Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)
R - Remuneratio - Rémuralom - Remus - Rémusat - Remuszok - Rémy - Rémy - Ren - Ren. - Ren. - Renaissance
Remuneratio — 154 — a szerves és szervetlen kémia körébe tartoznak, a következők: The principles of theoretical chemistry (5. kiad. Philadelphia 1897); Introduction to the study of the compounds of carbon (4. kiad. 1903); An introduction to the study of chemistry (6. kiad. New York 1901); The elements of chemistry (u. o. 1892); Inorganic chemistry (2. kiad. u. o. 1890). 1879 óta az American Chemical Journal kiadója. Remuneratio (lat.) a. m. viszonzás, visszafizetés, jutalmazás, remunerál, visszafizet, megjutalmaz, kipótol, megtérít. Rémuralom (franc. La Terreur), e néven ismeri a történelem a francia forradalomnak azt az idejét, mely 1793 ápr. kezdetétől 1794 thermidor 9-ig (júl. 27.), vagyis Robespierre bukásáig tartott. L. Jakobinusok. Remus, 1. Romulus, Rémusat (ejtsd: remitzá), 1. Charles Francois Marié, gróf, francia államférfiú és író, szül. Párisban 1797 márc. 14., megh. u. o. 1875 jún. 6. Az ügyvédi pályára készült, 1830. beválasztották a képviselőházba s a bal centrumhoz tartozott. 1840 márc.—okt. Thiers kormányában belügyminiszter volt, azután a dinasztikus ellenzékhez tartozott. 1848-ban a nemzetgyűlés tagja lett, III. Napoleon uralma alatt visszavonultan élt. 1871 aug. régi barátja, Thiers maga mellé vette külügyminiszternek s azzal együtt lépett vissza 1873 máj. Művei: Essais de philosophie, 2 köt., Paris 1842); Abélard (2 köt., 1845); Saint Anselm de Canterbéry (2. kiad. 1868); L'Angleterre au XVIII. siecle (2 köt. 1856); Bacon, sa vie, son temps, sa philosophie (2. kiad. 1858); Politique libérale, ou Fragments pour servir á la défense de la révolution française (2. kiad. 1875); Channing, sa vie et ses oeuvres (3. kiad. 1873); Histoire de la philosophie en Angleterre depuis Bacon jusqu'á Locke (2 köt. 1875). Halála után jelent meg: Correspondance pendant les premières années de la Restauration (6 köt. 1883—86.). R.anyja: Claire Elisabeth Jeanne grófnő, szül. Gravier de Vergennes (szül. 1780 jan. 5., megh. 1821 dec. 16.), Jozefin császárné udvarhölgye volt és érdekes emlékiratokat írt Napoleon udvaráról, melyeket R. fia, Paul (szül. 1831 nov. 17., megh. 1897 jan. 24.) adott ki: Mémoires de Madame de R. (3 köt., 1879—80., német fordítása Köln, 3 köt., 1901). 2. R., Jean Pierre Abel, francia orientalista, szül. Párisban 1788., megh. 1832. orvostudományok mellett a keleti nyelveket tanulmányozta, 1814. a Collège de France-on a kinai és mandzsu nyelvek tanszékét nyerte el, a királyi könyvtár keleti kéziratainak felügyelője lett s elnöke az Ázsiai társaságnak. Nevezetesebb munkái: Essai sur la langue et la littérature chinoise (1811); Recherches sur les langues tatares (1820); Éléments de la grammaire chinoise (1822); Mélanges d'histoire et de littérature orientales (1843); Histoire du Bouddhisme (1836). 1818 után szerkesztője lett a Journal des Savants-nak, amelyben számos cikke jelent meg. V. O. De Lacy, Notice sur la vie et les ouvrages de R. (Paris 1834). Remuszok (Remi), kelta nép Gallia Belgicában, földjükön át folyt az Axona (Aisne). Már Cézár idejében szövetségesei voltak Rómának. Főhelyük a császári korban a római helytartó székhelye, Durocortorum (Reims) volt; egy másik városuk Durocatalauni v. Catalauni (Chalons sur Marne). Rémy, 1. Saint-Rémy, Rémy, Garoline, francia írónő, ki Séverine írói nevén lett ismertté, szül. Párisban 1855 ápr. 27. Előbb Jules Vallés egykori kommünárddal élt közös háztartásban, majd Guebhard doktor felesége lett. Egy ideig szerkesztette a Le eri du peuple c. szocialista lapot, majd egyéb lapokban cikkezett, tisztán humanitárius szellemben, a szegények és elnyomottak érdekében buzgólkodva. Legjobb cikkeit Pages rouges (1894) és Pages mystiques(1895)c. köteteiben gyűjtötte össze. Le carnet de Séverine c. közléseiben időről-időre beszámol az általa létesített jótékonysági szervezetről. Vers la lumiére (1900) c. kötetében a Dreyfus-per revíziója mellett foglalt állást. Ren (lat.) a. m. vese (1. o.). Ren., természetrajzi nevek után Renier Stefano Andrea olasz zoológus nevének rövidítése, szül. 1759., megh. 1830; főleg tengeri állatok tanulmányozásával foglalkozott. Ren., a lat. renovatum (megújított) rövidítése. Renaissance (franc., ejtsd: reneszánsz) a. m. újjászületés. Már Vasari XVI. sz.-beli arezzói festő és az olasz művészek életírója használja az újjászületés (rinascita) szót (Proemis. XVIII.) az olaszországi új művészetnek a középkoritól való megkülönböztetésére. De nem az ókori klasszikus művészet újjászületését értette alatta. Újabb időben a R. francia szó vált használatossá valamennyi műveit nyelvben. Eleinte az ókori művészetnek újjászületését, azaz inkább a művészetnek az ókori emlékek tanulmányozásának hatása alatt megindult XV. sz.-i fejlődését értették alatta. Ma R. alatt az emberi műveltség történetének azt a korszakát értjük, mely a középkorból átmenetül szolgál az újkorba. Ilyen értelemben a R. az emberi szellemnek fölszabadulását, újjászületését, a gondolat szabadságát, a tudományos kutatás föllendülését, a politikai, a vallásos, a társadalmi élet, az erkölcsök és szokások gyökeres átalakulását jelenti, amivel karöltve jár, hogy a modern nyelvek a latin nyelv leszorításával érvényre jutnak az irodalomban. Az ókori klaszszikus műveltségnek a R. műveltség egyes ágaiban különböző a szerepe. A humanizmusnak maga a klasszikus irodalom a tartalma; a R. építészetben nagy fontossága van a római építészetnek ; a szobrászatban szűkebb térre szorítkozik a hatása, a festészetben még inkább a valószerűség s az egyéni felfogás visszatükröztetése a fő cél. A R. hazája Itália s veleje voltaképen az, hogy az ember fölfedezi a természetet, fölfedezi saját magát, öntudatra ébred az egyén, s fölismeri az egyénnek jogait. Az olasz «uomo singolare» és «uomo unico» kifejezéssel jelezte az egyéniség öntudatra ébredését. Ezzel kapcsolatban az ember sokféle testi és lelki sajátságainak egyenletes, összhangzatos fejlesztését, művelését tűzte célul. Az ilyen ember az «uomo universale» s e nemben a R.my- Renaissance