Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)
R - Rév - Rév - Reva - Revaccinatio - Révai - Révai-kódex - Révai Testvérek irodalmi intézet részvénytársaság
Rév — 212 — (lat. reverendás, a. m. tisztelendő)szónak, amelylyel a papokat illetik. Rév, általában védett kikötőhely (1. kikötő), különösen pedig folyóknál az a partrész, ahova azok a rendes járatú kisebb hajók, kompok és csónakok kötnek ki, melyek a két part közti forgalmat tartják fenn. De a fogalmat a közéletben átvitték magára a folyón át való közlekedés műveletére s a révjogról szóló törvényes intézkedéseink is ilyen értelemben használják. Rév (Vad), kisk. Bihar vm. élesdi j.-ban, a Sebes-Körös völgyében, (1910) 3989 román és magyar lak. 1903-ban itt cseppkőbarlangot fedeztek fel (Zichy-barlang), mellette menedékház van. (Tr. R.) Reva, az ugyanily nevű kis középindiai hűbérállam fővárosa, kb. 25.000 lak. Revaccinatio (lat.), már oltott egyén ujraoltása, pl. himlő, kolera stb. ellen. Révai, 1. Károly, költő, szül. Abrudbányán 1856 okt. 2., megh. Nagybányán 1923 ápr. 16. Az egyetemet Kolozsvárott végezvén, államszolgálatba lépett, előbb a nagyági bányaigazgatóságnál; később kincstári főigazgató lett Nagybányán. Költeményei és elbeszélései sűrűn jelentek meg különböző lapokban. A Petőfi-Társaság tagjául választotta. önállóan megjelent művei: Aranyos Erzsike megérkezett (költ. 1904); Rákóczi (elb. költemény); Delelő; Alkonyat (költemények). Fordított román és német költőkből. 2. R. Miklós, a legkiválóbb magyar nyelvtudós, szül. Szentmiklóson (Torontál) valószínűleg 1749 (mások szerint 1750) febr. 24., megh. Pesten 1807 ápr. 1. A szegedi kegyesrendiek gimnáziumában tanult, majd maga is kegyesrendi szerzetes lett, tanult és tanított Kecskeméten, Tatán, Veszprémben, Nagy-Károlyban, Nyitrán, Bécsben, Nagyváradon, foglalkozott mindenféle tanulmánnyal, kiképezte magát a rajzolásban, írt latin verseket s már 1773 óta magyar verseket római mértékekben (megjelentek 1778. Magyar alagyak, 1787. Elegyes versek c. alatt), melyekkel a deákos költői irány egyik alapvetője lett. Nyugtalan természete sok bajba sodorta, főkép elöljáróival nem tudott megférni. Ezért — noha csak 1796 oldották föl szerzetesi fogadalma alól — már 1778 óta a renden kívül élt, többnyire nagy küzdelmek, sőt nyomorúságok között keresve kenyerét. Volt nevelő főúri házaknál, szerkesztett újságot (Pozsonyban 1784. a Magyar Sörmondót), hosszabb ideig volt rajztanár Győrött, tartott kosztos-deákokat, tanított Esztergomban és Komáromban, majd 1802. Bécsben a könyvtárakat búvárolta, de állandóan dolgozott költői és tudományos művein. Rajongó szeretettel csüngött faján és az irodalmon, s ambíciója épp oly határtalan volt, mint bámulatos a szorgalma. 1802-ben kineveztetvén a pesti egyetemhez a magyar nyelv és irodalom tanárának, gyors egymásutánban bocsátotta közre évtizedes munkásságának gyümölcseit, így jelent meg a Halotti Beszédet fejtegető remek munkája, az Antiquitates literaturae hungaricae (1803), s a még nagyobb jelentőségű, a nyelvtudományi irodalmunkban korszakot alkotó Elaboratior grammatica hungarica 2 kötetben (1803—1806, a harmadik kéziratban maradt kötetet az Akadémia adta ki 1908.). E rendkívül mély tudománnyal dolgozott művekben R. először alkalmazta a nyelvtudományban a nyelvtörténeti módszert s ezzel a maga és nemzete dicsőségére megelőzte a külföldet is, így Grimm Jakabot, a német nyelvtörténet nagyhírű megalapítóját. R. nyelvtörténeti fölfogása ellen síkra szállott méltó ellenfele, Verseghy Ferenc (1. o.), aki rendszerét az élő nyelvre, a közszokásra alapította. Több vitairatban egymással folytatott küzdelmük, melynek legfontosabb ütközőpontjai az ikes-ragozás s a j, illetőleg y-os írás volt, eleinte a hivatalos körök pártolása következtében Verseghy javára hatolt, csakhamar, főkép Kazinczy s az 1830. megalakult Akadémia befolyására R. javára dőlt el, noha tudományos fölfogásuk inkább kiegészítette, mint lerontotta egymást. R. többi munkája, melyek nagyrészt kéziratban maradtak, kevésbbé fontos, így töredékes Illasfordítása és iskolai könyvei, becsesebbek kiadásai (Faludy, Orczy, Batsányi versei). Magyar nyelvi és irodalmi kézikönyvét, A magyar deáki történetet Rubinyi Mózes adta ki 1912., verseinek javát, köztük a maga idején nagy föltűnést keltett hazafias versét, melyet a hazakerült magyar koronának örömünnepére 1790. írt, Császár Elemér a Nemzeti Könyvtár XXIII. 1. kötetében. Ugyanott működésének rövid méltatása. Életrajzát megírta Csaplár Benedek egy négykötetes, csonka munkában (száraz, de gazdag adatokban, 1881—1889), s rövidebben, de népszerűen és nagyobb művészettel Bánóczy József (1879). Szülővárosa 1893. szobrot állított emlékének. Révai-kódex, 1. Bécsi kódex. Révai Testvérek irodalmi intézet részvénytársaság. 1869-ben Révai Testvérek cég alatt könyvkereskedést alapított Budapesten Révai Sámuel (1. Révay-csai M. R. G.) s a rendes könyvkereskedésen (sortiment) kívül tudományos antiquáriumot is rendezett be, mely akkor még jóformán ismeretlen fogalom volt nálunk. 1877-ben a sortiment könyvkereskedés Dobrowsky és Frankó tulajdonába ment át, a cég innentől kezdve egy ideig csak a tudományos antiquáriumot ápolta és egész jelentéktelen kiadói üzletét. Nagyobb lendületet ez utóbbi csak akkor vett, mikor Révai Mór (1. Révay-asat M. 4.) 1880. belépvén a cégbe, megalapította a Regényvilág c. folyóiratot és e köré csoportosította az akkori idők legkiválóbb szépirodalmi íróit. 1885-ben a cég beszüntette a Regényvilág-ot és ezzel nagyarányú szépirodalmi termelését is. Csak Jókai Mór és Mikszáth Kálmán munkáit adta ki azután még évtizedeken keresztül. Más téren, az ismeretek népszerűsítésének mezején úttörő munkásságot fejtett ki a cég ezekben az esztendőkben. Megindította a Világhírű Utazások Könyvtára c. vállalatot és ebben közrebocsátotta gr. Széchenyi Béla keletázsiai, Stanley H. M. középafrikai és Ujfalvy Károly keleti utazását. Kiadta az első nagyszabású magyar képzőművészeti publikációt, a Magyar Művészet c. díszművet Szana Tamás szerkesztésében; Marczali Henrik A legújabb kor története c. nagy művét; megállapodásra lépett a Magyar Tudományos Akadémiával, hogy annak Révai Testvérek Irod. int. r.-t.