Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Malonyl - Małopolska - Malorosszija - Malot - Malo Trojstvo - Malozsa - Malp. - Mal perforant du pied - Malpighi - Malpighia - malpighiaceae - Malpighi-edények - Malpighi-féle hólyagocskák - Malpighi-féle piramisok - Malpighi-féle test - Malpighi-réteg - Malplaquet
Malonyi — 337 — A föld c. drámát (Nemzeti Színház, 1902); a Senki lányát (1904), azután Katóka c. elbeszélését dramatizálta (Vígszínház, 1904) s Rákosi Viktorral együtt az utóbbinak Elnémult harangok c. regényét, mely 1905. nagy sikert aratott a Nemzeti Színházban és azóta is állandóan műsoron van. Irodalom- és műtörténeti tanulmányait s kiművelt ízlését több szakmunkában értékesítette, ilyenek: Vörösmarty drámái (1891); A francia encyklopaedisták (1892), továbbá 1898. megírta Munkácsy Mihály élete és munkái című művét (újra 1907) s négy monográfiát a Művészeti Könyvtár c. vállalatban (Mednyánszky, 1905; A fiatalok, 1906; Munkácsy, 1907; Szinyei Merse Pál, 1908). Legnagyobbszerű vállalkozása a hét kötetre tervezett illusztrált díszmű: A magyar nép művészete, melyből 1907 óta öt kötet jelent meg. Hasonló természetű illusztrált mű A magyar képírás úttörői (1905). Egyiptomi útjának emlékeit A Nilus országa c. alatt útirajzokban örökítette meg (1896 s azóta többször). Malonyl, I. Malonil, Malopolska a. m. Kis-Lengyelország (1. o.). Malorosszija a. m. Kis-Oroszország (1. o.). Malot (ejtsd: maló), Hector Henri, francia regényíró, szül. La Bouilleban, Rouen mellett, 1830 máj. 20., megh. Fontenay-sous-Boisban 1907 júl. 17.A napi kérdésekhez ügyesen hozzákapcsolódó nagyszámú regényei sorából említhető : Madame Obernin (1869); Sans famille (1878); Paulette (1883); Mére (1890); Le roman de mes romans (1896). Magyarul megjelent: A világ szállodája Ford Sasvári Ármin (Budapest 1877—78); Lucilliére marquise. Ford. u. a. (u. o. 1877); Család nélkül. Ford. E. (u. o. 1878); Pompon. Ford. Sz. E. (1882 és 1897); A szépség vonzereje. Ford. Sz. E. (u. o. 1884 és 1897); Elhagyottan. Átdolg. Gauss (Garády)Viktor (u. o. 1898 és többször); Otthon. Ford. Tábori Róbertné (u. o. 1900); A pénzes asszony (Pesti Napló 1882); A szégyenteljes mühiók (Egyetértés 1882); A kisértés (Pesti Napló 1882); Marianna (u. o. 1884); Bonnet hadnagy (u. o. 1886); A kék vér (Egyetértés 1894—95); V. ö. Francé, La vie littéraire II. (Paris 1890); d' Alméras, Avant la gloire, I. (u. o. 1902). Malo Trojstvo, adók. Belovár-Körös vm. belovári (bjelovari) s.-ban, (1910) 827 horvát lak., u. p. és u. t. Misulinovac. Malozsa, 1. Mazsola, Malp., természetrajzi nevek mellett Malpighi Marcello (10.) nevének rövidítése. Mal perforant du pied (franc.), 1. Malum. Malpighi, Marcello, olasz anatómus és hisztológus, szül. Crevalcuoreben (Bologna mellett) 1628 márc. 10., megh. Rómában 1694 nov. 29. Mint tanár működött Bolognában, majd Pisában, 1659-től ismét Bolognában. 1691-től XII. Ince pápa orvosa volt. M. a mikroszkópikus boncolástan megalapítója, ő használt legelőször finomabb szövettani vizsgálatokhoz erős konvex lencséket 180-szoros nagyítással; felfedezte a kapilláris vérkeringést, mégpedig a békának tüdején és húgyhólyagján (1661), legelőször írta le a vörös vértestecskéket (1665). Úttörő vizsgálatai a mirigyek, tüdők, lép, idegek, agy, retina, tapintótestecskék szerkezetéről maradandó értékűek. 