Révai Nagy Lexikona, 20. kötet: Kiegészítés: Bér-Zsolt (1927)
M - Mátyus - Maubeuge - *Maugham - Maui - Maule - *Maunoury - Maupassant - Marua y Montaner - Maurel - *Maurenbrecher - *Maurer
Mátyus — 644 — Mátyus, kisk. Szabolcs és Ung közig. egy. egyes vm., (1920) 598 lak., korábban Bereg megyéhez tartozott. Maubeuge, város Franciaországban, (1921) 21,173 lak. *Maugham (ejtsd: mafem), William Somerset, angol író, szül. 1874. Több regényt és drámát írt, amelyhez háttérül exotikus keleti és déltengeri tájak bujaságát festi. Főbb regényei: The painted veil; Rain (drámában is); Liza of Lambeth ; The making of a Saint; The hero; Mrs. Craddock; The esplorer (drámában is); The trembling of a leaf; On a chinese screen stb. Nagy sikert aratott Viktória c. vígjátéka. Magyarul megjelent: A színes fátyol (ford. Schmidt József, 1925); Esó (dráma, Magyar Színház 1925). Maui, a Hawai szigetcsoport egyik szigete, az amerikai Egyesült Államok gyarmata, ter. 3061 km 2, (1920) 37,385 lak. Maule, chilei tartomány, ter. 7281 km 2, (1920) 118,231 lak. Fővárosa Cauquénes. *Maunoury (ejtsd: monuri), Michel Joseph, francia tábornok, szül. Maintenonban 1847 dec. 11., megh. 1923. Műegyetemre járt, majd a tüzérség szolgálatába lépett és részt vett az 1870—71-iki háborúban. A legkülönbözőbb beosztásokban működött ezután, a hadügyi hivatalban mint a vezérkar főnökének helyettese, a hadiiskolában mint annak igazgatója, végül Nancyban mint a 20. hadtest parancsnoka. 1912-ben nyugalomba vonult. 1914-ben reaktiválták és Lotharingiába küldték, ahol sikerült pillanatnyi eredményeket elérnie. Offenzívája meghiúsulása után a 6. hadsereg vezetését bízták rá, amely a Montdidier-Amiens vonalon küzdött. A marnei csatában Kluck seregével állt szemben. 1915 márc. súlyosan megsebesült, felgyógyulása után Páris katonai parancsnoka lett. Halála után marsallá avatták. Maupassant, Guy de, francia író, műveinek újabb magyar fordításai: Monsieur Parent (ford. Benedek Marcell, 1914); A porosz tiszt kívánsága (ford. Kádár István, 1915); A szép fiú (ford. Somlyó Zoltán, 1918); Szerelmesek (ford. Orbók Attila, 1918); Az örökség (ford. Sabján István, 1919); Holdvilág (ford. Bodó Pál, 1919); Egy majoroslány története. A Csavargó (ford. Bölöni György, 1919); Két barát (ford. Trócsányi Zoltán, 1920); A kis Roque-lány (ford. Jerry Adolf, 1920); A Rondoli nővérek (ford. u. a. 1920); A vízen (ford. u. a. 1920); Első hó (ford. Ignotus Pál, 1920); Vérbosszú (ford. Rozványi Vilmos, 1920); Párbaj (ford. Kereszty István, 1921); Párisi vasárnapok (ford. Rózsa Géza, 1921); A vöröslámpás ház (ford. Laczkó Géza 1921); Péter és János (ford. Vajthó László, 1921); A szalonka meséi (ford. Tóth Árpád); Lujzika (ford. Lányi Viktor); Erős mint a halál (ford. Király György); Balkézről (ford. Benedek Marcell); Gyöngykisasszony (ford. Ambrus Zoltán, 1923); Apró elbeszélések (ford. Tóth Béla, 1923); Walter Schnaffs kalandja (ford. Zoltán Vilmos, 1923); Amit a nap s az éj mesél (ford. Szabó Lőrinc, 1923); Fifl kisasszony (ford. Lányi Viktor, 1923); Szép fiú (ford. Benedek Marcell, 1923); Flaubert (ford. Tóth Árpád, 1923); A gondoli lányok (ford. Laczkó Géza, 1924); Derűs és borús történetek (ford. Zilahy István, 1924); Napsütésben (ford. Király György, 1924); Versei és első elbeszélései (ford. Kosztolányi Dezső, 1924); Parent úr (ford. Kuncz Aladár, 1925); A Tellier-ház (ford. Király György, 1925); Tóni bá' (ford. Lányi Viktor, 1925). Maura y Montanez, Antonio, spanyol államférfiú, megh. Madridban 1925. december 13. 