Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Méregeladás
Méreg — 621o nyos mérgek iránt) akkor, ha a szervezetnek előzetesen ama mérgeknek kis dózisait adjuk. Ilyen megszokásnak érdekes példái a tiroli arzénerek (arzenofágok), akik éveken át való fokozatos megszokás után 30 centigrammnál több arzént képesek ártalom nélkül bevenni naponkint; még csodálatosabb a testnek bódító mérgekhez való alkalmazkodása, nevezetesen ópium- és morfiumhoz ; a morfinevők naponkint 3—4 grammot is bevehetnek e veszedelmes M.-ből, melyből más ember számára már 20 cg. halálos dózis. E két megszokásnak újabban az a valószínű magyarázata derült ki, hogy a sok bevett arzénnel szemben a bélnyálkahártya áteresztő képessége változik meg s az felszívódás nélkül ürül ki; a morfintűrés oka pedig a szervezet egyre növekvő morán-elroncsoló tulajdonsága. Állati eredetű mérgekhez ugyanígy hozzászokhatik az ember szervezete s épp e körülményen alapszik a modern orvosi tudománynak néhány nevezetes gyógyító eljárása, az ú. n. immunizáló (Pasteur-féle, Behring-féle) oltások veszettség, difteritisz stb. ellen. A mérgek támadási pontja és módja különböző lehet. Igy vannak pl. marómérgek (savak, lúgok, fémsók), amelyek a szervezet bármely helyén egyformán elroncsolják a sejteket, szöveteket; sejtmérgek (arzén, foszfor, kéneső), amelyek különösen a mirigysejtek (máj, vese, bél), szívizom életképességét támadják meg; vérmérgek (klórkáki, széngáz), amelyek a vérsejteket, a vérfestéket változtatják meg oly módon, hogy oxigén felvételére alkalmatlan lesz; idegmérgek (morfin, strychnin), amelyek életfontos központi v. periferikus idegfunkciókat bénítanak meg vagy izgatnak hevesen. A mérgezések általában vagy hevenyések (akutak) vagy krónikusak; az előbbiek akkor jelennek meg, ha valaki egyszerre nagy mennyiségű mérget vesz be (gyilkossági, öngyilkossági és a háztartásban, gyógyításban előforduló összetévesztéses mérgezések), az utóbbiak pedig a mérgek apró mennyiségeinek huzamos időn át gyakorta való felvétele után keletkeznek. A közegészségügy tekintetében fontosabbak az utóbbiak, mert ezeknek csoportjába tartozik az ú. n. foglalkozási, ipari mérgezések hosszú sora (l.Iparokozta betegségek.) Ide tartoznak a különféle élvezeti szerek (dohány, alkohol, hasis, ópium, abszint stb.) huzamos használata után megjelenő mérgezések is, melyeknek végső kimenetele rendesen a testnek általános elsenyvedéséhez vezet, az emésztő- és idegrendszernek egyidejű, igen változatos formában mutatkozó betegségeivel. A mérgezések felismerése nem mindig könnyű dolog ; azon mellékkörülmények, melyek a mérgezés gyanújára valószínű alapot szolgáltatnak, a következők: előbb teljesen egészséges emberen rohamosan, heves megbetegedésnek jelenségei észlelhetők, melynek bevezetője többnyire hányás vagy hasmenés; fokozódik a gyanú, ha a betegség olyan ételek, vagy orvosságok után következett, amelyek nem szokták az ember egészségét megzavarni; megerősödik a gyanú akkor, ha többen egyszerre betegszenek meg ugyanazon szimptómák közt, ugyanazon étel evése után. Azonban még ezen ideális esetben sem föltétlenül bizonyos az, hogy mérgezéssel van dolgunk, mert némely hevenyés betegség megjelenésében és lefolyásában a csalódásig utánozhatja a mérgezéseket (arzénmérgezés és kolera; bénulások és bódító mérgek; epilepszia, hisztéria és görcsokozó mérgek). Márpedig a mérgezések gyors felismerése azért is rendkívül fontos, mert mentél előbb veszi kezdetét a gyógyítás, annál valószínűbb annak sikere. Az esetek nagy többségében helyes diagnózisra vezet a bevett méreg maradéka, a gyanús étel vizsgálata vagy az első hányadok, amely dolgok mindig gondosan megőrizendők a későbbi esetleges törvényszéki vizsgálat számára. A gyomor útján történt mérgezéseknél első feladat a gyomormosás (1. o.) vagy a hánytatás (1. Hányás és Hánytató szerek). Ha a M. maga is hányást okoz, akkor természetesen hánytatókra nincsen szükség. A kémiai ellenszerek (1. Ellenszer) nyújtása is segít valamit, különösen míg a M. a gyomorban időzik, de a gyomormosást sohasem teszi feleslegessé és nem pótolja. Hashajtóul bármely laxáló szer alkalmatos (1. Hashajtó szerek), kerülendők azonban olyankor, ha már a mérgezésből származott hevenyés gyomorbélhurut észlelhető. Emellett a súlyos tünetek enyhítése lesz feladatunk az orvos érkeztéig: a szívmunka és lélegzés javítása szesszel, kávéval, teával, dörzsöléssel, hideg öntéssel, meleg pakolások a lehűlés ellen, éber felügyelet görcsök esetén. A mérgezések súlyos megbetegedések, melyek ha nem is halálosak, végzetes romlásba dönthetik a szervezetet. Ezért a kórjóslattal óvatosaknak kell lennünk. Maró M. után heges zsugorodások a nyelőcsőben, gyomorban, A sejtmérgek után az emésztőmirigyek, máj, vesesejtek elpusztulása és így funkciójuk kiesése lehetetlenné teszik a felgyógyult mérgezett kellő táplálkozását. Vérmérgek, idegmérgek után maradó bénulások tehetik nyomorulttá a megmentettet. (L. Marómérgek, Baktérium, Idegmérgek, Bódító szerek, Vérmérgek, Ellenszer, Rothadási méreg, Hullaméreg, Kígyóméreg, Sejtmérgek címszavakat). A mérgezésre gyanús körülmények közt elhunytak hulláit (az 1872. évi 15.933. igazságügyi miniszteri rendelet értelmében) a budapesti országos művegyészeti hivatalban külön e célra alkalmazott hivatalos szakértők elemezik meg. A mérgezésben elhaltak hullarészeinek orvosi vizsgálatára, elcsomagolására stb. a belügyminiszter 1887. évi 78,879/11. sz. rendeletével (módosítva az 1897. 45,333 sz. rendelettel) külön Utasítást is adott ki. Méregeladás a közönség számára hatóságilag korlátozva van. A magyar királyi belügyminiszternek 1894. évi 111.005. számú szabályrendelete értelmében a szigorúan vett mérgeket gyógyszerészeken kívül csak droguisták v oly bejegyzett cégű kereskedők tarthatják, kik mérgek eladására a belügyminisztertől engedélyt nyertek és azokat csak hatósági engedélyre szolgáltathatják ki. A mérges szereket a kereskedők egyéb áruktól elkülönített helyen, zár alatt tartani és őrizni tar- Méregeladás