Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)

Zs - Zsidó év - Zsidófejes garas - Zsidóhal - Zsidó házasság - Zsidó irodalom

Zsidó irodalom — 735 — Khaszdai után még egy magasrangú pártolója akadt a Zs.-nak, Sámuel Hánnágid (Ibn-Nagdila, szül. Cordovában 933) nagyvezér, később kalifa, aki maga is írt héber költeményeket, tőle szár­mazik a Talmud-kiadványokban található mód­szeres Bevezetés. Mint költő és bölcsész felül­múlja lángeszű kortársa, Salamon ibn-Gabirol (megh. 1070.). Arabul írt bölcsészeti munkája: Mekar Chájim (Az élet forrása) elveszett és csak latin fordítása (Pons vitae) maradt ránk oly idő­ből, midőn a szerzőt nem ismerték, keresztény egyházírónak vélték és nevét Abi-Cebrol-nak, illetve Avicebron-, Avicenná-nak írták. Rövid erkölcs - és illemtani tételeket tartalmazó könyvét, Mibkhar ha-peninim magyar fordításban is leirjuk. Jellemző a spanyol virágzási korra, hogy benne a héber nyelvészeti, költői és bölcsészeti irodalom jut túlsúlyra. E téren kiválik öt Izsák nevű férfiú : Izsák ben-Bárukh Albalia Granadában (megh. 1094.), a szevillai király udvari csillagásza és birodalmának főrabbija; Izsák ben-Jehúda Ibn Giát (megh. 1089.), az akkoriban virágzó lucenai község rabbija, aki zsinagógiai költeményeket és egy Ilalachót (vallásos szabványok) c. munkát hagyott hátra; Izsák ben Baben Barcelonából, ki mint fordító és talmud-kommentátor jeleske­dett ; Izsák ben Mózes Ibn-Sakni, aki Babilóniá­ban mint a pumbadiai főiskola elnöke (gaón) fejezte be életét. Mindezeknél jelentékenyebb Izsák ben-Jákob Alfaszi Fezből (megh. 1133.), kinek Halachót c. talmudi kompendiuma, szer­zője nevén (Alfaszi vagy Rif) döntő tekintéllyel birt a későbbi korokban is. A költészetben Gabi­rolt követte a vándoréletet viselt Ibn-Ezra Mózes (megh. 1139.), ki Arugasz há­bószem c. vallás­bölcsészeti és jobbára világi költeményeket tar­talmazó Tarsis c. gyűjteményen kívül még 200-nál több zsinagógai költeményt írt. A zsidó köl­tészet­történetben a legkiválóbb hely Juda Haté­vit illeti (1140), aki a zsidó néplélek ihletett dal­noka. Legeredetibb alakja a spanyol virágzási kornak Ibn-Ezra Ábrahám (Abn-Ezra), aki mint bölcsész, héber nyelvész, bibliamagyarázó és matematikus egyaránt jelentékeny. A spanyol tudósok buzgalma felkarolja a tör­ténelmet és földrajzot is. A Zs.-nak legünnepeltebb alakja: Mózes ben Maimun (Maimonidesz, 1135— 1204), ki úgy a talmudi törvények kodifikációja, mint bölcsészeti felfogása és megokolása által szerzett hírnevet. Munkái rendkívüli tekintélyre tettek szert. Halála után azonban annál heveseb­ben támadták meg merész, új bölcsészeti nézeteit és döntéseit. Ugyane korban él a Tibbon-ok csa­ládja, melynek tagjai mint zsidó-arab munkák héber fordítói, kiváló szolgálatokat tettek a tudo­mánynak. A szentírás-magyarázat terén e korban nagy érdemeket szerzett a Kimchi-család, melynek feje József ben Izsák Kelet-Spanyolországból a Pro­venceba vándorolt ki és mint bibliamagyarázó,for­dító és zsinagógai költő működött. Mózes és Dávid nevű fiai közül az utóbbi a szentíráshoz írt kom­mentárai által vált ki, melyek nemcsak zsidó kö­rökben váltak népszerűkké, hanem kiinduló pontul