Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)
P - Pozsonyligetfalu - Pozsonynádas - Pozsonypüspöki - Pozsonysárfő - Pozsonyszőllős - Pozsonyvezekény - Pozsonyzávod - Pöcegödör - Pöchlarn - Pöck - Pöcök - Pőcsik v. pöcsök - Pödörnyelv - Pödörszárnyúak - Pöfeteg - Pöfeteggombák - Pöfögő futrinka - Pöhlmann
Pozsonyligetfalu — 663 — ügyésznek ama vádja alapján, hogy főrészük volt az 1669-iki összeesküvésben és hogy gúnyolják a Szűz Máriát és a kat. egyházat, a pozsonyi kir. helytartósági törvényszék elé idézte. A megjelent 32 evangelikus és 1 református lelkészre hamarosan kimondták a halálos ítéletet, amelyet I. Lipót oda változtatott, hogy vagy örökre kiköltözködnek az országból, vagy itt maradásuk esetében írásban kötelezik magukat, hogy lemondanak a papi, tanítói tisztről és mindenben támogatni fogják a kormányt. Erre Szelepcsényi ismét felszólította a protestáns papokat, hogy jelenjenek meg Pozsonyban, mire sokan Erdélybe, Török- és Németországba menekültek. Háromszázan mégis eljöttek, köztük 50 református. Ezúttal a kormány a vallást egészen kihagyta a vádból s csak az összeesküvésben való állítólagos részvétel volt a cím, amelynek alapján keresetet indítottak ellenük. A törvényszék 1674 ápr. 4. az összes megjelentekre kimondta a halálos ítéletet. Ezek közül 236 az említett törítvény aláírása árán megmenekült, a többieket Lipótvár, Eberhard, Berencs vára tömlöceibe vetették s aztán részint Triesztbe, részint Nápolyba vitték gályarabságra. Ezeknek egy része a kínzásokba belehalt, nagyobb részüket azonban Ruyter (1. o.) hollandi admiráns közbenjárására néhány év múlva szabadon bocsátották. Pozsonyligetfalu (Petrzalka), nagyk. Pozsony vm. pozsonyi j.-ban, (1910) 2947 német, magyar, szlovák és cseh-morva lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pozsonynádas (Nádas), kisk. Pozsony vmegye nagyszombati j.-ban, (1916) 1601 szlovák és német lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pozsonypüspöki (Biskufice pri Dunaji), kisk. Pozsony vmegye somorjai j.-ban, (1910) 2118 magyar lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pozsonysárfő (Sarfija), kisk. Pozsony vm. szenczi j.-ban, (1910) 1121 szlovák lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pozsonyszöllős (Vamory), kisk. Pozsony vm. pozsonyi j.-ban, (1910) 1833 szlovák lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pozsonyvezekény (Vezekyn), nagyk. Pozsony vm. galántai j.-ban, (1910) 973 magyar lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pozsonyzávod (Závody), nagyk. Pozsony vm. malaczkai j.-ban, (1910) 1810 szlovák lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pöcegödör v. emésztőgödör, 1. Árnyékszékrendszerek. Pöchlarn (Pöchlarn), város Melk alsóausztriai kerületi kapitányságban, (1910) 1703 lak., régi erődítések maradványaival. Tőszomszédságában volt Arelate, a rómaiaknak Noricumban legfontosabb katonai állomása. Pöck Frigyes báró, osztrák-magyar tengernagy, szül. Szobotistán (Nyitra) 1825 aug. 19., megh. Grácban 1881 szept. 25. 1813-ban lépett a haditengerészet szolgálatába. 1818-ban sorhajózászlósi rangfokozatban Velence ostromában vett részt. 1857—59-ig a Novara fregatta parancsnoka volt, mely hajó vezénylete alatt tudományos kutatásai révén jelentős földkörüli utazást tett. 1861. sorhajókapitányi minőségben P. a hajóraj parancsnoka lett, 1866. ellentengernaggyá nevezték ki. Az 1866-iki olasz háború kitörésekor a déli sereg főhadiszállásához osztották be. 1868—70-ig P. a hajórajt vezényelte, majd altengernaggyá neveztetvén ki, a tengerészeti főparancsnokság és a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának vezetésével bizták meg s tengernagyi rangra emelkedett. Pöcök a. m. pecek. Pöcsik v. pöcsök (állat), az Oestrida-családba tartozó légyfajok magyar neve. A tudományos irodalomban ezeket a légyfajokat különböző névvel jelölve találjuk. Kertész K. vizsgálatai szerint a P. nevet csak az Oestridákra kell korlátoznunk és a bögöly elnevezést a Tabanidák magyar nevéül kell elfogadnunk. Pödörnyelv (lingua spiralis), a lepkék szívásra átalakult szájrészeinek legfontosabbika. L. Lepkék. Pödörszárnyúak v. sodortszárnyúak (állat), Recésszárnyúak. Pöfeteg (növ.), 1. Pöfeteggombák. Pöfeteggombák (növ.), a Gasteromycetes gombacsoport nagy családja (Lycoperdaceae). A gömbös termőtest belsejéből csak a trama egyes fonalai, a kapillicium és az e között nagy menynyiségben fejlődő spóratömeg marad meg, a peridium szétfeslik. A Lycoperdon (farkasszél, farkasfüst), peridiuma kétrétű, bőrnemű, a külső pikkely- v. szemölcsalakban marad meg a belső felületén. Fiatalon kívül-belül fehér, később szabálytalanul felreped és belseje szétporlik, csak tönkje meddő. Közönséges a Lycoperdon pyriforme (körtealakú pöfeteg, pöffeteg, poszgomba ; 1. az ábrát), a Lycoperdon coelatum pikkelyes pöfeteg, L. gemmatum (gubópöfeteg). A Globaria bovista (lóposzogó, Lycoperdon maximum, giganteum) görögdinnye nagyságúra, 60 cm. átmérőjűre is megnő. Fiatalon, mikor kemény és fehér, ehető. Vérzéscsillapítónak(J. Fungus chirurgorum) főképen állatoknál és kaptárfüstölésre használják. A Bovisták peridiuma vékony, papírnemű, sima. A B. plumbea (gömb-P.), B. nigrescens (fekete P.) közönséges. A P. spóratömege a szembe jutva ártalmas. Pöfögő futrinka (állat), 1. Futóbogarak. Pöhlmann, Róbert, német klassz, filológus, a görög történelem kiváló művelője, szül. 1852 okt. 31., megh. Münchenben 1914 szept. 28. Erlangeni m. tanár, majd a müncheni egyetem r. tanára. Nevezetesebb művei: Die Anfänge Roms (Erlangen 1881); Die Übervölkerung der antiken Farkasszél (Lycoperdon pyriforme Schult.) nevü gomba kisebbítve, a tetején felrepedve. Pöhlmann