Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)

N - Nicephorus - Nicerus - Niceta - Nicetas Akominatos - Nicholson - Nicholson-féle areométer - Nicholson-kék - Nicias - Nick Carter-regények - Nickel - Niclaes - Nicodé - Nicol - Nicol. - Nicolai - Nicolai - Nicolai - Nicolaie - Nicolaier - Nicolas - Nicolaus

Nicephorus — 462 — nálatosabb hitvallási forma, amelyben az első két zsinatnak, a niceainak (325) és a konstanti­nápolyinak (381) ágazatai egymást kiegészítve vannak összefoglalva. Ez ágazatok közül azok domborodnak ki benne leginkább, amelyek Jézus és a Szentlélek istenségére vonatkoznak és hogy a bűnbocsánat szentségileg történik. A filioque szó I. Miklós pápa idejében lett beleszőve. Nicephorus, 1. Nikephoros-Nicetas, folyó, 1. Neckar. Niceta, 1. Niketas, 3. Nicetas Akominatos, 1. Niketas, 2. Nicholson (ejtsd: nikoisza), mintegy 250 km. hosszú, széles, homokos medrű folyó Queensland ausztráliai gyarmatban, amely DNy. felől jőve, a Karpentaria-öbölbe szakad. A Gregory-ág köti össze az Albert-folyóval. Nicholson-féle areométer: 1. Areométer. Nicholson-kék, 1. Anilinkék-Nicias, görög hadvezér, 1. Nikias. Nick Carter-regények, a ponyvairodalom leg­rosszabb fajtájú termékei: alantas detektív- és kalandor-regények. Nickel, 1. Nikkel, Niclaes v. Niklaes, 1. Famaisták. Nicodé (ejtsd: nikodé), Jean Louis, német zene­szerző, szül. Jercikben, Posen mellett, 1853 aug. 12. 1878—85-ig a drezdai konzervatórium tanára volt. A Liszt-Wagner irány követője. Művei: Das Meer (szimfónikus óda, 1888), szimfóniás változa­tok zenekarra, Faschingslieder, Bilder aus dem Süden (suitek), Maria Stuart (szimfóniai költe­mény), zongora-, cselló-szonáta, dalok. Nicol a. m. Nicol-féle hasáb (1. o.). Nicol., 1. Nic. Nicolai, porosz város, 1. Nikolai. Nicolai Illés, szobrász, a XVII. sz.-ban műkö­dött Nagyszebenben. Élete folyásáról kevés pozi­tív adat maradt, annál több regényes legenda. Eddig nyolc művét ismerjük, így Apaffi György síremlékét (Almakerék 1635), Helfner Györgyét (a segesvári hegyi templomban), Theilesius és Barth Keresztély superintendensét a berethalmi templomban. Neki tulajdonítanak még néhány síremléket a segesvári és nagyszebeni templom­ban és egy díszítményes emléktáblát a nagy­szebeni Nagy-körút 5. sz. házán. V. o. Archaeolo­giai Értesítő, új folyam, 22. köt. Nicolai, 1. Christopth Friedrich, német könyv­kereskedő és író, szül. Berlinben 1733 márc. 18., megh. u. o. 1811 jan. 8. Odera-Frankfurtban könyvkereskedőnek állt, majd visszatért Ber­linbe. Első nagyobb műve a Briefe den vorigen Zustand der schönen Wissenschaften betreffend (1755., újra kiadta Ellinger 1894.) volt. Később Mendelssohnnal szerkesztette a Bibliothek der schönen Wissenschaften I-IV. kötetét (1757—60), utóbb Lessing, Mendelssohn és Abbt közreműkö­désével nagyhatású vállalatát: Briefe die neueste Literatur betreffend (1759—­64, 24 köt.), melynek Lessing kritikája adott jelentőséget. Ezt követte az Allgemeine deutsche Bibliothek (1765—92) s a Neue Allg. d. Bibliothek (1793-800). Történeti szempontból figyelemreméltó művei: Beschrei­bung von Berlin u. Potsdam (1769); különösen pedig a