Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)

P - Petőháza - Petőháza - Petőhenye - Petőmihályfa - Petőrét - Petőszinye - Petra - Petrae - Petralia - Petrarca

Petőháza 397 — mór alelnökök, Szávay Gyula főtitkár, Szávay Zoltán és Sas Ede titkárok. Az alapító tagok száma 51 ,az alapítványok összege 834,499 K, az 1922-re előirányzott kiadás 100,000 K. Petőháza, kisk. Sopron vm. kapuvári r.-ban, (1920) 7­­­8 magyar lak., nagy cukorgyárral. Petöhenye, kisk. Zala vm. zalaegerszegi j.-ban, (1920) 430 magyar lak. Petőmihályfa, kisk. Vas vm. vasvári j.-ban, (1920 ) 552 magyar lak. Petörét (Peteritea), kisk. Szolnok-Doboka vm. magyarláposi j.-ban, (1910) 521 román lak. (Tr. R.) Petöszinye (Svinica), kisk. Abauj-Torna vm. füzéri j.-ban, (1910) 786 szlovák és magyar lak. (Tr. Cs.-Szl.) Petra, több ókori város, legnevezetesebb a na­bateusok fővárosa Köves-Arábiában,D.-re a Holt­tengertől, sziklafalaktól bezárt, ma Vadi Muzá­nak (Mózes völgye) nevezett völgyben. Fontos kereskedelmi pontja volt a Szíria és Arábia kö­zötti forgalomnak, nagyszerű romjai gazdag ke­reskedőváros keleti, de hellenisztikus és római vonásokkal kevert kultúrájának képét mutatják. V. O. L. Dalman, P. und seine Felsheiligtümer (Leipzig 1908); Puchstein, Die nabataischen Grab­fassaden (Arch. Jahrbuch 1910). Petrae, római helység Dáciában a Sarmszege­th­ázát Apulummal összekötő útvonalon, való­színűleg a mai Arany helyén. Petralia, két egymás mellett fekvő város Pa­lermo szicíliai olasz tartományban, Le Madonne (1975 m.) nevű hegység DK.-i lábánál, a Salso forrásvidékén, sófejtés, bor- és olajtermelés. A felső város: P. soprana, (1911) 8919, az alsó: P. Sottana, 10,834 lakossal. Petrarca (ejtsd: petrarka), Francesco, olasz költő, az első humanista, szül. Arezzóban 1304 júl. 20., megh. Arquában 1374 júl. 18. Atyja, Petracco di Parenzo, firenzei jegyző volt s 1302. Dantéval együtt számkivetésbe kellett mennie. így került a család Arezzóba, ahol Francesco született s később Pisába, majd Avignonba, a pápa udva­rába. 1323. Francesco Bolognába ment jogot ta­nulni. Atyja halála hírére (1326) visszatért Avig­nonba, az egyházi pályára lépett, de csak a kisebb rendeket vette fel, melyek nem sok kötelezettsé­get róttak rá, de lehetővé tették, hogy jövedelmező egyházi javadalmazásokban legyen része. Most már teljesen kedves foglalkozásának, a klassziku­sok tanulmányozásának élhetett. A pápai udvar­ban magas állású főpapokkal és előkelő nemes urakkal ismerkedett meg és különösen a római Colonna-családnak jutott kegyeibe, akik nem kis részben járultak hozzá, hogy a megnyerő külsejű ifjúnak, ki időközben atyjától örökölt nevét a hangzatosabb P.-ra változtatta, tudós híre terjed­jen el, mielőtt még tudós voltát bizonyító munká­val a nyivánosság elé lépett volna. P. 1327 ápr. 6. pillantotta meg először azt a hölgyet, némelyek szerint az avignoni de Növés-család sarját és De Sade Hugó feleségét, akit ezentúl verseiben és pró­zai munkáiban mint múzsáját és szerelmi bálvá­nyát Laura néven ünnepelt. Az 1330—37-iki évek között sokat utazgatott, így került Németországba is és 1337. először Rómába. Onnan Avignonba