Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)
Zs - Zsidó év - Zsidófejes garas - Zsidóhal - Zsidó házasság - Zsidó irodalom
Zsidó irodalom — 735 — Khaszdai után még egy magasrangú pártolója akadt a Zs.-nak, Sámuel Hánnágid (Ibn-Nagdila, szül. Cordovában 933) nagyvezér, később kalifa, aki maga is írt héber költeményeket, tőle származik a Talmud-kiadványokban található módszeres Bevezetés. Mint költő és bölcsész felülmúlja lángeszű kortársa, Salamon ibn-Gabirol (megh. 1070.). Arabul írt bölcsészeti munkája: Mekar Chájim (Az élet forrása) elveszett és csak latin fordítása (Pons vitae) maradt ránk oly időből, midőn a szerzőt nem ismerték, keresztény egyházírónak vélték és nevét Abi-Cebrol-nak, illetve Avicebron-, Avicenná-nak írták. Rövid erkölcs - és illemtani tételeket tartalmazó könyvét, Mibkhar ha-peninim magyar fordításban is leirjuk. Jellemző a spanyol virágzási korra, hogy benne a héber nyelvészeti, költői és bölcsészeti irodalom jut túlsúlyra. E téren kiválik öt Izsák nevű férfiú : Izsák ben-Bárukh Albalia Granadában (megh. 1094.), a szevillai király udvari csillagásza és birodalmának főrabbija; Izsák ben-Jehúda Ibn Giát (megh. 1089.), az akkoriban virágzó lucenai község rabbija, aki zsinagógiai költeményeket és egy Ilalachót (vallásos szabványok) c. munkát hagyott hátra; Izsák ben Baben Barcelonából, ki mint fordító és talmud-kommentátor jeleskedett ; Izsák ben Mózes Ibn-Sakni, aki Babilóniában mint a pumbadiai főiskola elnöke (gaón) fejezte be életét. Mindezeknél jelentékenyebb Izsák ben-Jákob Alfaszi Fezből (megh. 1133.), kinek Halachót c. talmudi kompendiuma, szerzője nevén (Alfaszi vagy Rif) döntő tekintéllyel birt a későbbi korokban is. A költészetben Gabirolt követte a vándoréletet viselt Ibn-Ezra Mózes (megh. 1139.), ki Arugasz hábószem c. vallásbölcsészeti és jobbára világi költeményeket tartalmazó Tarsis c. gyűjteményen kívül még 200-nál több zsinagógai költeményt írt. A zsidó költészettörténetben a legkiválóbb hely Juda Hatévit illeti (1140), aki a zsidó néplélek ihletett dalnoka. Legeredetibb alakja a spanyol virágzási kornak Ibn-Ezra Ábrahám (Abn-Ezra), aki mint bölcsész, héber nyelvész, bibliamagyarázó és matematikus egyaránt jelentékeny. A spanyol tudósok buzgalma felkarolja a történelmet és földrajzot is. A Zs.-nak legünnepeltebb alakja: Mózes ben Maimun (Maimonidesz, 1135— 1204), ki úgy a talmudi törvények kodifikációja, mint bölcsészeti felfogása és megokolása által szerzett hírnevet. Munkái rendkívüli tekintélyre tettek szert. Halála után azonban annál hevesebben támadták meg merész, új bölcsészeti nézeteit és döntéseit. Ugyane korban él a Tibbon-ok családja, melynek tagjai mint zsidó-arab munkák héber fordítói, kiváló szolgálatokat tettek a tudománynak. A szentírás-magyarázat terén e korban nagy érdemeket szerzett a Kimchi-család, melynek feje József ben Izsák Kelet-Spanyolországból a Provenceba vándorolt ki és mint bibliamagyarázó,fordító és zsinagógai költő működött. Mózes és Dávid nevű fiai közül az utóbbi a szentíráshoz írt kommentárai által vált ki, melyek nemcsak zsidó körökben váltak népszerűkké, hanem kiinduló pontul