Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)

T - Treculia - Tredegar - Tredici Domuni - Tree - Tréfa - Tréfá - Tréfás dalok - Tréfle - Trefort - Treguan - Trehalóze - Treidern-Aa - Treinta y Tres - Treitschke

Treculia — 464 — gyémántfényű, skarlátpiros romboéderes kris­tályok a bim­entali dolomitban. Treculia Dcsn. (növ.), a Moraceae (Eperfa­félék) család génusza; 2—8 faja a forróövi Afrika Ny.-i részén honos fa v. cserje. A T. africana Dcsn. (oliva-fa) 20—25 m. magas, nagy levelű fa. Magházakból és murvákból alakuló gömbölyű áltermése 2—3 dm. átmérőjű, 9—15 kg. súlyú. Magvaiból hazájában lisztet készítenek. Tredegar (estad: trediger), város Monmoutshire angol countyban, (1921) 25,105 lak., nagy szén­bányákkal és vasművekkel. Tredici Comuni, 1. Comuni. Tree, Ellen, 1. Kean, 1. Tréfa (pl. truffa a. m. csalás, ámítás, a régi magyar nyelvben még az eredeti trufa), valaki­nek nevetést keltő becsapása. Truffaldino az olasz komédia állandó alakja, kb. olyan mint Csalóka Péter. A T. az irodalomban adoma v. drámai for­mában lép fel. (A németek Schwank-ja.) A T­­örök idők óta minden nemzetnél divatban volt; szám­talanok az elbeszélések az oly Tolpatschokról, akik minden tőrbe belebotlottak, meg azokról az Eulenspiegelekről, akik felebarátjaikat szóval és tettel lóvá tették. Nálunk Bolond Istók, Ludas Matyi, Paprika Jancsi ilyenek. Tréfa (héb.) a. m. szétszaggatott, t. i. valamely vad által szétszaggatott állat, melyet Mózes II. könyve 2280 szerint nem szabad megenni; innét új-héber nyelvszokás szerint minden a zsidó étke­zési törvény értelmében tilos eledel, ellentétben a kóser (alkalmas), azaz e törvénynek megfelelő, megengedett ételhez. Tréfás dalok. Népköltési gyűjteményeinkben a dalok különféle osztályai, ú. m. a szerelmi, ka­tona-, pusztai és pásztordalok stb. közt külön cso­portba szokták sorozni a tréfás és gúnydalokat. A T. rendszerint tisztán komikusak és a komiku­mot sokszor a komoly dalok modorának követé­sével érik el, tehát paródiaszerűek, másszor kép­telenségek összefűzésével, szó- és hangjátékokkal stb. A gúnydalok egy része is tisztán tréfás és komikus. Ide sorolhatók azok, amelyek pl. az asz­szonyi nemet vagy a különféle foglalkozású em­bereket csúfolják. A gúnydalok más része azonban napi érdekű, politikai tartalmú, személyek v. pár­tok ellen fordul s ilyenkor a szatíra v. a paskvillus elemeit olvasztja magába, mint a kortesdalok. Tréfle (franc., ejtsd: trefl) a. m. lóher, lóher­levél, a francia kártyajáték egyik színe. Nálunk németesen treff-nek is mondják. Trefort Ágoston, államférfiú és publicista, szül. Homonnán (Zemplén vm.) 1817 febr. 6., megh. Budapesten 1888 aug. 27. Jogi tanulmányait befe­jezvén, nagy utazásokat tett nyugati Európában, azután államszolgálatba lépett, de csakhamar megválván hivatalától,társadalmi és publicisztikai téren igyekezett reformeszméit megvalósítani, kü­lönösen a bank- és vasútügy, valamint a városok fejlesztésének érdekében. Közgazdasági tanulmá­nyaiért az Akadémia már 1841. tagjául válasz­totta. 1843—44-ben Zólyom város követe volt az országgyűlésen. 