Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Máza - Mazade - Mazagan - Mazagran - Mazai - Mazaka - Mazama - Mazamet - Mazanderan - Mazapil - Mazar - Mazarin - Mazar-i-serif - Mazarron - Mazas - Mazas - Mázas - Mazatenango
Máza — 514 — mely utóbbi az agyagtárgyak felszínén vékony üvegmázt (nátriumaluminium-szilikátot) képez. L. még Agyagipar és Ólmos máz. Máza, kisk. Tolna vm. völgységi j.-ban, (1910) 896 magyar és német lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal, kőszénbányával. Mazade (ejtsd: Szád), Charles de, francia író, szül. Castel Sarrazinben (Tarn-et-Garonne) 1820 márc. 19., megh. Párisban 1893 ápr. 27. A párisi Presse munkatársa volt 1852—58-ig és 1868-tól a Revue des Deux Mondes politikai szemléit írta. Művei közül említendők: L'Espagne moderne (1855); L'Italie moderne (1860); La Pologne contemporaine (1863); L'Italie et les Italiens (1864); Lamartine (1872); La guerre de France (1875); Le comte de Cavour (1877); M. Thiers (1884); Un chancelier d'Ancien régime. Metternich (1889); L'Europe et les neutralités (1893); Mazagan (Masagan, Bridzsa), kikötőváros Marokkó Ny.-i partján, (1911) 25.000 lak., élénk kereskedéssel. Az 1510. portugáloktól alapított várost 1769. Mohammed szultán foglalta el. A nyugati népeknek több konzula lakik benne. Mazagran (ejtsd: — gran), Franciaországban kedvelt ital, fekete kávé, szikvíz, jég és cognac keveréke. Mazai, afrikai nép, 1. Masszai. Mazaka, ókori város, 1. Kappadócia. Mazama (állat), 1. Antilocapra. Mazamet (ejtsd: mazama), város Tarn francia départementban, 17 km.-nyire Castrestól, az Arnette és vasút mellett, (1910) 14,500 lak., igen jelentékeny gyapjúszövéssel és bőrgyártással. Mazanderan, perzsiai tartomány, 1. Mazenderan, Mazapil, kerületi székhely Zacatecas mexikói államban, száraz vidéken, 2500 m. magasan, (1910) 6000 lak. Arany-, ezüst- és rézbánya. Mazar (Mó£apot), Konstantin szerint a bessenyők szomszédai az uzokkal együtt, midőn az Etel és Jajk folyó mellett laktak. Valószínűleg a magyar név törökös alakjának, a madzsarnak felel meg , mások szerint Íráshiba kazar (xá£ap) helyett. Mazarin (ejtsd: mazaren), Jules, eredeti nevén Giulio Mazarini, francia államférfiú, szül. Pescinában (Abruzzók) 1602 júl. 14., megh. Vincennesben 1661 márc. 9. Családja szicíliai eredetű volt. Kezdetben a pápai hadseregben szolgált s 1631. részt vett a cherascoi béketárgyaláson, mely a mantuai örökösödési viszályt intézte el Franciaország és Spanyolország között. Ezután egyházi szolgálatba lépett, de nem szenteltette magát pappá. 1634-ben a pápa követe lett Párisban, 1640. pedig Richelieu kívánságára teljesen francia szolgálatba lépett. Itt ügyességével és éles eszével annyira kitűnt, hogy Richelieu 1641. bíborossá neveztette ki, halálos ágyán pedig őt ajánlotta utódjának (1642). Nemsokára (1643) meghalt XIII. Lajos francia király is . M. a kiskorú XIV. Lajos alatt Richelieu szellemében vezette nagy sikerrel Franciaország külső politikáját. Az 1648-iki vesztfáliai békében ő szerezte meg Franciaországnak végleg Elszászt és a három lotharingiai püspökséget (Metz, Toul, Verdun). Belső kormányában azonban nem volt ilyen szerencsés, mert idegen származása és kapzsisága miatt magára haragította a francia főnemességet, mely 1648. a fronde (1.0.) mozgalomban tört ki M. kormánya ellen. E mozgalom változó harcai közt M.-nek, kit a párisi parlament 1649. száműzött, sőt 1651. fejére díjat tűzött ki, kétszer kellett Franciaországból elmenekülnie. De ravaszságával és szívósságával 1653. végleg a helyzet ura lett s most már haláláig korlátlan hatalommal intézte Franciaország sorsát. Utolsó műve volt az 1659-iki pireneusi békekötés, melyben Franciaországnak új területeket (Roussillon, Artois) szerzett Spanyolországtól. M. méltó utóda volt Richelieunek, kinek müvét, a korlátlan francia királyságot ő építette ki. De kapzsiságával, mellyel rokonait, nővéreinek gyermekeit (I. Mancini) gazdagította, méltó megrovást vont magára. M. nagy pártolója volt a tudományoknak és művészeteknek. Ő alapította a Bibliothèque Mazarint, a Collège des quatre nations-t és ő honosította meg az olasz operát Párisban. Nagyérdekű levelezését Chérvel és d'Avenel adták ki: Lettres du cardinal M. pendant son ministére (1879-91, 1-6 köt., 1893—95, 7-8 köt.). Az ellene írt szatírákat és röpiratokat Moreau gyűjtötte össze : (Choix des Mazarinades (Paris 1853, 2 köt.); V. O. Chérvel, Histoire de France sous le ministére M. (Paris 1883, 3 köt.); Cousin, La jeunesse de M. (u. 0. 1865); de Cosnac, M. et Colbert (u. 0. 1892). Mazar-i-serif, város Ék.-i Afganisztánban, kormányzói székhely, időnkint az emir is itt tartózkodik , kb. 25.000 lak., erőddel, ágyuöntővel, kard-, kés- és bőrsisakgyártással, Ali próféta sírjával, amely igen látogatott zarándoklóhely. A hegyek között híres gyógyforrások vannak. Mazarron (Almazarron), kikötőváros Murcia spanyol tartományban, 5 km.-nyíre a tengerparttól, (1916) 23.000 lak., közelében vas-, réz- és ezüsttartalmú ólombányák vannak. Mazas (ejtsd: mazasz), a Páris közelében Mabbé tervei (cella-rendszer szerint) épült börtön, melynek hivatalos neve egyébiránt Maison d'arrêt cellulaire. Mazas (ejtsd: mazasz), Jacques Féréol, francia hegedűművész és pedagógus, szül. 1782 szept. 23. Béziersben, megh. 1849. Baillot tanítványa volt. Virtuóz játékával már fiatalon világhírre tett szert, 1837. visszavonult a nyilvános szerepléstől és a cambrai-i zeneiskola igazgatója lett. Nevét hegedűkompozíciói tartották fenn, melyek ma is fontos részét teszik a hegedű tanítás anyagának. Mázas fcRassisZkóznyomásnál (v.Színnyomás) így nevezik azt a szekrényt, melyből a munkás a nyomóminta segítségével a festéket felveszi. A M.-ban sűrű gummioldat v. keményítőcsiriz van; ezen egy ráma fekszik, melyet alul bőrrel, vagy sűrű szövettel bevontak; erre posztót szegeznek, melyet a festékkel bemázolnak. A hengergép-nyomásnál (rouleaux) ezt a szekrényt oly vályú helyettesíti, melyen egy henger forog s a festéket a vésett festékhengernek átadja. Mazatenango, város Guatemala közép-amerikai köztársaságban, a Tualate és vasút mellett, kb. 5000 lak. Kávé-, kakaó- és pamuttermelés. Mazatenango