1671-ben közzétett és 1672. a londoni Royal Society költségén kinyomtatott művével. Anatómia plantarum megalapítója lett a növényi szövettan- és boncolástannak is. Művei összkiadásban jelentek meg Londonban 1686., 2 kötet, később Opera medica et anatomica varia (Velence 1734) címen is. Malpighia L. (növ.), a Malpighiaceae család génusza; 20 faja Közép- és Dél-Amerikában és Nyugat-Indiában honos kis fa v. cserje. Egyesek levelén falánkszőrök vannak. Virágzatuk többnyire ernyő- v. bugaszerű fürt, igen rövid virágzati kocsányon a levélhónaljban. A virág alatt előlevél van. Cseresznyeszerű termésükben 3 csonthéjas mag, a csonthéjon pedig 3 vagy 5 hosszanti borda van. Néhány faj termése ehető, európai üvegházakban is látni. Ilyenek: M. angustifolia L., M. urens L., M. aquifolia L., M. coccifera L. stb. Malpighiaceae (növ.), a szabadszirmú kétszikűek családja; 500 faja a trópusokon, főkép Amerikában van elterjedve. Legtöbbjének virága kétivarú, obdiplostemon, mindig zigomorf; csészelevele rendesen 5, az alapjukon 2—2 mézfejtővel, az 5 szirom szabad s a csészelevelekkel váltakozik. A magház többnyire 3 levélből nő össze, mindegyik levélhez 1—1 meggörbült vagy félig visszafordult magkezdemény tartozik. A termés több résztermésre oszlik, ezek mindegyike makkocska vagy csonthéjas s hátoldalán nyílik fel; felületén hosszában serték v. igen különféle (borda, dudor, szárny) alakú kiemelkedések vannak. Magvukban endospermium nincs. Kisebb-nagyobb fák, cserjék, félcserjék, de legtöbbjük liána. Levelük többnyire átellenes, épszélű és mirigyes. Virágzatuk fürtös, olykor bugában áll. Az egyes virágkocsányok tagoltak és 2 előlevelet viselnek. Több fajnak fája és kérge vagy gyökere orvosság v. festőszer. Egyesek termése tannintartalmú, savanykás gyümölcs (Malpighia, Byrsonima). Malpighi-edények (Vasa Malpighii), az ízeltlábúaknál (Rovarok, Pókok, Százlábúak) a bölcsővel összefüggő, a közép- és utóbél határán a bélbe ömlő csöves mirigyek. Számuk 2 és 100 között változik. Élettani feladatuk még sok tekintetben ismeretlen. A nitrogéntartalmú bomlástermékek kiválasztásán kívül még a felszívásban, mérgek visszatartásában, a bél által elválasztott enzimek aktiválásában stb. fontos szerepük van. V. ö. Gorka S., Anat. és élettani adatok a bogarak Malpighi-edényei működésének megítéléséhez (Budapest 1913). Malpighi-féle hólyagocskák (alveoli pulmonum), 1. Tüdő. Malpighi-féle piramisok (pyramides renales), 1. Vese. Malpighi-féle test, a lépben és a vesében levő kis testecskék. A lépben a corpuscula lienist, fehér vérsejtekből álló gömbölyű sejthalmazokat nevezzük így, a vesében a glomerulust és az ezt körülfogó Bowmann-féle tokot értjük alatta. L. Lép és Vese. Malpighi-réteg, a bőr hámjának mély ré tege, 1. Bőr. Malplaquet (lejtsd: maipiaké), falu Nord francia départementban, 1709 szept. 11. Szavójai Jenő és 22 Révai Nagy Lexikona XIII. szöt. Malplaquet