Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)
M - Mora-fa - Mórágy - Mórahalom - Moraht - Morál - Morales - Morálfilozófia - Moral insanity - Moralista - Moralitások - Morálstatisztika
Morafa — 24 — a köztársasági párthoz tartozott. A császárság bukása után 1890. az alkotmányt elkészítő kongreszszusnak elnöke lett Az első elnökválasztáson 1891. Fonseca tábornaggyal szemben kisebbségben maradt. Ezután a szövetségi szenátus elnöke volt, majd 1894. a köztársaság elnökének választották. Négy évi kormánya alatt helyreállította a sok forradalommal küzdő ifjú köztársaság belső békéjét. Mora fa, 1. Dimorphandra, Mórágy, nagyk. Tolna vm. völgységi j.-ban, (1916) 2192 német lak., vasúti állomással, posta-és táviróhivatallal. Mórahalom, Szegedhez tartozó népes puszta Csongrád vm.-ben, (1910) 2691 magyar lak., u. p. Szeged, u. t. Horgos. Moracht, Ernst, német katonai író, szül. Hamburgban 1859 szept. 15. Tanulmányai végeztével 1879. a porosz hadseregbe lépett. Katonai szolgálatát a hildesheimi 79. gyalogezrednél kezdte meg. Közben nyelvtanulmányokkal és hadtörténelemmel foglalkozott. Több éven át működött a katonai közigazgatásnál, majd Hindenburg hadtesténél Magdeburgban teljesített szolgálatot. 1906-ban őrnagyi ranggal nyugalomba vonult. 1912. a Berliner Tageblatt katonai munkatársa lett. Az 1914—15. évi háború folyamán bejárta a harctereket Belgiumban, Franciaországban, a Kárpátokban stb. és tapasztalatairól számos felolvasást tartott, így Budapesten is. A háborúról írt szakcikkei, valamint előadásai általános elismerésre találtak. Főbb művei: Geschichte des Feldzuges 1812. (Hamburg 1912); Unser gemeinsamer Krieg (Frankfurt a. M. 1915); Der Kampf im Osten von der Ostseeküste bis zu den Dardanellen (Dachau 1915). Morál (a latin mózes-től) a. m. erkölcstan, továbbá erkölcs, erkölcsi tanulság. Morales (ejtsd: lesz), 1. Cristobal, spanyol zeneszerző, a XVI. sz. legkiválóbb komponistáinak egyike, szül. Sevillában 1512 jan. 2., megh. Malagában 1553 jún. 14.1540. pápai kamaraénekes lett Rómában. Számos egyházi zeneműve jelent meg. 2. M., Luis de, spanyol festő, szül. Badajozban 1509 (?), megh. u. o. 1586. Többnyire Sevillában és Madridban élt. A németalföldi festészet hatása alatt festette mély, többnyire fájdalmas érzéstől áthatott képeit. Kortársai el Divino-nak nevezték el. Művei : Krisztus keresztvitele, Madonna a madárral, Joachim és Anna találkozása (Badajoz, plébánia-templom); Krisztus körülmetéltetése, Ecce homo, A fájdalmas anya (madridi múzeum); Krisztus, Boldogasszony a magányban (toledói múzeum); Krisztus az oszlopnál (Madrid, San Isidro el Real-templom). Morálfilozófia, 1. Erkölcstan. Morál insanity (ang., ejtsd: morei inszenniti, lat. insania morális, erkölcsi elmezavar) néven régebben olyan elmebajt neveztek, ahol az értelem lényegtelen elváltozása mellett főkép érzelembeli és etikai rendellenességek tűntek fel s az ilyen beteg a társadalmi renddel folytonos összeütközésbe került. Ma már nem tartjuk külön betegségnek, hanem tudjuk, hogy ez különféle elmebaj egyik tünetcsoportja. Moralista, aki az erkölcstannal foglalkozik, de nem szükségkép filozófiai rendszerességgel, hanem aki az emberi élet erkölcsi jelenségeit megfigyeli (Montaigne, Larochefoucauld, Vauvenargues, az ókorban «a hét görög bölcs» stb.), v. erkölcsiséget prédikál, moralizálja az embereket. M.-áknak nevezik Amerikában az «erkölcsi kultúra szövetségeinek tagjait, melyet Ader és Salter alapított. Alapelveiket Salter munkája: Die Religion der Moral fejtegeti s abban tetőznek, hogy az igaz vallást nem az Isten hitébe, hanem az erkölcsi eszmék s azok kötelezi hatalmának elismerésébe helyezik. Moralitások (franc. moralités, ang.moralities), középkori vallásos irányú allegórikus szilművek. Főtárgyuk a jó és rossz ösztönök, az erények és bűnök allegorikus alakjainak küzdelme a különböző jellemű emberek (l'Homme juste, l'Homme mondain, stb.) lelkéért. A XV. sz.-ben Angolországban és Skóciában nagyon kedveltek voltak s csak Cromwell ideje óta tűnnek a. Németországban a XV. sz.-tól fogva az iskolai dráma lépett a M. helyére. Nálunk megkésve csak a XVII. sz.-ban művelték, virágkora a következő századra esik, midőn a M. iskolai sanpadra kerülnek. V. ö. Petit de Julleville, Histoire du théâtre frangais au moyen âge (Páris 1880); Pollard, English Miracle Plays, Moralities and Interludes (London 1904, 4. kiad.). Morálstatisztika (erkölcs-statisztika), a statisztikának az a része, amely az embereknek erkölcsi megítélés alá eső cselekedeteivel, a társadalmi életnek erkölcsi színezetű jelenségeivel s általában a közerkölcsiség állapotával foglalkozik. Amennyiben az emberi társadaomnak erkölcsileg minősíthető cselekményei mind pontosan lemérhetők, följegyezhetők, s azoknak indítóokaikkal való összefüggései tejesen földeríthetők volnának, a M. számszeri adatai hű képet nyújtanák az emberiség erkölcs életének; minthogy azonban az emberi cselekedeteknek igazi indítóokai, éppen a lelkiek, redesen elrejtve maradnak, ezért a M. az emberi cselekményeknek s a társadalmi életjelességeknek erkölcsi minőségét inkább csak bizonyos külső, tárgyi ismertetőjelekből képes észleni. A M. voltaképen tárgya az erkölcsi életek általában minden jelensége, amelyet külső megnyilvánulásában az észlelés körébe vonni lehet; tehát a M.-nak nemcsak az erkölcsileg rossz, hanem az erkölcsileg jó emberi cselekedeteket is vizsgálnia kellene; de mivel az erkölcileg jó cselekedeteknek statisztikai észlelése csak ritkán lehetséges, mert kevésbbé jut nyilvánosságra, ezért a M. túlnyomó részben az erkölcsileg rossznak minősülő cselekmények és társadalmi állapotok vizsgálatával foglalkozik. Az erkölcsileg jónak és rossznak fogalma természetesen nem állandó, mindazonáltal vannak bizonyos erkölcsi megítélés alá eső csekmények, amelyek általánosságban és az egyes korok erkölcsi értékítéleteinek esetleges eltérései mellett is a M.-i vizsgálódásoknak rendszerínti tárgyául szolgálnak. A M. tárgykörébe tartoznak ehhez képest különösebben az elvárások, a törvénytelen születések statisztikája, a venerikus és az alkohol élvezése okozta betegségekben elhunytak kimutatásai, a prostitúció és az öngyilkosságok. Morálstatisztika