Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)
M - Moran - Morando - Morano Calabro - Moratalla - Moratin - Moratorium
Moran adatai, de főleg a bűnügyi statisztika (kriminálstatisztika). Az elválások statisztikája, ha az egyes államokban évenként felbontás alá kerülő házasságok számát hosszabb időre visszamenőleg egybevetjük, azt mutatja, hogy az elválások számszerű összege mindenütt emelkedőben van, így pl. Magyarországon a házassági kötelék végleg megszűnt 1908-ban 6205,1909-ben 6339,1910-ben 6912, 1911-ben 7428, 1912-ben 8187 esetben és csak újabban 1913-ban észlelhető némi csökkenés, amikor a házassági kötelék végleg 7842 esetben szűnt meg. Ugyanilyen emelkedő irányzatot tüntet fel az elválások száma Németországban is. A házasságkötésekhez viszonyítva legkedvezőtlenebb az arányszám Svájcban, ahol a megkötött házasságok egyötödét bontják fel, míg Németországban és Franciaországban átlag az egytizedét. Igen érdekesek azok az adatok, amelyek az érvénytelenné nyilvánított és felbontott házasságok tartamára vonatkoznak. Megállapítható ezekből, hogy pl. Magyarországon a legtöbb esetben a házasság második évében adják be a válókeresetet; a későbbi években fokozatosan csökken a válóperek száma. Hazánkban a felbontott házasságokban szereplő férjek között aránylag kevesebb az őstermeléssel foglalkozó, mint a házasságra lépők között; más foglalkozásúak ellenben (főleg a közszolgálatban állók és a szabad foglalkozást űző egyének) általában sűrűbben szerepelnek az elvált férjek sorában, mint a házasságra lépők között; nemzetiség szerint téve összehasonlításokat, aránylag legtöbben válnak el a magyarok és oláhok közül, legkevesebben pedig a tótok és rutének közül; vallás szerint leggyakoribb az elválás a reformátusok és a görögkeletiek közt, legritkább pedig a latin és görög szertartású katolikusok között. A Magyarországon 1913. felbontott házasságoknak több mint fele gyermektelen volt, valószínűleg azért, mert számos esetben a terméketlenség idézi elő a házassági kötelék meglazulását, ellenben a növekvő gyermekszámmal a gyermekek jövőjéről való gondoskodás visszatartja a szülőket az elválástól. Az öngyilkosságok statisztikája az utóbbi időkben szintén magasabb arányszámokat tüntet fel. Magyarországon öngyilkossá lett átlag az 1901— 1905-ik években 3310, az 1906-1910-ik években 3554,1912-ben 3833 és 1913-ban 4000 ember. Nem lehet kétséges, hogy ennek oka részben a gazdasági viszonyok súlyosbodásában keresendő. Az öngyilkosságok számának alakulására befolyással van a foglalkozás is és általában azt mondhatni, hogy agrárállamokban az öngyilkosság ritkább, mint az ipari foglalkozást űző országokban ; ugyanígy több öngyilkosság fordul elő a nagyvárosokban, mint a vidéken. Ami az egyes életkorokat illeti, a kor emelkedésével gyakoribb az öngyilkosság. A bűnügyi statisztikának legújabb nagyszabású föllendülése szorosan összefügg a büntetőjogtudomány teljes átalakulásával (1. Bűnügyi statisztika). Moran (ejtsd: morren), Thomas, északamerikai festő, szül. Boltonban 1837 jan. 12. Többnyire a Yellowstone vidékét ábrázoló tájképei Turner és a régi hollandi mesterek hatását árulják el. A tájakon kívül alakos képeket is fest és számos illusztrációt készített különböző történeti és földrajzi művek számára. Thomas M. két fivére, Edward M. (1829-1901) és Peter M. (szül. 1842.) szintén a festői pályán tünt ki. Morando (másk. Cavazzola), Paolo,a veronai iskolához tartozó olasz festő, szül. Veronában 1486., megh. u. o. 1522. Domenico Morone tanítványa, majd Caroto, Giolfino, Montagna és Rafael hat művészi fejlődésére. Egész működése szülővárosára esik, melynek festészete benne éri el tetőfokát. Fő művei: az Angyali üdvözletet és Krisztus megkereszteltetését ábrázoló korai falfestményei a Ss. Nazzaro e Celso-templomban, a S. Bernardino számára készült s a veronai Museo Civicoban látható képei és férfi-arcképe a drezdai kir. képtárban. Morano Calabro (az ókori Muranum), város Cosenza olasz tartományban, a meredek falu Coscile lábánál, (1911) 5743 lak., selyemszövéssel, bortermeléssel, egy normann erősség romjaival. Moratalla (ejtsd:tanya), város Murcia spanyol tartományban a Benamor mellett, (1911) 12,820 lak., szénbánya, szövőipar, bor- és olajtermelés. Moratin, 1. Leandro Fernández de, spanyol költő, M. 2. fia, szül. Madridban 1760 márc. 10., megh. Párisban 1828 jún. 21. 1790-ben írta: El viejo y la nina, 1792. La comedia nueva c. vígjátékait, melyekben az akkori színpadot teszi nevetségessé. El baron (1803) és La mojigata(1804) c. vígjátékai csak Moliére-utánzatok, ellenben El sí de las ninas (1806) maradandó becsű. Munkáit az akadémia adta ki (6 köt. 1830—31); Obras póstumas (3 köt.) 1867. jelentek meg. 2. M., Nicolas Fernández de, spanyol költő, szül. Madridban 1737 júl. 20., megh. u. o. 1780 máj. 11. Több francia módra készült szomorú-és vígjátékot (La potimetra, 1762; Lucrecia,1763 ; Hermesinda, 1770; Guzmánel bueno, 1777, stb.) irt; 1765. írt egy tanító költeményt a vadászatról (La Diana, o arte de la caza); összes művei a Biblioteca de autores espanoles (Madrid 1848) 2. kötetében jelentek meg. Moratorium v. Bitterae dilatoriae, respirationis, securitatis, indultum (lat.), az adósnak a törvény által engedélyezett fizetési halasztás. Különösen olyan esetekben, amikor nagyobb területre kiterjedő elemi csapás v. háború ennek a területnek a lakóit egy időre a fizetésre képtelenné teszi. Lehet különös v. általános a szerint, amint egyesek, v. az adósok v. követelések egész osztályára szól. Általános M. engedélyezésére gazdaságpolitikai tekintetek indíthatják a törvényhozót. Gyakran egy egész osztálynak anyagi megmentéséről lehet szó, amidőn a hitelezőkön kétségtelenül ejtett magánjogi sérelem másodrendű jelentőséggel bír. Az egyes esetekben való M.-adás jogát a római császárok gyakorolták (moratoria praescriptio) s ezt az intézményt a német közönséges jog (pandektajog) is átvette. Ez a fejedelmi intézkedésen alapuló M. egészen a XIX. sz.-ig fennállt s a fejedelmek ezt a kegyelmi jogot rendszerint ú. n. litterae quinquennales útján gyakorolták (öt esz — 25 — Moratorium