Ring, 1990 (2. évfolyam, 27-46. szám)

1990-07-04 / 27. szám

TARTALOM 2 Érdekvédelem, nagy ká-val (­prémi) Protokoll Intim Pista (Miklósi Otó) 3 Heti Levél (Balaskó Jenő) 4 A borsodi MSZMP boszorkányüldözése (G. Nagyné Maczó Ágnes) 6 Gyűlölködés vagy idegenkedés? (C­égrádi Tibor) 8 Interjú Lőrén Károly­­lyal (Kocsárd) 10 Országházi jegyzet (Mélykúti Attila) 11 Hang az éjszakában (Szalai Pál) 12 Rangsorok a hátrányra (Bilecz Endre) 13 Hányattatott címerek (S.L.) 14 Miért ragaszkodott Kádár János a szovjet csapatokhoz? (Sipos levente) 17 Beszélgetés Obersovszky Gyulával (Seres Péter) 18 Kelet-európai gyűlölködések (Tamáska Péter) 19 A szabadság napja Alsórákoson (Marschall Mónika) 20 A titkosszolgálat törté­nete (Dr. Gergely Attila) 22 „Csak bejárunk a gyárba...” (Kocsárd) 24 „Miért mentél el...? (Polgár András) 26 Pest megyei panamák (Vicsotka Mihály) 27 Lapozgató 28 Szálljon be a Ringbe! 32 Egy török vitéz (Császár István) Botránykrónika Érdekvédelem, nagy ká-val Úgy látszik, a híres-nevezetes Rákóczi téren sem maradt következmények nélküli a rendszerváltozás. Panaszkodnak a széplányok, nem megy az üzlet. Pe­dig most már elmondható, hivatalosan a kutya sem törődik velük. Megcsappaant viszont pácienseik pén­ze, megnőtt a konkurrencia, ráadásul sok az amatőr bedolgozó, aki - a kosztpénzt, ezt-azt kiegészítendő - csak úgy, alkalmilag leugrik a térre, és egy-egy fordulóra elkapja, akit lehet. A hivatásos fiúk olykor ugyan alaposan elhesegetik őket, ám ezek a bestiák nemegyszer inkább természetben „fizetnek,, nekik, s mert általában „új húsnak,, számítanak, elnézik, hogy bele-belekóstolnak az ősi mesterségbe, mintegy „mellékfoglalkozásként”,­­ így aztán igazán nem csoda, hogy vészesen csök­ken a ká-árfolyam. Egy-két éve még 1.000-3.000 fo­rint között volt egy forduló, de ha a pasas be volt rúgva, vagy éppen hűségjutalom lapult a zsebében, akkor aztán tíz rongyot is legombolhattak róla. Most? Vörös Lanci és társai már ezer alatt is kap­hatók. (Mellesleg itt jut eszembe: miért csak a valu­ták árfolyamát szokás nálunk közölni? Lonciék árfo­lyama is hozna annyit a konyhára, mint a dolláré, schillingé, márkáé! Ha valamelyik újság közreadná, hogy a szóban forgó héten mennyibe kerül a Rákóczi téren, a Békében, a Maximban egy széplány, minden bizonnyal azonnyomban szétkapkodnák a lapot. Va­gyis még a sajtó előtt is vannak kiaknázatlan üzleti lehetőségek, a széplányoknak köszönhetően...) Némileg komolyabbra fordítva a szót: a szex ha­zai térhódításával a prostitúció térhódítása is együtt­járt. Kezdődött az úgynevezett szolid szexuális fölvi­­lágosítással, s miután rövid idő alatt sikerült elmara­dottságunkat fölszámolni, jöttek a szexlapok minden mennyiségben. Ezek ugyan javarészt a nyugatiak nyomába sem értek, a bennük szereplő hazai höl­gyek inkább azt juttatták az ember eszébe, hogy az elmúlt négy évtized a gyöngébb nem ama testrészein is fölöttébb torz nyomot hagyott, hol nem fészkel az agy. A Popómagazinra például jobban illene az a címszó, amely s-sel kezdődik és dupla gé-vel végző­dik; a magazin természetesen maradhat. S van már szexcenter, szexshop, megszületett az első magyar szexfilm, amelynek videováltozata meg­vásárolható. Több kátéesz kísérletezik mindenféle műszé, műfütyi és manó előállításával. Nem volna meglepő, ha a Rákóczi tériek a parlament elé vonul­nának tüntetni a „mesterséges’­ konkurrencia ellen: „A legzseniálisabb műnő sem ér a nyomába a legu­tolsó ká-nak!” - hirdethetné transzparensük. Hogy ez csakugyan így van-e vagy sem, abban a mégoly szabadelvű Ring sem tudna dönteni. Legföljebb föl­ajánlhatja küzdőterét: mérkőzzenek meg egymással a két tábor szószólói. Az sem baj, ha ezúttal nem egészen, hanem csak félig szókimondóan. Nem kizá­rólag azért, mert szeretnénk a jóízlés határain belül maradni. De