Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)
Z - Zemlya - Zemplén
Zemlya — 655 — einmal (1900); Eine Florentinische Tragödie (1917). Számos zongoradarabot írt: Zemlya (Novaja-Z. a. m. új föld), jelenleg az orosz szovjet köztársaság autonomikus Zürjanterületéhez tartozó kettős sziget az Északi-Jegestengerben a Barents- és a Kari-tengerek közt. Legdélibb pontja a Kusszov-fok 60° 31', a legészakibb a Jégfok 77° 6' földi. szélességen van. D.-en a Vajgács-szigettől a Kari-út választja el, É.-en a Ferenc József-földet megközelíti. Hossza mintegy 950 km., szélessége 60—145 km. közt váltakozik. Területe 92,000 km 2, ebből az É.-i szigetre 51,000 km 2, a D.-re 41,000 km 2 jut. Még néhány kisebb sziget tartozik hozzá, összesen 321 km 2 területtel, legnagyobb köztük DNy.-on a Mezsdusár-sziget. A szigeten hegylánc húzódik végig, az Ural folytatása, némely helyen 1400 m. magasra is emelkedik. A szigetek hatalmasan el voltak jegesedve, hatalmas fjordok szabdalják a partokat, ezek közül egyik teljesen kettévágta a szigetet, ez a Matocskin-út a két sziget közt. Egyes darabokon, mint DNy.-on a «Ludak földjén», továbbá DK.-en és ÉNy.-on a partok nagyon egyhangúak, egyenesek. A hegység főképen szuúr-és devonkori, erősen gyűrt kőzetekből áll, a D.-i sziget Ny.-i oldalán külön porfir-hegyek emelkednek. A szigeteken van vas és szén. A szigetek éghajlata rendkívül zord, bár a Golf-áram a Ny.-i partokon még mindig érezteti hatását. A K.-i partokat majdnem állandóan eltorlaszolja a jég. Évi középhőmérséklete —8°, —9° közt ingadozik. A hegyeket hatalmas hó- és jégtömegek takarják s ezekből nagy gleccserek jönnek le egész a tengerig. Csak tundra-növényzet van rajta, tehát túlnyomóan moha és zuzmó s csak 185 faj virágos növény ismeretes. A hóhatár 600 m. magasan van. Az állatvilág elég gazdag, van jegesmedve, farkas, sarki róka, hermelin, rénszarvas és 43 féle madár. A partok közelében sok a hal és sok volt a bálna; ez, meg a prémes állatok vonzották ide a bálnavadászokat és prémvadászokat. 1877-ben az orosz kormány a D.-i sziget Ny.-i oldalán levő Möller-öbölben Karmakuli mentőállomást rendezte be, itt 1882 óta meteorológiai állomás, 1888 óta pedig szamojéd gyarmat van. A Matocskin-út közepére is telepítettek szamojédeket. A szigetek ma, a bálnavadászat megcsökkenésével, nagyon elhagyatottak, egyes részeit még alig ismerjük. Felfedezésük történetét v. ö. gróf Teleki Pál, Novaja-Z. felfedezésének története (Földr. Közlem. 1899,185 old.); továbbá Boriszov, Meine Erlebnisse auf Novaja-Z. (Prága 1906). Zemplén, vármegye hazánk tiszajobbparti részében ; határai voltak a trianoni békéig: É.-en Galícia, Ny.-en Sáros, Abaúj-Torna és Borsod, D.-en Szabolcs, K.-en Ung vármegye. Állapota az 1920-iki trianoni békeszerződés előtt. Területe volt 6282 km 2. É.-i része és Ny.-i határszéle hegyes, K.-i és D.-i része lapályos. É.-i határszélén a K.-i Beszkidek hegycsoportja (1300 m.), a Ciróka völgyén túl a Vihorlát-hegység (1074 m.) trachittömege emelkedik. A sárosi és abaújtornai határszélt az eperjes-tokaji trachithegységhez tartozó Simonka-csoport (1092 m.) Zemplén vármegye címeret foglalja el, melyet a Dargó-hágó (475 m.) választ el a bortermő Hegyaljától (749 m.), mely Tokajnál a Nagyheggyel (516 m.) az Alföld szélén véget ér. Az ezen hegylánctól K.-re elterülő, az Ondava, Tapoly és Laborctól öntözött lapály a nagy magyar Alföld legészakibb öble; a Bodrog és Tisza közti része a Bodrogköz, míg a Szerencs és a Tisza közti része Harangod és Taktaköz (lásd Takta) nevet visel. Folyóvizekben a vmegye felette gazdag; legnagyobb folyója a D.-i határát jelölő Tisza és a vele majdnem párhuzamos Bodrog, mely a Laborc, Ondava és Latorca egyesüléséből jö létre ; közvetlenül a Tiszába ömlik a Sajó és Hernád, a Takta és Ond, valamennyi Tokajon alul. Mocsarak a Bodrogközben nagyobb kiterjedésben vannak. Éghajlata az É.-i hegyes részben elég zord, a D.-i lapályon jóval melegebb; az évi közepes hőmérséklet Nagymihályban 90, Sárospatakon 9*6 C°, szélsőségei amott 370 és —251, itt 336 és —214 C°. A csapadék évi mennyisége Tokajon 637, Sátoraljaújhelyen 690, Nagymihályon 786 mm. Terményei az ásvány országból némi kőszén és vas (Zamuta, Bánszka, Gálszécs), de nem bányaművelés tárgya, van azonban számos trachitkőbánya és nagyobb mennyiségben mészkő is fordul elő, a Hegyaljában kaolinföld, Sárospatakon pedig kitűnő kovamalomkő. A vármegye termőterületéből volt szántóföld 264,237, kert 9864, rét 52,022, legelő 94,617, szőllő 5460, és erdő 166,782 ha. Főbb terményei: búza, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya, repce, len, kender, dohány, cukorrépa stb. A gazdálkodási rendszer túlnyomóan még kezdetleges, kivált a galíciai határon (az ú. n. Krajnyában) volt ez tapasztalható, okszerű gazdálkodás csak az uradalmakban volt. A bortermés a lakosság egyik fő jövedelmi forrása és a Hegyalján ősidők óta világhírű. Gyümölcs bőven terem, leginkább szilva, körte és alma. Az erdőknek negyed része tölgyes, három negyed része bükkös és egyéb lomberdő, fenyő alig fordul elő. Az állattenyésztés elég fejlett; az 1911. évi felvétel szerint volt a vármegye területén 149,651 szarvasmarha, 40,772 ló, 238 szamár, 50 öszvér, 5695 kecske, 98,362 sertés és 83,463 juh. A köznép lova középszerű, Gálszécs és Terebes vidékén jó. A tejgazdaságot és sajtkészítést több helyütt űzik, nemkülönben a méhészetet. A mezőgazdálkodás előmozdítására a Z.vármegyei Gazdasági Egyesület és több gazdakör áll fenn, továbbá több lecsapoló társulat és közcélú szőllőtelep. Lakosainak száma 1869-ben 295,618 volt, 1910-ben 343,194 (közte 464 katona). Egy km r-e 546 lélek esett s így Z. a ritkábban lakott vármegyék közé tartozott. Népességének lassú emelkedése az Amerikába való kivándorlásban találja magyarázatát. A lakosok közt volt 193,794 magyar Zemplén