Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Sodoma-Tarján (1925)
S - Stefanit - Stefani-ügynökség - Stefanje - Stefansson - Stefel - Steffani - Steffeck - Steffens - Steganurus - Stegemann - Stéger - Stegerwald - Steglitz - Stegmata - Stegocarpium - Stegocephali
Stefanit — 134 — a Galana-Sagan. Az újabb híradások szerint (Wickenburg gr. és Harrison) vize kiszáradóban van s a vízfelület egész kicsinyre zsugorodott össze. Fölfedezője Teleki Samu gróf (1888). Stefanit (melánfény, rideg ezüstérc, rideg üvegérc, a selmeczi bányászoknál Sprödglaserz, ásv.), ezüst-antimon-szulfosó, Ag^SbS^; rombos kristályai táblásak, zömök prizmásak vagy piramisosak, gyakran ikrek, többnyire hatszöges külsejűek. Előfordul vaskos halmazokban és polibázis után való pszeudomorfózákban is. Lágy, keménységi foka 2—25, egyenetlen törésű, vasfekete, feketés ólomszürke, fémfényű, át nem látszó. Az ezüstérctelérekben más ezüstércek társaságában : Selmecz- és Körmöczbányán; a Cseh-Szász Érchegységben: Freiberg, Schneeberg, Johanngeorgenstadt, Annaberg, Joachimstal, Przibram, Andreasberg; Sarrabus Szardiniában ; Kongsberg; Zacatecas Mexikóban; Comstock-telér Nevadában. Ezüsttartalma 68'5°/o. A S.nevet Haidingertől István főherceg tiszteletére kapta. Stefani-ügynökség, 1. Agenzia Stefani: Stefanje, adók. Belovár-Körös vm. cazmai j.-ban, (1916) 1140 horvát lak. (Tr. SzHSz.) Stefansson, Vahjalmur, északsarki utazó, szül. Manitoba kanadai tartományban 1879 nov. 3. Vezetője volt 1913-18. a kanadai északsarki expedíciónak s a Parry-szigettengerben új szigeteket fedezett föl. Művei: My life with the Eskimo (1913); The friendly Arctic (1921); Hunters of the Great North (1922); The Northward Course of Empire (1922). Stefel, magyarosan Setefel, német vitéz, II. István vezére volt az 1128-iki görög hadjáratban. Steffani, Agostino, abbate, olasz diplomata és zeneszerző, szül. Castelfrancóban 1654 júl. 25., megh. Majna-Frankfurtban 1728 február 12. 1709-ben Hannover székhellyel apostoli vikárius lett. Számos egyházi zeneművet írt. V. O. Neisser, Servio Tullio von A. St. (1902). Stefreck, Karl, német festő, szül. Berlinben 1818 ápr. 4., megh. Kranzban (Königsberg mellett) 1890 júl. 11. Krüger Franz és Regas Karl tanítványa, utóbb Párisban Delarochenál és Vernet Horacenál tanult, 1840—42. Olaszországban tartózkodott. 1880-ban a königsbergi művészeti akadémia igazgatója lett. Jó, elegáns lovas- és vadászképei igen kedveltek voltak. Főbb művei: Achilles Albrecht harca a nürnbergiekkel a zászlóért (1848, berlini Nationalgalerie); A napernyőért marakodó kutyák (1850, u. o.); Úsztatás; Hallali!; Ménes; Erdőn át lovagoló cigány fiú ; Kanca, holt csikajával; I. Vilmos császár, Frigyes Vilmos trónörökös, Manteuffel tábornok lovas képmásai; Vilmos császár a königgrätzi csatatéren (berlini királyi palota); I. Vilmos császár Sedannál átveszi III. Napóleon levelét (berlini Zeughaus) stb. Steffens, Henrik, norvég természetvizsgáló, filozófus és költő, szül. Stavangerban (Norvégia) 1773 máj. 2., megh. Berlinben 1845 febr. 13. Természettudományokat tanult, 1795 óta Hamburgban, 1796 óta Kielben élt, aztán Jenába ment, ahol Schelling követője lett és természetbölcseleti nézeteivel a német romantikusokra nagy hatást gyakorolt. 