállí­tásához járultak. A per 1861 febr. 27. indíttatott meg Kossuth és Day ellen a kancellári ítélőszék előtt, s Kossuthnak több mint 3000 font költ­ségébe került (ennek lefizetéséhez Napóleon her­ceg Kiss Miklós ezredes közbenjárásával ezer, Cavour pedig kétezer fonttal járult). Az ítélet ér­telmében az összes bankjegykészletet elégették az angol nemzeti bank hamvasztó kemencéiben. Aradon már 1852 okt. Vörös Antal elnöklete alatt bizottság alakult, hogy az Amerikában nyo­mott dollárjegyek elárusításával a forradalom céljaira pénzt szerezzen s Kossuthnak az orosz­török háború küszöbén érkezett forradalmi kiált­ványát terjessze. A dollárokat Szerbia felől Hajnóczy evang. lelkész csempészte be az or­szágba és Vörös azokat Gsomortányi Károllyal azonnal forgalomba hozni igyekezett. Nov. 23. be­avatták a titokba az aradi minorita-tanárok egy részét is. Winkler Brúnó tanár hét vármegyét el­árasztott a dollárokkal, melyeknek elárusításából szerzetes­társa, Kosztka Libor, mint pénztárnok aranyban és ezüstben állítólag csakhamar 72,000 frtot kezelt. Vinkler egy titkos küldöttje 1853 jan. 13. átkelt Szerbországból Pancsovára s kö­zölte a titkot Hanch Salamon minorita házfőnök­kel, kihez Vinkler ajánlotta. Másnap visszatért ugyan Szerbiába, de a révész fecsegése nyomra vezette a rendőrséget, mely Haachot azonnal el­fogta és vallomásra kényszerítette. Csomortányi Károlynál, ki önmagát ismételve föladta, Almás-Iratoson márc. 27. eredményre vezetett a ház­kutatás. A dollárok egy részét megtalálták s el­fogatása után Csomortányi bevallotta azt is, hol van elrejtve a többi és kik az összeesküvés tagjai. Winkler Brúnót máj. 10. szintén elfogták. Társait, Kosztka Libor aradi minorita házfőnököt, Laka­tos Ottó aradi gimna­igazgatót, Eperjesy Aurél, G­üdör Tamás, Zetykó Kelemen és Livéry Dá­niel minorita tanárokat, valamint Malek Ferenc, Simon Ignác ügyvédet, Szabados István és Nagy József tanítókat, Görög Imre nevelőt, Vörös An­­talt stb. Aradon csak 1854 szept. 21. fogták el. Lassan kint mintegy százan kerültek a pesti Új­épületbe, hol Kosztka Libor nov. 5. saját kezével vetett véget életének, Zetykó pedig vizsgálati fogságban halt meg 1854 okt. 22. és Csüdör 1855 szept. 13. Az ítéletet 22 vádlottra csak 1855 aug., 6-ra szept. 9. mondták ki. Ezek közül Winkler kapta a legsúlyosabb büntetést (18 évet vasban), Eperjessyt 16, Lakatost 14, Livéryt 8 évre ítél­ték el. Az elítéltek Theresienstadtban, majd Jo­sefstadtban raboskodtak, míg 1857 jan. 16. az Kossuth-dollárok

Next