szolgáltak a későbbi keresztény bibliamagyarázók­nak is. Nevezetes Michlol c. héber grammatikája, valamint héber szótára, Sorásim (Gyökök). A Mai­monidesz-vitában mint közvetítő lép fel egy másik szentírás-magyarázó, Mózes ben Nachman, ki mint orvos, bölcsész, költő, írásmagyarázó, talmud­tudós szerzett hírnevet. Királyi meghagyásra egy nagyobbszabású nyilvános hitvitában vett részt, melyben a zsidó vallást négy napon át vé­delmezte Pablo Christiani dominikánus támadásai ellen Barcelonában 1263. Nyomdokaiban haladt kiváló tanítványa, Salamon ben Aderet barce­lonai rabbi (1235-1310), a Tórát ha-bájit című rituális munka, valamint a talmud több részében írt halakhai és haggadai értekezések szerzője, ki szintén mint a zsidóság védője lépett fel. A min­den oldalról hozzá intézett vallásos kérdésekre kibocsájtott döntvények közül vagy 6000 maradt reánk, melynek fele még kiadatlan. Ugyancsak a Maimuni harcban vesz részt Abraham ben Khisz­dai is, a Ben Hammelech vehanázir szatirikus mű szerzője. Hasonló szellemű irányt követ Júda ben Salamon Alcharizi, a Tachkemóni szerzője, aki korának viszonyait metsző gúnnyal illeti és jelesebb íróit ismerteti. Ide tartoznak még Jákob Anatoli a talmud hatalmi dím szerzője Proven­ceban, az orvos és bölcsész Jákob ben Máchir a talmud- és bibliamagyarázó Menakhem ben Jákob Meiri (Vidal Salamon), Levi ben Abraham Villafrancában, a hitbuzgó Semtób ben Joszef Falaquera, Abba Mári ben Mósé (Don Astruc de Lunel) Montpellierben. Jich­ák Aboáb haggada­gyűjteményt állított össze Menórat hamaór (A világító lámpa) cím alatt, amely több nyelvre le­fordítva, mint erkölcstani olvasmány ma is nép­szerű. A toledói Ásér fia, Jákob a pentateuchosz­hoz írt kommentárt, a talmudi törvényeket pedig újból kodifikálta (1340 körül) Arba Turim (Négy sor) vagy röviden Tur című munkájában. Lévi ben Gersem (Báldág, megh. 1340 után) Milkhámot Adonáj (Az úr harcai) című művében a tudomány védelmére kell írt még terjedelmes kommentárt is a szentíráshoz, valamint értekez­letet az asztronómiáról, amelyet VI. Kelemen pápa latinra fordíttatott. Dávid Ábudárhám Sevillában (1340 körül) a nevét viselő könyvében az imádságokat és rituálékat ismerteti. B. Niszim ben Beuben (Bán) Veronában híres kommentárt írt Alfaszi kompendiumához és a Talmud egyes traktátusaihoz. A bölcsészeti felfogás utat tört magának a szentírásmagyarázatokba is, különösen az apolo­getikus iratokban. Móse hakólien de Tordesillas az 1375-iki avilai disputációját tárgyalja Ézer Emm­a (Hittámogatás) c. művében, hasonlókép Semtób ben Sáprut a Pampelonában Pedro bíbor­nokkal (a későbbi X. Benedek pápával) folytatott hitvitáját Eben bóchán (Vizsgáló kő) c. apológiá­jában. Ilyen apologetikus munkák elősegítették a zsidó vallás rendszeres összefoglalását, aminel Menáchen ibn Zerach Cédá laderech (Útravaló) című kompendiuma és Khászdái Ereszkasz Ór Adonáj (Isten világossága) c. vallástani munkája, mely Spinozára is hatást gyakorolt. Észak-Afrikában ez időtájt a Durán-család fejt ki apologiai irodalmi tevékenységet. Simon ben Cemach Durán (megh. 1444.) algériai rabbi res­ponzumairól és a Magén Abat c. vallásbölcseleti Zsidó irodalom

Next