a paragrafusok is erre kényszerítenek. Újságban tudniillik senkiről sem írható le, hogy ká. Különben beperli a „rágalmazót”. Mit sem számít, hogy az illető esténkint ott ácsorog a Rákóczi tér sarkán, időnkint egy-egy kliensével eltűnik hosz­­szabb-rövidebb időre valamelyik kapualjban. Ez akár „hobbi” is lehet. A hölgy ká-nak csakis akkor nevezhető, ha a tollforgató „tetten éri”: két tanú jelenlétében látja, hogy egy pasassal éppen „egymá­séi” és a férfi közben átad neki több-kevesebb pénzt (apró is lehet, erről nem mond semmit a törvény). Mindebből napnál világosabban kitetszik: nálunk ugyan sok minden korántsincs rendben, de a ká­k érdekvédelmét, valamint személyiségjogaik „tiszte­letben tartását” semmiféle szó nem érheti... (­prémi) Protokoll Intim Pista Örülök annak, hogy Intim Pista a régi Szín­­házi Életből visszatért a jelenlegi Színházi Életbe. Még jól emlékszem arra, hogy a „Maga csak tudja, Intim Pista” rovatban Intim Pista hetenként plety­kált arról, hogy melyik művészünk vagy művész­nőnk hol, hányszor és kivel lépett fel, illetve félre szilveszterkor, milyen estélyit vett föl, illetve le, mit evett, mit ivott és mennyit, mikor volt, lesz az el­jegyzése, esküvője, válása és újabb házassága, és főleg kivel. De a társasági élet többi szereplőjéről is megtudtunk különböző intimitásokat: ki volt a bál­anya, az örömanya, örömlány vagy a bárlány, akivel a miniszter vagy az államtitkár úr, az ismert nagytőkés vagy mecénás együtt hetyegett vagy vadászott vad­disznóra, esetleg pumára, és ki volt a felhajtó. Aztán a negyvenes évek végén Intim Pista el­tűnt (disszidált vagy kitelepítették), s a lapok (a színházi lap is) csak arról számoltak be, hogy a premieren melyik politikus jelent meg, s a közön­ség hány percig tapsolt. (Nem a színészeknek, a politikusoknak.) Most újra megjelent a Színházi Élet, benne Intim Pista, és most már mindenki tudhatja, aki a lapot megveszi, hogy ki, mikor, hol, hányszor és a többi. De ez még semmi. Megjelent Protokoll Intim Pista is a politikai és független napi- és hetilapok­ban. Tőle még különbeket lehet megtudni, úgyhogy csak ámulok, bámulok, és csorog a nyálam. Legutóbb például azt tudtam meg, hogy Károly brit trónörököst és feleségét, Lady Dianát sötétkék,­­királyi címeres Bentley gépkocsi röpítette Marx Ká­roly mellé a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre. Protokoll Intim Pista arról is beszá­molt, hogy Diana violaszín díszítésű rózsaszín kosz­tümöt viselt, hozzá ugyancsak violaszín körömcipőt és táskát. (A fehérneműk fazonját és színét még nem közölték, ezért csak találgathatok, de egyelőre ennyivel is beérem.) Protokoll Intim Pista még az esti menükártyát is közölte. Nem akarom felcsigáz­ni a kíváncsiságukat, ezért a főételt én is elmon­dom: Kijevi töltött jércemell, vegyes zöldségköret, fokhagymás szósz, fehér rizling. Annak idején bezzeg nem közölték, hogy Hrus­csov és felesége vagy Brezsnyev milyen ruhában je­lent meg, és hogy a pohárköszöntőt rizlinggel vagy vodkával mondták-e el, csupán a beszédet olvas­hattuk másfél oldalon keresztül, és utána azt, hogy (hosszantartó taps). Protokoll Intim Pista azt is elmesélte, hogy a trónörökös pár természetesen a Tolbuhin körúti Nagycsarnokot is meglátogatta. Ez az utóbbi idő­ben divat lett, ezért legközelebb már azon sem fo­gok csodálkozni, ha egy magas szintű látogató a re­pülőtérről egyenesen a Nagycsarnokba hajtat, ahol egy füzér fokhagymával megkoszorúzza a rendőr­ség és az APEH előtt ismeretlen zöldséges maffi­avezér emlékművét. És mielőtt elfelejteném, még egy intimitás: azt is megtudtam, hogy a brit protokollosok nem adtak ma­gyar készpénzt a hercegi párnak, ezért szegények nem tudtak a csarnokban vásárolni. Milyen kár. Miklósi Ottó: MADRIDBAN DDL A BIKAVIADAL, PESTEN A RING-BEN A VITA-VIADAL

Next