visszatérve, a pápai udvar fényűzése és romlott­sága elől Vaucluse (olaszul: Valchiiu­sa) magá­nyába vonul, ahol éveken át tanulmányainak s a költészetének él. Itt érte 1340. a párisi egyetem s egyidejűleg a római szenátus meghívása, hogy Párisban, illetve Rómában magát ünnepiesen költőkirállyá koszorúztassa. P. az örök város meghívását fogadta el. Megjelent Nápolyban az Anjou-házbeli I. Róbert király udvarában, aki három napig látta vendégeül s azután Rómában, a Kapitóliumon 1341 ápr. 8., húsvét vasárnapján költővé koszorúztatta. Visszatérte után egy ideig (1343—48) Avignonban élt, hol Cola die Rienzi­vel, a republikánussá vált Róma későbbi nép­tribünjával is megismerkedett, majd Felső-Olasz­ország különböző városaiban tartózkodott. Par­mában érte a lesújtó hír, hogy Laura 1348 ápr. 6. a pestis áldozata lett. 1353. mindenkorra búcsút mond Avignonnak. Visszatérve Olaszországba, először Milanóban a Viscontiaknál tartózkodik. Utóbb Padovába, majd Velencébe teszi át lakó­helyét. Élete hátralevő éveit nem messze Pado­vától, az euganei hegyek között egy kis faluban, Arquában töltötte, hol, máig látható házában, 1374 júl 18. egy könyv fölé hatolva, csendesen elszenderült. Vörös márványból készült sírkopor­sója szabadon áll négy sima ugyancsak vörös márványoszlopon az arquai templom mellett. P. kora ifjúságától kezdve a régi Róma mű­veltségéért és nyelvéért lelkesedett. El is sajátí­totta a latin nyelvet oly mértékben, hogy való­sággal Cicero és Vergilius nyelvén írta munkái túlnyomó részét, melyektől halhatatlanságát re­mélte, így ő nemcsak megindítója, hanem leg­jelesebb tényezője a renaissance-nak. Régi latin szerzők műveinek felkutatásában is szerencsé­­s volt. A görög klasszikusok szintén érdekelték s megvolt a szándéka, hogy Homeros kedvéért görögül tanuljon. Latin nyelvű nevezetesebb munkái: 1. Africa, eposz 9 énekben; tárgya az id. Afrikai Scipio tetteinek s vele Róma nagyságának dicsőítése szép hexameterekben. 2. Carmen Bucolicum, Vergilius mintájára írt 12 ekloga, melyek ép oly erőltetettek, mint az újabb kor egyéb pásztori költeményei, de a költő életére és érzésvilágára nézve fontos adatokkal szolgálnak. 3. Epistolae metodicae, barátaihoz intézett verses levelek. Szá­muk 64. 4. De contemptu mundi v. Secretum, három hosszú dialógus, melyet P. folytat Szt. Ágostonnal a világ megvetéséről. 5. De vita solita­ria, két könyvre osztott értekezés. A magánosságba visszavonuló élet dicsérete. 6. De ocio religioso­rum, szintén két könyvben a szerzetesi életről. 7. De remediis utriusque fortunae• Rövid pár­beszédek arról, hogy a jó szerencsében föl ne fu­valkodjunk s a balszerencse el ne csüggesszen bennünket. 8. Psalmi poenitentiales. Hét bűn­bánó zsoltár. Magyar fordítások a XV. sz. végé­ről való Festetich-kódexben Kinizsi Pálné Ma­gyar Benigna egyik imádságos könyvében ol­vasható. 9. Itinerarium Syriacum, a Genovától a Szentföldig terjedő út nevezetesebb helyeinek leírása. 10. De viris illustribus, jeles római férfiak életrajza. A költő élete aprólékos rész­letei ismeretének szempontjából fontosak négy sorozatra osztott levelei. Az első sorozat címe: Petrarca

Next