Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935)

N - Népszövetség - Nernst-tétel - Netsuke - Neuber Ede - Neuburger, Max - Neumann, Alfred - Neumann, Karl Johannes - Neumann Károly (Gárdonyi) - Neumann, Ludwig - Neumann, Stanislav Kostka - Neumann, Teréz - Neumeister, Teréz - Neumeister, Max - Neurózis

Népszövetség, 642 Powers-rendszerű gépek segélyével. (XIV. köt.) Népszövetség, 1. Nemzetek Szövetsége, XX. és XXI. köt. *Nernst-tétel. A termodinamika ú. n. har­madik főtétele; azt mondja ki, hogy az ab­szolút nullaponton a gáz entrópiaváltozása zérus. Más szavakkal: a hő teljes egészében nem alakítható munkává, amit az első két főtétel megengedne, ha le tudjuk hűteni a körfolyamatot végző testet zéruspontig. A N. tehát az abszolút nullapont elérhetetlenségét fejezi ki. ♦Netsuko, a japáni kisplasztika egyik leg­népszerűbb terméke, plasztikusan kiképzett akasztógomb. (Ne­m gyökér, tsuke­t fel­akasztani, megerősíteni.) Az orvosságos do­bozt (inró), írószertartót (gatate), pipatokot (kiseruzutsu), dohánytartót (tabakok­e) és pénzerszényt (kinchaku) tartó zsinórra fűzve hordják, hogy annak segélyével ezeket az övükre akasszák. A N.-n átfűződő selyem­zsinór két szárát a gyöngyalakú és rendesen szintén díszesen kiképzett orime fogja össze. A N.-k különböző alakúak. A régibb fajták, melyek általában kínai jellegűek (tábori), többnyire hosszúkásak, de ezek közt is van­nak olyanok, melyek egyben pecsétnyomók. Az emberi, állati, növényi vagy bármilyen más alakot vagy csoportot ábrázoló leg­­szokottabb fajta a ningyó. Vannak ezenkívül kerek N.-k. Ilyen a marjú (két egymásra záródó domború fedél, v. egy korong, kö­zepén átfutó pecekkel) és a kagam­buta (kerek lemezt foglaló, behajlószélű csésze). A dobozalakúak a hako N.-k, az öblös hamu­tartó netsukék neve suigaraake N., a plasz­tikusan gazdagon kifejlesztett, rendeltetését gyakran megtagadó fajta az okimono N. A XVI. sz.-ban készültek már N.-k, de ebből az időből még egyet sem ismerünk. A N.­­művészet első korszakát 1688-ig számítjuk, a másodikat 1720-ig, a harmadikat 1764-ig, a negyediket 1817-ig és az ötödiket ezidőtől napjainkig. Neuber Ede, dermatológus, a debreceni Tisza István egyetem bőr- és nemibeteg kli­nikájának igazgatója, egyet. ny. r. tanár. Újabb műve: A rugalmas rostok viselkedése a bőrben. Több munkája jelent meg a patogén gombákról, az aktinomikózis terápiájáról, a disszeminált keratodermiákról, a fertőző be­tegségek immunbiológiai és terápiás vonat­kozásairól. Ő foglalkozott először a silaria sanguinis hominis nevű trópusi betegséggel. Számos munkája szól a gyógyszerek (anti­­szifilitikumok, arzén, higany, bizmut és az arany készítmények) hatásmódjáról. Meg­alkotta és vezeti a debreceni elemi iskolások egészségügyi átvizsgálását, amiről számos munkát írt. Ezenkívül megírta a Tisza István Tudományegyetem megalakulásának történetét. (XX. köt.) Neuburger, Max, osztrák idegorvos. Újabb műve: Meister der Heilkunde (6 kötet, (1921—24). (XIV. köt.) ♦Neumann, Alfred, német író, szül. Lauten­burg (Nyugat-Poroszország), 1895 okt. 15. Az expresszionista próza egyik jelentős kép­viselője. Művei: Die Lieder vom Lächeb­und der Not (versek, 1917); Die Heiligen (legendás elb., 1919); Neue Gedichte (1920); Rugge (elb., 1920); Lehrer Taussig (elb., 1923); Die Brü­der (regény, 1924); Alfred de Müsset, Leben und Werk (1925); Der Patriot (elb., 1925); König Haber (elb., 1926); Der Teufel (regény, 1926); Der Patriot (dráma, 1926); Rebellen (regény, 1927); Königsmaske (dráma, 1927); Guerra (regény, 1928); Frauenschuh (tragi­komédia, 1929); Narrenspiegel (regény, 1932); Neuer Cäsar (regény, 1934). Neumann, Karl Johannes, német történet­író, megh.Strassburg, 1917 okt. 12. (XIV. k.) Neumann Károly (Gárdonyi), közgazda­­sági író, új műve: Az új berni egyezmény (1928). Szakcikkei a Közgazdasági Szemle, Vasúti é­s Közlekedési Közlöny folyóiratokban és a Közgazdasági Enciklopédiában jelentek meg. (XIV. és XX. köt.) Neumann, Ludwig, német geográfus, meg­halt Garmisch, 1925 jún. 2. (XIV. köt.) ♦Neumann, Stanislav Kostka, cseh író, szül. Prága, 1875 június 5-én. Mint anarchista és kommunista újságíró működött, ezért ül­dözték, most szabad író Prágában. Főmű­vei (cseh nyelven): A kétségbeesett tömeg álma (1903); Az erdők, vizek és völgyek (1914); Új énekek (1918); Harminc ének a szétbom­lásból (1918) antimilitarista irányú. Vörös dalok (1923) kommunista riadó; Szerelem (1903). Neumann, Teréz, 1. Konnersreuthi csoda, XXI. köt. Neumeister, Max, német erdész, megh. Drezda, 1929 dec. 1. (XIV. köt.) Neurózis. Mindmáig nem eléggé tisztázott gyűjtőneve a normális egyéneknél is kedve­zőtlen körülmények között (pl. súlyos kime­rülés után) mutatkozó ideges reakcióknak, fő­leg pedig az öröklötten gyengébb idegalka­­túaknál előforduló neuraszténiás, hisztériás, félelmi és kényszerállapotok, neuropátiák, pszichopátiák, pszichoszténia, pszichoneuró­­zisok neve alatt ismert testi-lelki beteges magatartásoknak. Inkább N.-ról szólunk, ha a jelenségek túlnyomóan a testi, főleg tengőéleti téren, mint szív, érrendszer, emésztő, légző, ivari stb. szervek beidegzés­beli működési zavarai mutatkoznak, inkább pszichoneurózisról, ha a tünetek legfőképpen a gondolkozás terén, mint kényszerképzetek, az indulatok terén, mint félelmi állapotok, hipochondriák, az ösztönélet elmebeli kor­mányzata terén, mint pszichés perverziók, a szokások terén, mint kóros bódulási vá­gyak, narkomániák (morfinizmus, kokainiz­mus stb.) nyilvánulnak meg. Egyes orvos­kutatók a II.-okat főleg vagy kizárólag az idegrendszernek öröklött, az átlagos emberitől érzékenységében és visszahatásaiban eltérő alkati tulajdonságaira vezetik vissza, míg más orvosi iskolák túlnyomóan vagy kizáró­lag szerzett, hibás nevelés, oktatás s egyéb Neurózis

Next