1848-ban az új minisztérium meg­alakulásakor Klauzál földmívelés-, ipar- és ke­reskedelemügyi miniszter mellett államtitkár lett. A szabadságharc kitörésekor báró Eötvös Józseffel külföldre ment és csak 1850 végén tért vissza, de csabacsüdi birtokán visszavonultan élt. 1861-ben Békés vm. alispánja lett, majd orsz. képviselőül választották. Ugyanez időben megalkotta a Békés vármegyei gazdasági egyesületet. 1863-ban báró Eötvös Józseffel megalapította a Politikai Heti­lap c. újságot. 1865-ben ismét képviselőnek vál­­asztották s a Deák-párt egyik tekintélyes tagja lett. 1872-ben vallás-és közoktatásügyi miniszter lett , maradt egész haláláig. Az ő nevéhez fűződik a középiskolák reformja, az elemi iskolákban a magyar nyelv kötelező tanításának törvénybe ik­tatása, a budapesti egyetem, a műegyetem nagy­szabású építkezéseinek megindítása, a kolozsvári egyetem fejlesztése, a budapesti zeneakadémia megalapítása, a rabbiképző-intézet felállítása stb. 1885-ben a Magyar Tud. Akadémia elnökévé vá­lasztották. Emlékére Budapesten az egyetem filo­zófiai kari épületeinek kertjében szobrot állítottak, önállóan megjelent művei: Bankügy (1842); Emlékbeszédek és tanulmányok (1881); Kisebb dolgozatok az irodalom, közgazdaság és politika köréből (1882); Reden u. Studien (Leipzig 1882); Essais und Denkreden (1883); Újabb emlékbeszé­dek és tanulmányok (1887); Beszédek és levelek (1888). V. ö. Keleti Károly emlékbeszéde (Akad. Evk. 1889). Treguan, püspök, szül. Firenzében 1185 táján. Magyarországba talán mint Imre herceg nevelője lött, majd Spalatóban a papnövendékeket gramma­tikára tanította. Spalatói tabellio (közjegyző-féle), majd főesperes s végre traui püspök lett. 1229-ben spalatói érsekké is jelölték, de II. András Ugrin­nak juttatta ezt a méltóságot. 1247-ben még élt mint traui püspök, azontúl nincs nyoma. Egy XII. sz.-beli legenda alapján megírta egyik elődének, boldog János traui püspöknek életrajzát. V. ö. Békési Emil, a Kath. Szemlében (1896, 541—3.). Trehalcze, 1. Mikcze, Treidern-Ra­­lm­­andi folyó, 1. Aa. Trevnta y Trés (331), departemento Urugay­ban, 9539 km. tel., (1922) 45,645 lak., fővárosa T. (3000 lak.). Treitschke, 1. Friedrich, német lepidopteroló­gus (lepkész), szül. Lipcsében 1776., megh. mint az udvari színház gazdasági igazgatója Bécsben 1842. Számos új lepkefajt írt le. Az új fajoknál nevének rövidítése: Tr. 2. T., Heinrich, német történetíró, szül. Drez­dában 1834 szept. 15., megh. Berlinben 1896 ápr. 28. Lipcsében 1858. lett magántanár, 1863. Freiburgban rendk. tanár, de az 1866-iki német­országi háború alatt mint poroszpárti elhagyta Badent és Berlinben megindította a Preussische Jahrbücher folyóiratot. Még ugyanaz évben a kieli egyetemre nevezték ki rendes tanárnak, ahonnan Heidelbergbe, 1874. pedig Borlinba hív­ták. 1871—88-ban német birodalmi gyűlési képvi­selő is volt. Ranke halála után a porosz állam tör­ténetírójává nevezték ki. Fő munkája: Deutsche Geschichte im 19. Jahrhundert (Leipzig 1879—94, 7. kiadása 1904). Ezenkívül jelentősebb művei: Historieche und politische Aufsätze (u. o. 1865, folytatás 1870, új kiad. 3 kötetben 1903); Deutsche Kämpfe (1896). Meg­jelent­ek külön kötetben tör­ténelmi előadásai, valamint levelezései is. Treltschke

Next