Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)
P - Pál - Pál - Pál
Pál — 93 — vett Kr. u. 50. a jeruzsálemi zsinaton, mely kimondotta, hogy a mózesi törvény a pogányokból lett keresztényekre kötelező erővel nem bír. A jeruzsálemi zsinat után Pál megkezdte második térítő körútját (Kr. u. 51—54). Antiokiából elindulván, bejárta a kisázsiai tartományokat, továbbá Makedoniát, elment Athénbe, ahol nagy eredménnyel prédikált az ismeretlen Istenről. Korintusban másfél évig tartózkodott. Innen ment Efezusba, Cezareába, Jeruzsálembe és vissza Antiokiába. Harmadik térítő útjában (Kr. u. 55—58) bejárta Kis-Ázsiát, Makedoniát és Görögországot, majd Miletoszba és Jeruzsálembe ment. Itt a zsidók követelésére elfogatták és Cezareába, két évi fogság után pedig Rómába vitték, ahonnan legtöbb apostoli levelét írta. Kiszabadulván (Kr. u. 63.), Spanyolországban is hirdette az evangéliumot. A 65. évben ismét Európa keleti részein járt és találkozott szt. Péterrel Korintusban. Itt ismét elfogták, Rómába hurcolták, hol kilenc hónapi fogság után mint római polgár az ostiai úton lefejeztetvén, vértanúhalált szenvedett Kr. u. 67 jun. 29. Tanításának egyik kiváló tulajdonsága, hogy a pogányoknak a zsidókkal hasonló jogot hirdet az üdvösségre; emiatt a nemzetek apostolának is nevezik. — P. neve alatt 14 levél van az újszövetségben, melyek közül egynek, a zsidókhoz irt levélnek P.-tól való származását az újabbi kritika kifogásolta, habár tartalmilag tőle való eredetét nem tagadhatja. Pál, öt páp a neve: 1.1. Pál, szent, II. István testvére (757 máj. 29.-767 jún. 28.). Jámbor életű, ki a betegeket éjjel is látogatta és vigasztalta. A görögök ellenében Pipin frank király támogatását nyerte meg. Nagy képzettségű teológus, több templomot építtetett, az egyházi éneket Franciaországba behozta. Ünnepe jún. 28. 2. II. Pál, velencei származású (Pietro Barbo), 1464 aug. 30.—1471 júl. 26. Szerette a pompát, a szegények iránt jószívű s kegyes az elítéltek iránt. Minden 25. évet jubileumi esztendőnek rendelte. A törökök elleni harcot előmozdította, de a németországi ügyek akadályozták céljainak sikerét. Erélyesen lépett fel a husziták ellen. Podjebrád György cseh királyt 1466. kizárta az egyházból. 3. III. Pál (1543 okt.13.—1549 nov. 10.), előbbi neve Alessandro Farnese. 1538. kizárta az egyházból VIII. Henrik angol királyt. 1540. megerősítette Jézus-társaságát és már alatta nagy virágzásnak indultak a Keleten a jezsuita missziók. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, míg végre 1545. az annyira óhajtott egyetemes zsinatot Trientben megnyithatta. Hogy a törökök ellen hadjáratot indíthasson, főtörekvése volt a spanyol és francia királyok között való viszálykodás megszüntetése, de fáradozásait nem koronázta siker. A tudományok és művészetek nagy pártfogója volt. Finom műízléséről tanúskodik a Rómában épített remek Farnese-palota. 4. IV. Pál(1555 máj. 23.—1559 aug. 18.), előbbi neve Giampetro Caraffa. Thiemnei Kajetánnal alapította a theatinusok rendjét, melynek első főnöke volt. Fő törekvése volt a vallás tisztaságát megőrizni, amiért is erélyesen fellépett mind I. Ferdinánd, mind Erzsébet angol királynő ellen. Szigorával sok visszaélést szüntetett meg, s önzetlen gazdálkodásáért a nép anynyira megszerette, hogy a Capitoliumban szobrot emelt neki. Ő állította fel a tiltott könyvek törvényszékét (index librorum prohibitorum). Irodalmilag is működött. Művei: Tractatus de symbolo; Regulae Theatinorum; Tractatus de Ecclesia Vaticana etc.; De quadragesimali observantia; Orationes et Epistolae; Notae in Aristotelis ethicam etc. 5. V. Pál (1605 máj. 16.—1621 jan. 28.). Családi neve Camillo Borghese. Mint képzett jogtudós és szigorú kanonista, fő feladata volt, hogy a világi hatalmat távol tartsa az egyházi ügyekben. A velencei köztársasággal, mely Sarpi Pál izgatása folytán különféle, az egyházra nézve sérelmes rendeletet hozott, viszályba keveredve, a pápa a köztársaságot interdiktum alá vetette, 1607. azonban a béke helyreállt. Szigorú végrehajtója volt a trienti zsinat rendeleteinek. A keleti nyelvek tanulását elrendelte a papi intézetekben. A szentek sorába iktatta Loyolai Ignácot és Borromaei Károlyt. A vatikáni könyvtárt gazdagította, szegény hajadonok eltartására nagy alapítványt tett. Hittérítő papokat képző intézetet állított fel. Sokat tett Róma és a Vatikán szépítésére. Pál, 1. Pál, diakónus, 1. Paulus Diaconus. 2. Pál (Paulus Servita), 1. Sarpi. 3. Pál, szamozatai, monarchiánus (1. o.), 260 óta antiokiai püspök. Annak a régi tannak a fölújításával, hogy Jézus lényegében ember, akiben az ige (Xego?) mint Isten ereje megtestesült, ellene mondott az ortodox teológiának, amiért három antiokiai zsinaton mint eretneket bevádolták, s a harmadikon (269) ki is közösítették. De azért még három évig megmaradt püspöki székében, mert Palmira királynője, Zenobia pártfogolta ; mikor azonban ezt (272) Aurelianus császár legyőzte, Pált is megfosztották egyházi méltóságától. Egyes szamozatánusok még a IV. sz.ban is voltak. 4.Pál,tébai (első remete),átfestészül Felső Egyiptomban 230. Tizenöt éves korában árván maradt. Az akkoron dühöngő keresztény üldözés elől a pusztába menekült, mert sógora, ki még pogány volt, följelentette a hatóságnak. Az üldözés elmultával sem hagyta el magányát, hol egy barlangban lakott, folyton imádkozva. Meghalt 130 éves korában. Eltemette remetetársa, szt. Antal. Ünnepe jan. 15. Pál (lat. Paulus, ném. Paul, oroszul Pavel), több uralkodó és fejedelmi személy neve: [Mecklenburg], 1. P. Frigyes, Mecklenburg-Schwerin nagyhercege (1837—42.), Frigyes Lajos trónörökös fia, szül. 1800 szept. 15., megh. 1842 márc. 7. Nagyatyját, I. Frigyes Ferencet 1837. követte az uralkodásban. 1822-ben nőül vette Alexandrinát (szül. 1803., megh. 1892.) III. Frigyes Vilmos porosz király leányát, kitől két fia született: II. Frigyes Ferenc nagyherceg (1. Frigyes 35.) és Frigyes Vilmos (szül. 1827., megh. 1879.). 2. P. Frigyes,mecklenburg-schwerini herceg, II. Frigyes Ferenc nagyherceg második fia, szül. 1852 szept. 19. Mivel Windischgraetz Mária der Pál