Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Meja - Mejdan - Mejdan-Pek - Mejer - Mejico - Mejillones - Mejillones-guano - Mejit - Mejonit - Mekari - Mekényes - Mekerif - Me-kha - Mekhong - Mekinez - Mekinjar - Mekka - Mekkabalzsam - Mekkai szennalevél - Mekka-vasút - Meklenburg - Mekone - Mekong
Meja — 668 — máj. 28. (16.) Szt.-Pétervárott. Irt költeményeket, drámákat és igen sokat fordított. Legsikerültebb drámája a Carskaja nevesta (A cár menyasszonya 1849), összes művei életrajzával (Bykovtól) megjelentek a Niva mellékleteként (Szt.-Pétervár 1911). Meja (ó-szláv), 1. Mega. Mejdan (arab), tulajdonképen futópálya, lófuttató tér (Konstantinápolyban a régi Hippodromos, törökül At-mejdán) , tov. általában nagy köztér. Mejdan-Pek, 1. Maidanpek, Mejer, Ottó Georg Alexander, prot. egyházjogász, szül. Zellerfelden 1818 máj. 27., megh. Hannoverben 1892 dec. 24.1874-ben az egyházjog tanára Göttingenben; 1885. a hannoveri országos tanács elnöke. Főbb munkái: Institutionen des gemeinen deutschen Kirchenrechts (Göttingen 1845 ; 3. kiad. Lehrbuch des deutschen Kirchenrechts címen 1869. jelent meg); Die Grundlagen des lutherischen Kirchenregiments (Rostock 1864); Einleitung in das deutsche Staatsrecht (u. o. 1861; 2. kiadás 1884); Zur Geschiehte der rőmisch deutschen Frage (Rostock 1871—74, 1885); Mejico (ejtsd: méhiko) a. m. Mexikó (1. o.). Mejicones (ejtsd: mehinonesz), kikötőváros Antofagasta chüei tartományban, a Nagy-óceán M.-i öble mellett. A Morro de M. (807 m.) guano-telepeit értékesítik, kénbányászata és ezüstkivitele is van. MejiUones-guano, Chüe és Bolívia partjain nagy mennyiségben előforduló, szuperfoszfátnak kiválóan alkalmas guanó (1. o.). Mejit, kis sziget a Marshall-szigetek patakcsoportjában, a Csendes-óceánban. Mejonit (ásv.), 1. Szkapolit. Mekari, néger törzs, 1. Makari. Mekényes, nagyk. Baranya vmegye hegyháti j.-ban, (1910) 1230 német és magyar lak., postaügynökség, u. p. Lengyel. Mekerif, El, város Núbiában, 1. Berber, 2. Mekha, az Iravadi forrásfolyója. Mekhong (Mekiang), folyó, 1. Mekong. Mekinez (Mequinez,Miknasz),Y&Tos Marokkóban, a Bu-Fekran völgyében, (1911) 56,000 lak., egyenes és széles utcákkal, számos kerttel és olajfaültetvényekkel, düledező körfalakkal, Marlaj-Iszmaelről elnevezett mecsettel, amely a marokkói szultánok temetkező helye volt. A szultánok időnként ide teszik át székhelyüket. A palota 1634-ből való és Marokkóban egyike a legszebbeknek; itt voltak állítólag elhelyezve a szultánok kincsei is, amelyeket némelyek 2 milliárd frankra becsültek. Mekinjar, adók. Lika-Erbava vmegye udbinai j.