Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)
T - Ticinum - Ticinus - Ticket - Tick-fever - Ticknor - Ticul - Tidemand - Tidor - Tidzsáret - Tieba - Tieck
Ticinum — 265 — Naviglio Grandét, a Galliatét és a Cavour-csatornát s maga a folyó is több ágra oszlik . Pávia alatt 5 km-nyire ömlik a Póba. Ticinum, kis város az ókorban a Ticinus folyó mellett. Ma Pavia áll a helyén. Ticinus (ma Ticino), a Pónak mellékfolyója Gallia Cisalpinában. Itt vesztett csatát Kr. e. 218. Publius Cornelius Scipio konzul Hanniballal szemben. Ticket (ang., ejtsd: tikit) a. m. cédula, bárca; T. továbbá a totalisateumnól (1. o.) föltett fogadási tét elismerése gyanánt adott jegy. A jegyen a versenynap kelete, a futam és a ló száma, a tét összege, továbbá az ellenőrzési jelek láthatók. — Railway-T., menetjegy (l. o). — T. ofleave a. m. feltételes szabadságra bocsátás. Tick-fever (ang., ejtsd:—fivér), a visszatérőlázzal rokon afrikai betegség, amelyet atkák (Ixodes) terjesztenek. — Állatorvostani értelemben a. m. texasi láz (I. o.) Ticknor, George, amerikai irodalomtörténetíró, szül. Bostonban 1791 aug. 1., megh. 1871 jan. 26. A Harvard-egyetemen a francia és spanyol irodalom tanára volt. Főmunkája: The history of Spanish Literature (New York 1849) .W. O. Hillard, Life, letters and journals of G. T. (Boston 1876). Ticul, romváros Yukatan mexikói államban, Meridától 50 km.-nyire délre, nevezetes májaromokkal és sírokkal Tekoh falu közelében. Tidemand, Adolf, norvég festő, szül. Mandalban 1814 aug. 14., megh. Krisztiániában 1876 aug. 25. Eleinte a kopenhágai művészeti akadémián tanult, döntő befolyással volt azonban fejlődésére Düsseldorf, ahol Hildebrandtnak és Schadownak volt tanítványa és ahol utóbb úgyszólván állandóan élt. Annak idején ünnepelt festményei, amelyek többnyire a norvég népéletből vannak merítve, szellemben, előadásban a düsseldorfi iskola körébe tartoznak. Említendők: Hangiánusok istentisztelete (1848, Düsseldorf, műcsarnok); A megsebesült medvevadász (1856, bécsi műv. muzeum); A nagyanya márkakoronája (1865, Karlsruhei képtár), stb. Tibor, a Molukki-szigetek egyike Dzsilolótól Ny.-ra, vulkánjai 1720 m.-ig emelkednek, Marab szigettel együtt ter. 108 km 2. Területe termékeny és jól megművelt, a hollandusoktól függő szultán T. városban a sziget K.-i partján székel. 1521-ben fedezték föl a spanyolok, 1607 óta hollandi birtok. Tidzsáret (arab) a. m. kereskedés, ebből tádzsir kereskedő (mely a törökség révén nyelvünkbe mint tőzsér nyomult be). T. mahkemeszi a. m. kereskedelmi törvényszék. Tieba, Francia-Szudánhoz tartozó nagy négerország. Tieck, 1. Christian Friedrich, német szobrász, T. 2. öccse, szül. Berlinben 1776 aug. 14., megh. u. o. 1851 máj. 14. Berlinben Scadow Gottfriednak, Párisban Davidnak volt tanítványa. Hosszabb időt töltött Rómában. Művei közül legismertebb Goethe mellszobra (márványból a regensburgi Walhallában), a költő legnépszerűbb képmásainak egyike. Elkészítette továbbá bátyja, Alexander v. Humboldt, Schelling stb. mellszobrait. Tőle valók a lófékezőket ábrázoló csoportok a berlini kir. múzeum épületén, Schinkel szobra a múzeum előcsarnokában, Ifflande a berlini kir. színházban. W. O. E. Hildebrandt, Friedrich 1, (Leipzig 1906). 2. T., Luding, német költő és irodalomtörténetíró, szül. Berlinben 1773 máj. 31., megh. u. o. 1853 ápr. 28. Tanulmányait Halléban, Erlangenben és Tübingenben végezte , már ekkor alaposan foglalkozott Shakespeare életével és műveivel. Berlinbe visszatérte után Nicolai felszólítására a Musaus és Müller J. G. által megindított Straussfedern című gyűjtemény számára több elbeszélést fordított és írt, az eredetiek közül a Die beiden merkwürdigsten Tage aus Sigmunds Leben (1796) a legbecsesebb. Ez időbe esik Abdallah (1795) és William Lovell (3 köt., 1795—96) c. két regénye, amelyeket túlhajtott romantika és valótlan fantasztika jellemeznek. Természetesebb és egészséges humorával megnyerőbb Peter Lebrecht (1795—96, 2. köt.), amelyhez Volksmarchen von Peter Lebrecht (3 köt., 1797) csatlakozik. A művészetek dicsőítése és rajongó vallásosság jellemzik Herzensergiessungen eines kunstliebenden Klosterbruders (1797) c. művét, ez kétségtelenné tette, hogy T. ez időben a katolicizmus felé hajlott. Nicolai ezért elfordult tőle és T. erre Schlegel Aug. Wilhelmhez csatlakozott, aki őt a romantikus iskola elveinek és irányának megnyerte. Ezzel kezdődik a költő romantikus korszaka. Jenában telepedett meg egy időre. Ez időből fő művei: Romantische Dichtungen (2 köt., 1799—1800), mely a Zerbino c. vígjátékot és a Genovefa c. tragédiát tartalmazza. Kitűnő e korból Don Quijote fordítása (4 köt., 1799—1801). 1801—02 ben Drezdában élt, azután Ziebingenben Odera-Frankfurt mellett, majd Münchenben és Rómában, mindenütt a középkor egyetemes irodalmának tanulmányozásán fáradozva. Rómából visszatérte óta (1806) kezd szakítani a romantikával és tudatosan iparkodik a való életet befejezett és művészien megalkotott költői művekben rajzolni. Ez T. munkásságának harmadik korszaka, amelyben Goethe nyomdokait követi. Ide tartoznak Phantasus (3 köt., 1812—17) és számos novellája(Novellenkranz, 4 köt., 1831—35; összegyűjtött novellái, 14 köt., 1835—42 stb.). Egyesek a német költészetnek maradandó becsü remekei. Egyúttal folytatta irodalomtörténeti működését, megírta a régi német színház történetét (Deutsches Theater, 2 köt., 1817; jellemezte és fordította Shakespeare kortársait (Altenglisches Theater, 2 köt., 1811), míg nagyszabású Shakespeareműve, amelynek érdekében 1817. Angliában járt, terv maradt. 1819 óta ismét Drezdában élt, ahová mint kitűnő fölolvasó egész Európából és Amerikából vonzotta a műértőket. A Schlegel A. W. által megkezdett Shakespeare-fordítást is ő fejezte be, leányának, Dorottyának (1799—1841) és Baudissin Wolf grófnak közreműködésével. Midőn Poroszországban IV. Frigyes Vilmos lépett trónra, a romantikus király tekintélyes évdíjat és titkos tanácsosi méltóságot adományozott a költőnek, aki azontúl Berlinben és Potsdamban élte, sokat betegeskedve, de folyton munkálkodva, utolsó éveit. Költeményeit (3 köt., 1821-23) és munkáit (Schriften, 20 köt. 1828-46) maga adta ki, de nem fejezhette be; hátrahagyott Treck