szolgáltak a későbbi keresztény bibliamagyarázóknak is. Nevezetes Michlol c. héber grammatikája, valamint héber szótára, Sorásim (Gyökök). A Maimonidesz-vitában mint közvetítő lép fel egy másik szentírás-magyarázó, Mózes ben Nachman, ki mint orvos, bölcsész, költő, írásmagyarázó, talmudtudós szerzett hírnevet. Királyi meghagyásra egy nagyobbszabású nyilvános hitvitában vett részt, melyben a zsidó vallást négy napon át védelmezte Pablo Christiani dominikánus támadásai ellen Barcelonában 1263. Nyomdokaiban haladt kiváló tanítványa, Salamon ben Aderet barcelonai rabbi (1235-1310), a Tórát ha-bájit című rituális munka, valamint a talmud több részében írt halakhai és haggadai értekezések szerzője, ki szintén mint a zsidóság védője lépett fel. A minden oldalról hozzá intézett vallásos kérdésekre kibocsájtott döntvények közül vagy 6000 maradt reánk, melynek fele még kiadatlan. Ugyancsak a Maimuni harcban vesz részt Abraham ben Khiszdai is, a Ben Hammelech vehanázir szatirikus mű szerzője. Hasonló szellemű irányt követ Júda ben Salamon Alcharizi, a Tachkemóni szerzője, aki korának viszonyait metsző gúnnyal illeti és jelesebb íróit ismerteti. Ide tartoznak még Jákob Anatoli a talmud hatalmi dím szerzője Provenceban, az orvos és bölcsész Jákob ben Máchir a talmud- és bibliamagyarázó Menakhem ben Jákob Meiri (Vidal Salamon), Levi ben Abraham Villafrancában, a hitbuzgó Semtób ben Joszef Falaquera, Abba Mári ben Mósé (Don Astruc de Lunel) Montpellierben. Jichák Aboáb haggadagyűjteményt állított össze Menórat hamaór (A világító lámpa) cím alatt, amely több nyelvre lefordítva, mint erkölcstani olvasmány ma is népszerű. A toledói Ásér fia, Jákob a pentateuchoszhoz írt kommentárt, a talmudi törvényeket pedig újból kodifikálta (1340 körül) Arba Turim (Négy sor) vagy röviden Tur című munkájában. Lévi ben Gersem (Báldág, megh. 1340 után) Milkhámot Adonáj (Az úr harcai) című művében a tudomány védelmére kell írt még terjedelmes kommentárt is a szentíráshoz, valamint értekezletet az asztronómiáról, amelyet VI. Kelemen pápa latinra fordíttatott. Dávid Ábudárhám Sevillában (1340 körül) a nevét viselő könyvében az imádságokat és rituálékat ismerteti. B. Niszim ben Beuben (Bán) Veronában híres kommentárt írt Alfaszi kompendiumához és a Talmud egyes traktátusaihoz. A bölcsészeti felfogás utat tört magának a szentírásmagyarázatokba is, különösen az apologetikus iratokban. Móse hakólien de Tordesillas az 1375-iki avilai disputációját tárgyalja Ézer Emma (Hittámogatás) c. művében, hasonlókép Semtób ben Sáprut a Pampelonában Pedro bíbornokkal (a későbbi X. Benedek pápával) folytatott hitvitáját Eben bóchán (Vizsgáló kő) c. apológiájában. Ilyen apologetikus munkák elősegítették a zsidó vallás rendszeres összefoglalását, aminel Menáchen ibn Zerach Cédá laderech (Útravaló) című kompendiuma és Khászdái Ereszkasz Ór Adonáj (Isten világossága) c. vallástani munkája, mely Spinozára is hatást gyakorolt. Észak-Afrikában ez időtájt a Durán-család fejt ki apologiai irodalmi tevékenységet. Simon ben Cemach Durán (megh. 1444.) algériai rabbi responzumairól és a Magén Abat c. vallásbölcseleti Zsidó irodalom