1813-ban részt vett a Franciaország elleni háborúban, 1814. visszatérve, Boroszlóban, majd 1832. Berlinben lett profeszszor. Munkái: Grundzüge der philosophischen Naturwissenschaft (Berlin 1806); Handbuch der Oryktognosie (4 köt., Halle 1811—24); Die gegenwärtige Zeit und "wie sie geworden (2 köt., u. o. 1817); Anthropologie (2 köt., Boroszló 1824); Christliche Religionsphilosophie (2 köt., u. o. 1839); Was ich erlebte (10 köt., u. o. 1840— 1845, önéletírás). Novellái: Die Familien Walseth und Leith (3 köt., Breslau 1827); Die vier Norweger (6 köt., Berlin 1828), Malcolm (2 köt., Breslau 1831), W. O. Petersen, Henrik S. (dánból Michelsen, Gotha 1884). Steganurus (állat), a Kolibri-félék egyik neme, melynek fajaira legjellemzőbb, hogy nagyon hosszú szélső farktollak zászlója a toll vége előtt jóval összeszűkül, majd elenyészik, úgy hogy a toll legnagyobb részén csak a szár marad meg, ennek végén azonban a tollzászló újból megjelenik s kerek lobogót alkot. Legismertebb faj a Venezuelában és Colombiában honos lobogós kolibri (S. undencoodi Less.); teste 15, szárnya 45, farka 9 cm. hosszú. Stegemann, Hermann, német író, szül. Koblenzben 1870 máj. 30. Bernben a Bund c. lapot szerkesztette; a háborúban haditudósító volt. Irt több regényt; ezek közül említendők: Die al& Opferfallen (1907); Theresie (1910); Die Himmelspacher (1912); Evigstill(1913); Der Schafer von Sulz (1913); Der gefesselte Strom (1914); Überwinder (1916); Die Bantiger (1924); megírta a világháború történetét: Geschichte des Krieges (I—IV. k. 1917-22); Ausgewählte Werke (6 köt., 1921). Stéger Xavér Ferenc, színpadi énekes, szül. Szentendrén 1824 dec. 2., megh. u. 0. 1911 márc. 2. Zágráb, Pest, Bécs (1853—1867 udvari opera), Spanyolország, Pest (1873—74 Nemzeti Színház) voltak pályafutásának főbb állomásai. Hőstenor volt a szó legigazibb értelmében, kitűnően képzett, ragyogó orgánummal. Külföldi turnéin lelkes terjesztője volt a magyar zenének. Leghíresebb magyar szerepe a Hunyadi László volt. Stegerwald, Adam, német politikus, szül. Greussenheimben (Würzburg mellett) 1874 dec. 14. Asztalos volt s nagy utazásokat téve, Kölnben a keresztény szakszervezetek főtitkára, 1919. német nemzetgyűlési képviselő lett. 1920. birodalomgyűlési képviselőnek választották. 1920 áprilisban porosz népjóléti miniszter lett, 1921 áprilistól ugyanaz év novemberéig pedig porosz miniszterelnök volt. Steglitz, Berlin egyik elővárosa Potsdam porosz kerületben, (1919) 86,341 lak., nagy kertészettel, selyemtermeléssel, fényképészeti szerek gyárával. Stegmata (növ.), lapos, táblaalakú sejtek,, melyekben egy a falhoz fekvő kovatest van és rendesen hosszsorokban vannak elhelyezve, pl. számos Trichomanes-faj és egyszikű növény (Manilakender) szárában. Stegocarpium (n.v.), 1. Csipkebogyó. Stegocephali, a kétéltűek (Amphibia) osztályába tartozó kihalt állatrend, melynek fajai Amely szám alatt nincs meg, ez alatt keresendő! 9* Stegocephali