Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)
M - Munkás - Munkás - Munkásbetegsegélyző pénztár - Munkásbiztosítás
Munkásbiztosítás — 101 — egy országos pénztárban egyesülnek. Ennek az intézkedésnek alapgondolata az volt, hogy a M. az egész országban teljesen egyöntetűen legyen szervezve, egyenlő terhekkel és egyenlő szolgáltatásokkal. A M. főszervei a kerületi pénztárak, ezek mellett fenntartja a törvény a gyári pénztárakat is, sőt meg vannak engedve magánegyesületi pénztárak is, de oly nagy számú taghoz kötve, hogy fennállhatásuk ezzel biztosíttassák. A bányatársládák úgy működnek tovább, mint azelőtt. Balesetbiztosítási részében a törvény a kölcsönösség alapján áll, t. i. az ország összes biztosításra kötelezett üzemei kölcsönösen szavatolnak egymásért; ezzel akarta a törvény az állami garanciát elkerülni, mely mindenütt megvan, ahol a balesetbiztosítás szakcsoportok szerint történik, amire különben a magyar ipar még nagyon gyenge. Ennek a biztosítási ágnak költségeit kizárólag a munkaadók fizetik és pedig nem fix járulékok alakjában, hanem utólagos kirovás szerint, amennyi ugyanis az előző év költsége volt, természetesen az üzemek baleseti veszélyesség szerinti beosztásának megfelelően. A betegsegélyezés 20 hétig tartó segélyt és kezelést nyújt, a balesetbiztosítás időleges és végleges kártalanítást a csökkent munkaképtelenség arányában, a kereset 60%-ában állapítva meg a teljes munkaképtelenség esetére nyújtott járadékot, mi mellett 10%-ig terjedő munkaképesség-csökkenés egyáltalán nem képezi kártalanítás tárgyát. Ha a munkaadó balesetet szándékosan idéz elő,kártérítéssel tartozik az Országos Pénztárnak. Ha az előírt munkásvédelmi szabályzat be nem tartásából állott elő baleset, a vétkes munkaadó ugyancsak vagyonilag felelős a pénztárnak (ipari culpa). Az építőipar és a külföldi székhellyel bíró iparok a mindenkori évi balesetbiztosítási járadékok tőkeértékének megfelelő biztosítási járulékot tartoznak az Országos Pénztárba fizetni (tőkefedezeti díjfizetés). A balesetbiztosítottak köre igen széles, ide tartoznak a géppel felszerelt vagy egyébként veszélyes nem ipari üzemek is (iskolák, kórházak, letartóztatási intézetek). Az igazgatást legalsó fokon az illető egyes pénztárak végzik, melyek fölött az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár áll, mint amelyet a pénztárak összessége alkot. Ezek a szervezetek a legszélesebb körű autonómia alapján állanak, mely autonómikus szervezet egyik alapgondolata az egész magyar M.-nak. A bíráskodás külön választott bíróságokra van bízva, melyek állanak 2—2 munkaadó és munkásból egy hivatásos bíró elnöklete alatt; végső fokban az Állami Munkásbiztosító Hivatal mint legfőbb választott bíróság ítél, ahol 2 — 2 munkaadó és munkás, mint egyenrangú ülnök, és a hivatal három tagja hetes tanácsban ítélkezik. Ezenkívül az Állami Országos Munkásbiztosító Hivatal az összes pénztárak feletti felügyeletet és ellenőrzést gyakorolja. A bábáskodásban is kifejezésre jut a teljes paritás és az adminisztrációtól való függetlenítés, nehogy politikai befolyások érvényesülhessenek ebben a szociális intézményben. A biztosítottak száma 1912 végén betegség ellen 1.370,033, baleset ellen pedig 1.066,628 volt. A törvény megengedi az önkéntes biztosítást is, jellemző, hogy 1912 végén mindössze 6075 volt ezeknek száma, sokkal kevesebb, mint azelőtt, ami annak jele, hogy az önkéntes biztosításnak nálunk a M.-ban nincs kellő talaja és nem lehet más megoldás, mint a kényszerbiztosítás. Betegsegélyezési ágazatában az 1907. XIX. t.-c. alapján működő magyar M.-i pénztárak 1912. — bányatársládák nélkül — 1.198,288 tag mellett 32.721,460 K tagjárulékkal birtak, úgy hogy egy tagra 27 K 30 fillér esett, összes bevételük pedig volt 34.178,554 korona, egy tagra 28 K 52 fillér. Abból fordítottak 12.041,632 K-t táppénzekre és gyermekágyi segélyekre, az összes bevételek 45-83%-át, egy tagra 10 K 04 fillért; temetkezési segélyekre 548,523 K-t, az összes bevételek 2 09%-át, egy tagra 46 fillért; kórházi költségekre 2.226,677 K-t, az összes bevételek 861%-át, egy tagra 1 K 87 fillért; gyógyászati ellátás költségeire, ideértve a fürdői segélyeket is, 4.013,290 K-át, az összes bevételek 15'27%-át, egy tagra 3 K 34 fillért, orvosi költségekre 5.905.158 K-t, az öszszes bevételek 22'47/0-át, egy tagra 4 K 93 fillért, egyéb segélyezésekre pedig 1.504.794 K-t, ami az összes bevételek 5-73%-át teszi, egy tagra átszámítva pedig 1 K 26 fillért; az összes kiadásokból esik egy-egy tagra 21 K 90 fillér. Ezen kiadások mellett 1912. 404,718 volt a keresetképtelenségi esetek száma 7.588,143 keresetképtelenségi nappal és egy keresetképtelenségi eset átlagos költsége 64 K 92 fillért tett. A pénztárak működése a munkások ellátását illetőleg elég jó, nagy mértékben emelkednek az adminisztráció költségei és 1912. (a balesetbiztosítás költségein kívül, melyek külön számoltatnak el) 5.393,012 K-ra rúgtak már, ami az összes bevételeknek már 15-78 százalékát és egy-egy tagra átszámítva 4 K 50 fillért tesz, ami oly magas, hogy komoly aggodalomra ad okot, amit az a körülmény is igazol, hogy 1907. egy-egy tagra még csak 2 , 65 fillér esett, tehát azóta majdnem kétszeresére emelkedett. Balesetbiztosítási ágazatában a hazai M. szintén igen figyelemreméltó eredményeket mutat fel, bár ennek költségei is feltűnő mértékben emelkednek, úgy hogy ennek okai külön kutatás tárgyát képezik. A balesetbiztosítás költségei biztosítottanként átlagban nem mutatható ki, illetőleg ily kimutatás hamis képet adna, mert hisz ez iparáganként és azon belül is a veszélyességi osztályozás szerint változó. Magáról a magyar balesetbztosításról általában következő adatok tájékoztatnak: 1912-ben Magyarországon a baleset esetére biztosított pénztári tagok átlagos létszáma 929,828 volt. A balesetek száma 1911-ben 43,229 volt. 1912-ben baleseti segély és járadék címén kifizettetett 4.300.740 korona. Aokkantbiztosítással az említett magánegyesületen kívül Magyarországon csak a bányatársládák foglalkoznak, melyek az 1854-ik évi bányatörvény alapján állanak még ma is. A törvény nem írja elő a segélyezések mérvét, ezt az alapszabályokra utalja, melyek a hozzájárulások módjait és mérvét is megállapítják. Rendesen a munkások bérének 3 -5%-a vonatik le hozzájárulás gyanánt, a bányatulajdonos pedig fix évi összeg- Munkásbiztosítás