-ban, (1910) 1058 szerb lak., u. p. és u. t. Udbina. Mekka (Makká, Om-el-Kora a. m. a városok anyja, el-Moserefe a. m. a nemes, Belad-al-Amein a. m. a hivők hazája), Hedzsász arab tartomány fővárosa, a mohammedánus világ legszentebb helye és Mohammed szülővárosa, a Damaszkus-Mekka-Medina vasút mellett, közel 100 kilométernyire a Vörös-tenger partján épült Dzsiddától, kopár hegyek közt, keskeny völgyben, 50—60,000 lak., akik nagyobbára az ide vándorló zarándokok ellátásából élnek. A város külseje századokon át keveset változott. Öt útvonal találkozópontja; utcái szélesebbek a rendes keleti utcáknál, de nincsenek kövezve; házai kőből épültek, többnyire háromemeletesek s főképen a zarándokok elszállásolására épültek. A zarándokok fő célja a nagymecset, Beit-Allah (Isten háza) és a Medzsid-el-Karam (a szent mecset), nagy udvarral, oszlopcsarnokkal, 152 kupolával, 7 minarettel, 19 kapuval. A közepén van a mohammedánok szent köve, a Kajába. Nevezetes még Hágár és Iszmaél sírja, a keserűvizet ontó, gyógyerejűnek tartott Jemzen-kút. Édes vízzel a várost Harun khalifa ideje óta az a vízvezeték látja el, melyet a hegységből 50 km.-nyi távolságból vezettek be. A körfalakon és egy kis erősségen kívül a város védelmére szolgál a völgy K-i részében egy magaslaton épített, vastag falakkal és tornyokkal ellátott citadella. A zarándokok száma, akik egy-egy évben M.-ban megfordulnak, különböző, régebben megközelítette a 200,000-et, de most is 100,000 körül van. M. a mohammedánus vallástudománynak is középpontja és a teológiai tekintélyek száma nagy, élükön a seik-al-ubema áll. Mohammed idejében a Városban a legtekintélyesebb a Koreis-törzs volt, amelyhez maga a próféta is tartozott. E törzsnek utódai máig is élnek a városban. A város közigazgatásának élén a serif áll, de hatalmát a kormányzó pasa korlátozza. A XIV. sz.-ban M. a török szultánok hatalmába jutott, akik magukhoz ragadták a nagyserif kinevezésének jogát is. 1803-ban a vahabiták M.-t is elfoglalták, de Mehemed Ali egyiptomi pasa 1813. uralmuk nak véget vetett. 1840-ben Hedzsász újra a porta közvetetten hatalmába került. M.-ba csak az iszlám hivői juthatnak be. Néhány európainak mindamellett sikerült mohammedán álarc alatt bejutnia a városba; ezek elseje a XVI. sz.-ban az olasz Barthema; követői Domingo Badiah y Lebiah (1807), Seetzen (1809), Burckhardt (1811), Roches (1842), Burton (1852), Maltzan (1860) és Snouk-Hurgronje (1885). V. ö. Burton, Personal narrative of a pilgrimage to El Medina and Mecca (London 1879); Maltzan, Wallfahrt nach M. (Leipzig 1865); Gervais Courtellemont, Mon voyage á la Mecque (Paris 1896); Hess, Die geograph. Lage Mekkas (Fribourg 1900). Mekkabalzsam (növ.), 1. Commiphora és Balsamum. Mekkai szennalevél (növ.): 1. Solenostemma. Mekka-vasút, 1. Hedzsász-vasút. Meklenburg, 1. Meddenburg. Mekone, 1. Szikion-Mekong (Meikong, Mekhong, Mekiang, Kambodzsa folyó), kb. 4500 km. hosszú folyó Hátsó-Indiában. Tibetben ered 2 forrásfolyóból, amelyek Kiamdonál egyesülnek. Átfolyik Jün nan kinai tartományon, ahol Lan-can-kiangnak nevezik, majd Sziámon, francia Kambodzsán, Alsó-Kokinkinán és a dél-kinai tengerbe ömlik. A M. is, mint a Naus, periódusosan árad (10 m.-t), amikor a tibeti hegyekben a hó elolvad, s ekkor rettenetes vízmennyiséget hoz magával. Az É. sz. 11° 50' alatt 3 ágra oszlik, amelyek közül két főág számos ágra szakadozva D.-K.-i irányban folyik a tengerbe, a harmadik pedig, az Udong, É.-Ny.-i irányt vesz föl, s a nagy Tale-szap nevű tóvá Mekong