1918—1919-ig miniszterelnök volt Dato meggyilkolása után. Mindvégig szigorúan konzervatív volt, a világháborúban meg tudta őrizni teljes semlegességét. Primo de Rivera államcsínye után teljesen visszavonult, de azért kifejezésre juttatta elégületlenségét és a parlamenti kormányrendszerhez való ragaszkodását. Maurel, Victor, francia énekes, megh. New Yorkban 1923 okt. 9. *Maurenbrecher, J. Benhard M., német filológus, M. Wilhelm történettudós (XIII. köt.) fia, szül. Dorpatban 1868 aug. 15., a müncheni egyetem tanára és szerkesztője a Thesaurus Linguae Latinaenak. *2. M., Max, német író, M. 1. testvére, szül. Königsbergben 1874 júl.17.Fiatal korában,bár evang. lelkész, szocialista pártíró volt, mint ilyennek legelterjedtebb műve: Die Hohenzollern-Legende I—II. (1905); további művei: Von Nazareth nach Golgotha(1909); Von Jerusalem nach Rom (1910); Das Leid (1912); Glaube und Deutschtum (1920), mely utóbbiban nyíltan a szélső nemzeti irány mellett köti le magát. *Maurer, J. Gyula, mérnök, mint tanácsos, a budapesti kereskedelmi kikötő munkálatainak kormánybiztosa, szül. Kassán 1872 jan. 23. A műegyetemet Budapesten végezte, hol néhány évig mint tanársegéd is működött. Egy évig a párisi École des Ponts et Chaussées előadásait hallgatta. 1899 óta a földmívelésügyi minisztérium vízügyi szolgálatában áll. A Ferenc-csatorna és a Bega csatornázási munkálatainál működött, majd Zielinsky Szilárd halála után a kereskedelmi kikötő építési munkálatait vezette kormánybiztosi minőségben. Víziépítési és gazdasági kérdéseket tárgyaló cikkei a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében és a Vízügyi Közleményekben jelentek meg. Önállóan megjelent munkái: Az Alsóbega csatornázása; Oroszország hajózó útjai. *2. M. Vilmos, gépészmérnök, nyug. Máv. főfelügyelő, szül. Munkácson (Bereg vm.) 1848 jún. 12. A műegyetemet Budán végezte. 1869-ben kezdte meg gyakorlati pályáját a Tiszavidéki vasút miskolci műhelyében, majd az Alföld-fiumei és a Magyar nyugati vasútnál teljesített szolgálatot. 1872-ben számtanácsossá nevezték ki a volt vasútbiztosítéki számvevőszékhez, azután a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez került. 1881-től kezdve a közmunka és közlekedésügyi (későbbi kereskedelemügyi) minisztérium vasúti osztályában, a miniszteri központi számvevőségnél és a vasúti és hajózási főfelügyelőségnél működött 1905. történt nyugdíjaztatásáig. 1905-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Főként a vasutak pénzügyi kérdéseivel foglalkozott s e tárgykörbe eső cikkeinek és tanulmányainak a száma, melyek nagyrészt a Vasúti és Közlekedési Közlönyben jelentek meg, az ezret is meg Maurer