Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)
R - Roland - Roland-dal - Roland de la Platiére - Roland-rés - Roland-szobrok - Roll - Rolla - Rolland
Roland — 320 — Roland (Hruotland, olaszul Orlando), Nagy Károlynak a Károly-mondában (1. o.) ünnepelt vitéze. Történelmi létéről csakis Einhard: Vita Caroli c. munkájában foglalt rövid megjegyzés tanúskodik, mely szerint a Ronceval völgyében, a Pireneusokban elesettek között volt «Hruodlaudus, Brittanici limitis praefectus». A monda szerint I. Nagy Károly nővérének, Bertának és angianti Milonnak fia, aki a mainzi Ganelon árulása folytán, kemény harc után, melyet Marsilie mór király seregével vívott, végre elesik és 011-fant nevű kürtjének hatalmas hangja későn teszi figyelmessé az elvonuló Károly császárt. V. ö. Eicke T., Zur neueren Literat.-Gesch. der Rolandsage (Leipzig 1891). L. még Roland-dal, Roland-dal. A Sfofomd vitézről (l.o.) szóló monda alapján több népies költemény keletkezett a francia hegedősök ajkán. Ez énekek alapján készült a XI. sz. folyamán a Chanson de Roland c. francia nemzeti hősköltemény (kiadta Stengel, Leipzig 1900). Az asszonáncokban írt költeményt a XII. és XIII. sz.-ban többször átdolgozták. A francia éposz alapján Konrád pap írta meg 1131—33. a német Ruolandes liet c. költeményét. Ezt átdolgozta egy alsórajnai költő a XII. sz. végén (v. ö. Bartsch, Über Karlmeiner, Nürnberg 1861) és a XIII. sz. első felében az osztrák Stricker (kiadta Bartsch Quedlinburg 1857). Francia forráson alapszik a XV. sz.-ból való töredékes angol költemény (kiadta Heritage, London 1880), továbbá az izlandi Karlamagnus-Saga (kiadta Unger). Ugyancsak francia forrásra mennek vissza a Rolandról szóló spanyol románcok a XIII. sz.-ból (kiadta Wolf és Hermán: Primavera de Romances, Berlin 1856 c. művében), míg Sostegno di Zanobi firenzei költőnek La Spagna c. olasz feldolgozása (XIV. sz.) népies olasz költemények alapján van megírva. Ezeket a régi feldolgozásokat háttérbe szorították a monda ősalakjától eltérő olasz hősköltemények: Morgante maggiore Pulci L.-től, Bojardónak Orlando inamorato-ja és végre a leghíresebb: Ariosto Orlando furioso c. hőskölteménye. V. O. Seelmann, Bibliographie des Rolandliedes (Heilbronn 1889); G. Paris, Histoire politique de Charlemagne (Paris 1905); M. Michel, La chanson de Roland et la littérature chevaleresque (u. o. 1906); Bédier, Les Légendes épiques nr. (u. o. 1912). Roland de la Platiére (ejtsd: rolan de la platiére, Jean Marié, francia forradalmi politikus, szül. Thiryben 1734 febr. 18., megh. Rouenban 1793 nov. 15. A forradalom kitörésekor az állami gyárak főfelügyelője volt Lyonban s mint e város képviselője foglalt helyet 1791—92-ig a törvényhozó gyűlésben. Itt a girondeiakhoz csatlakozott s 1792 márciustól júniusig belügyminiszter volt a girondeista minisztériumban. A királyság bukása után 1792 aug. 10. ismét belépett a minisztériumba, de már 1793 januárban kilépett abból. A konventben a hegypártiak ellen foglalt állást, ezért a girondeiak bukása után őt is fogságba akarták venni. Sikerült azonban Rouenba menekülnie, itt aztán neje kivégeztetésének hírére megölte magát. — Neje: Marie Jeanne Phlipon, Madame de R, szül. Párisban 1754 márc. 17., megh. u. o. 1793 nov. 9. Már kora ifjúsága óta rajongott a köztársaságért s amióta (1780) R. neje lett, hűséges tanácsadója volt annak politikai pályáján. Szépsége és szellemessége által a forradalmi Páris egyik legkiválóbb alakja lett. Férje menekülése után Párisban maradt, hol a forradalmi törvényszék a girondeiakkal való összeköttetése miatt halálra ítélte. Rendkívül nagy lelki nyugalommal halt meg. Emlékiratai (Mémoires de Madame R.) több kiadásban jelentek meg, legújabban Perrolrd-tól (Paris 1905, 2 köt.), úgyszintén levelezése is (u. o. 1900—03, 2 köt.). V. O. Blind, Madame R. (London 1886); Tarbelle, Madame R., a biographical study (u. o. 1896); Join-Lambert, Le mariage de Madame R. (Paris 1896); Roland-rés, 1. Bréche de Roland. Roland-szobrok, többnyire nagy méretű, kőből vagy fából faragott szobrok Észak-Németország egyes városaiban (Bréma, Magdeburg, Halle, Brandenburg, stb.), amelyek egy része a középkorra megy vissza. E kardos férfit ábrázoló szobrok eredetileg képmások lehettek, a nép azonban a hős Rolandot látta bennük és utóbb a városok törvényhatósági jogának jelképei lettek. Roll, Alfréd Philippe, francia festő, szül. Párisban 1847 márc. 10., megh. u. o. 1919 okt. 26. Gerome és Bonnat tanítványa. Első nagy sikerét az 1877-iki toulousei árvíznek hatásos képével aratta (1878, havrei muzeum). Ezt követte a Silenus ünnepe (genti muzeum), azután pedig Courbet és Zola hatása alatt A bányamunkások sztrájkja (1880, valenciennesi muzeum), A munka (kőfaragók Suresnesben, 1885, cognaci muzeum) és A háború (1887, Páris, Musée du Luxembourg) sorozata. További fejlődése során a plein-air festés egyik fő képviselője. Újabb művei közül említendők: A fejő leány (1888), Leány és bika (1889), az États généraux 1889-iki százéves jubileumát ábrázoló nagy képe a versaillesi tört. muzeumban, A párisi Sándor cár hídjának alapkőletétele (u. o.), Az élet örömei, falkép a párisi városházán, Carnot, Faure, Fallières, Jules Simon, Dumas, Rochefort arcképei stb. Szobrászattal is foglalkozott. Rolla, Alessandro, olasz hegedűművész, Paganini mestere, szül. Paviában 1757 ápr. 22., megh. Milanóban 1841 szept. 15. 1802-ben a Scala igazgatója, 1805. a konzervatórium igazgatója lett. Művei a hegedű irodalmában jelentékenyek. Rolland (ejtsd: rolan),Romain, francia író, szül. Clamecyben (Nièvre) 1866 jan. 29.1903-1912-ig a művészettörténet tanára volt Párisban és többekkel megalapította a Revue historique et critique musicale című folyóiratot. Az 1915. évi írói Nobel-díjat ő kapta meg. A világháború alatt Svájcban tartózkodott és a béke érdekében írt cikkei miatt honfitársai részéről sok támadás érte. Főműve a Jean-Christophe című regénye, melyből 1904—1912-ig tíz, egyenként is önálló kötet jelent meg. Egy zeneköltő életét beszéli el benne aprólékos körülményességgel; hőséhez Beethoventől kölcsönzött vonásokat. Nevezetesebb munkái még: Histoire de l'opéra en Europe avant Lully et Scarlatti (1895); François Millet (1902); Le théâtre du peuple, (1903); Théatre de la Révolution (1909); Vie de Beethoven (1903); Rolland