Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935)
N - Néprajzi Múzeum - Népszámlálás
Népszámlálás Néprajzi Múzeum — 641 — tárgyköreiben, meginduló kutatásról, helyesebben: gyűjtésről. Legkorábban a népköltészeti gyűjtés indul meg, eleinte nem annyira tudományos, mint inkább költészetstilisztikai és irodalompolitikai célzattal. Ilyen céllal gyűjtet és ad ki népköltési gyűjteményeket, már a század első felében is, a Kisfaludy Társaság; e gyűjtemények a jelzett célok szolgálatán kívül a tudományos kutatás számára is jelentős anyagot tartalmaznak (Népköltési gyűjtemény, I—III. köt. 1846—48). A korábbi gyűjtők közül érdemes kezdeményező munkát végzett Gaál György, valamint Majláth József; utóbbi művei már 1825. megjelentek (németül). A maga korában mintaszerű és nagyhatású székelyföldi gyűjtemény Kriza János Vadrózsák c. kötete (1863). Folyóirataink közül a Magyar Nyelvőr (1872) a magyar szellemi hagyományok gyűjtését is fölkarolja. A Nyelvőr indulása táján szervezi a Magyar Nemzeti Múzeum a maga néprajzi osztályát, bár tudatosabban csak 1885 után kezd hazai gyűjtőmunkába. A néprajzi érdeklődésű tudósok szervezett, tervszerűbb működése a Magyar Néprajzi Társaság alapításával kezdődik (1889) s ez idő óta megjelenő folyóirata, az Ethnographia (Népélet) s a vele együtt megjelenő A Magy. Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője a leggazdagabb tárháza a magyarországi szellemi és tárgyi néprajzi gyűjtésnek és kutatómunkának. A Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteménye mintájára számos vidéki múzeum is igen figyelemreméltó tárgyi néprajzi gyűjteményt alapít. Egyetemeink szinte napjainkig nem szorgalmazták néprajzi tanszékek szervezését, bár a magyar néprajz szembetűnően nemzeti tudomány. A néprajz csak 1929. kapott rendes tanszéket a szegedi egyetemen, amely azonban 1934. megszűnt, viszont a budapesti tudományegyetemen ugyanezen évben szerveztetek hasonló. A sokoldalú, szorgalmas, de nem a kellő szervezettséggel folyt eddigi gyűjtő- és kutatómunka eredményeit a négy kötetre tervezett, több szakember által írt A magyarság néprajza c. munka foglalja egységbe, amelyből 1934 végéig két kötet jelent meg. (Viski, K.: Die ethnographische Tätigkeit in Ungarn. Lud Sipwianski, 1931). *Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó tudományos intézet, 1871. nyílt meg a Nemzeti Múzeum főépületének egyik folyosóján és alapja Reguly Antalnak 1847. osztjákföldön gyűjtött magyar nyelvrokonsági, továbbá Xantus Jánosnak Kelet-Ázsiában 1868—71. gyűjtött műipari tárgyai voltak. Magyar anyaggal a N. először az 1885. évi országos, majd később az 1896. évi ezredéves kiállítás révén bővült. A gyarapodás azóta, gyűjtés, vásárlás, ajándékozás révén rendkívüli méreteket öltött. A N. 1892. a Várbazár épületébe, 1893. a Csillag-utcába, 1905. a városligeti Iparcsarnokba, végül 1924. a tisztviselőtelepi reálgimnázium épületébe költözött. Igazgatója 1920 óta Bátky Zsigmond, 1934 óta Madarassy László. A II.-ban foglalt gyűjtemények számösszege az 1934. év végén: népéleti tárgy 113.992 drb, fénykép, rajz, festmény 71.054 drb, klisé 6631 drb, könyv 10.899 drb, kézirat 472 drb, fonogrammhenger 2730 drb, embertani csontgyüjtemény 2800 drb. Kiadványai: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője, I—XXVI. évf. Anzeiger der Ethnographischen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums, I—XV. évf. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei, I—VI. kötet. Magyar Népművészet, I—XII. füzet. (L. még: Etnográfiai gyűjtemény, VII. köt.) Irodalom: Évi jelentések a Magyar Nemzeti Múzeum állapotáról. A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene (Budapest, 1902); Kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályában (Budapest, 1922); Kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményeiben (Budapest,1929). Népszámlálás. NI.-okat már az ókorban is tartottak. Az ótestamentum is említést tesz róla s a római birodalomban ötévenként történtek népösszeírások. A középkorban több N.-ról van tudomásunk, Velencében és Bizáncban, de Kínában is tartottak N.-okat, illetőleg népösszeírásokat. Ezek a régi N.-ok közigazgatási, adózási vagy katonai célból készültek és így természetesen hiányosak voltak, sok esetben pedig csak a népesség bizonyos rétegére terjeszkedtek ki. Magyarországon Mátyás király uralkodása alatt tartottak népösszeírásokat. A törökök kiűzése után cenzusszerű összeírást tartottak (1715. és 1720.). Ezek az összeírások azonban a nemességre nem terjedtek ki. Az első, valóban NI.-nak tekinthető összeírást 1787- ben II. József uralkodása alatt tartották. Az abszolút uralom alatt 1850. és 1857. tartottak N.-t, amelyet azonban nem hajtottak kellően végre. Az alkotmányosság helyreállítása után, 1869 végén, tartották hazánkban az első modern értelemben vett II.-t, amelyet az 1872. évi szentpétervári statisztikai kongresszus megállapodásának megfelelően 1880-tól kezdve 10 évenként rendszeresen megismételtek. Az 1869. évi felvétel még a lajstromrendszer alapján történt, 1880-tól kezdve azonban a felvételeknél egyénenként külön számlálólapokat alkalmaztak, amivel a legtöbb kultúrállamot is megelőztük. A magyar NI.-ok tudományos szempontból jelentős fejlődést mutatnak, míg 1880. a számlálólapnak csupán 12 kérdése volt, a kérdések száma 1890. 16-ra, 1910. 43-ra, 1920. 45-re, 1930. pedig 57-re emelkedett. A kultúrállamok az említett szentpétervári kongresszus határozmányainak megfelelően 10 évenként szoktak N.-t tartani. Egyes államok azonban, így a Német Birodalom és Franciaország 5 évenként tartanak N.-okat s most legújabban Olaszország is áttért erre a rendszerre. A NI.-i anyagot újabban gépek (Powers, Hollerith) dolgozzák fel, ami költségmegtakarításon kívül az anyag gyorsabb közlését teszi lehetővé. Magyarországon elsőízben az 1930. évi NI. anyagát dolgozták fel Révai Nagy Lexikona, XXL köt. 41