Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1900

I.­ ­ A latin nyelv tanításának czélja és eszközei. A római nép világhódító hatalmának minden megnyilat­kozásában a fölé- és alárendeltség viszonya érvényesült. Al­kotmányos élete mereven megkülönbözteti a szabadokat (liberi), a függő viszonyban levőket (clientes) és a rabszolgákat ((servi) , de még a szabadokat is a elvei és a peregrini osztályára tag­lalja szét. Majd a római állam lakói mint ingenui és liberti, libertini jönnek tekintetbe. A polgárságnak tribusok, curiák, majd classisok és cen­­turiák szerint való felosztása, a gentes (nemzetségek) és fami­­liae-11 alapuló megkülönböztetése mennyi mindenféle alakulás­ban és viszonyulásban szólaltatja meg a legfőbb hatalmat: a nép (popidus) akaratát! A polgári osztályok u. m. a születési (patres, patricii), majd hivatali nemesség (nobilitas) szemben a plebejusokkal (zsellérek) és ignobiles-ekkel; az optimates (aris­tocraţia) és az ezzel szemben álló democraţia (populares), a már fentemlített ingenui és liberti (libertini); a kiváltságos rendek, a senatorok és lovagok, az előjogoknak és kiváltságok­nak illetőleg az alárendeltségnek és háttérbeszorulásnak egész sorozatát képezik. A kormány és államhatalom, — jelentkezett légyen ez akár a királyság, akár a köztársaság avagy a csá­szárság formájában, — a legfőbb (királyi, császári, illetőleg nép) akaratának feltétlen érvényesüléseként gyakoroltatott, még pedig számos felső- és alsó rangú hatósági tisztviselő által. Az állami közigazgatásban egy helyről indult ki és ugyancsak ide futott vissza a kormányzatnak minden főszála és ez a közép­pont Róma volt, mely hódított, parancsolt, sújtott és kegyel­mezett. De nemcsak a római közjog (ius publicum), hanem a magánjog (ius privatum) is tanúskodik ilyetén rideg alárende­lésről, így a többek között tudjuk, hogy a nő férje hatalmába­ n*

Next