Beschreibung einer Reise durch Deutsch­land u. die Schweitz (1783—96). Ez útján Pozsony­ban is megfordult (v. ö. Heinrich G., N. Fr. ha­zánkról 1781., Pesti Napló 1878). Regényei: Leben u. Meinungen des Magisters Sebaldus Nothanker (1773—76); Freuden d. jungen Werthers, Leiden u. Freuden Werthers des Mannes (1775) és Leben u. Meinungen Sempronius Gundiberts (1798). Ér­dekesek önéletrajzi művei: Über meine gelehrte Bildung (1799) s önéletrajza (kiadta M. S. Löwe 1806). Életét megírta Göckingk (Berlin 1820.; Herderrel való levelezését Hoffmann (1887), válo­gatott műveit J. Minor adta ki (Lessings Jugend­freunde, Kürschners Nationalliteratur, 72. köt.). 2. N., Ottó, német zeneszerző, szül. Königs­bergben 1810 jún. 9., megh. Berlinben 1849 máj. 11. Zelter tanítványa volt. 1841 —47-ig a bécsi Hofoper karnagya volt s ő alapította a bécsi filharmóniai hangversenyeket. 1847-ben IV. Fri­gyes Vilmos hívására Berlinbe ment udvari kar­nagynak. Operákat írt. Legkiválóbb A windsori víg nők c. vígoperája ; ezt közvetlenül halála előtt mutatták be. V. ö. Mendel, O. N. (1866); Schröder, D. N. Tagebücher nebst biogr.Erganzungen (1892). 3. N., Philipp, német egyházi dalköltő, szül. Mengeringhausenben (Waldeck) 1556 aug. 10., megh. Hamburgban 1608 okt. 26., mint a Szt. Ka­talin-templom főlelkésze. Egyházi dalai közül nem egy ma is él az ev. egyházban (Wachet auf, ruft uns die Stimme; Wie schön leuchtet der Morgenstern). Nicolaie, francia drámaíró, 1. Clairville. Nicolaier, Artúr, német orvos, szül. Koselben 1862 febr. 4. 1890-ben magántanár, 1894. rendes tanár, 1897. főorvos a göttingeni belgyógyászati klinikán. Bakteriológiai vizsgálatai közben egy bizonyos formáját állapította meg a sebretanus­nak . Ebsteinnal együtt kutatta a húgykő kelet­kezését és megállapította, hogy az oxaminnal való táplálással a húgykőképződést mesterségesen lehet előidézni. 1894-ben ő vezette be az urotro­pint a terápiába. Nevezetesebb munkái: Über die experimentelle Erzeugung von Harnsteinen(1891); Über Zoonosen und Tetanus (Ebstein—Schwalbe: Handbuch d. prakt. Medizin, 1901); Nicolas (ejtsd: nikolá), Auguste, francia apolo­géta, szül. Bordeauxban 1867 jan. 6., megh. Ver­saillesban 1888 jan. 27. Ügyvéd és békebíró volt Bordeauxban, azután kultuszminiszteri osztályfő­nök,majd törvényszéki biró PárisbanMűvei: Études philos. sur le Christianisme (4 köt., 1842—45); Du Protestantisme etc. (1852—53); La Vierge Marie (4 köt., 1856—60); Divinité de Jésus-Christ (1864); L'art de eroire (2 köt., 1866—71); L'état sans Dieu (1872). Magyarul megjelent: A ke­reszténység bölcsészeti tanulmányozása (ford. Majer Károly, Pest 1860—62); A francia forra­dalom fő elve és ennek eredményei (ford. Erdélyi Ferenc, Nagykanizsa 1873); A hit­ mestersége (fordította Bernátsky Ferenc, Budapest 1876); Krisztus (ford. gróf Bethlen Emil, u. o. 1888); Nicolaus, 1. Cusanus, 1. Cusa, 2. N. Damascenus, a későbbi peripatetikusok közül való, született Damaszkusban Kr. u. az 1. sz.-ban. Heródes zsidó király udvarában élt, ké­sőbb Rómában Augustus császár alatt, ki nagyon becsülte. Főleg mint Aristoteles műveinek magja- Nicolaus

Next