Ring, 1990 (2. évfolyam, 27-46. szám)

1990-09-05 / 36. szám

zusról riogatnak és felfestik a hajdani Horthy-rendszer összes átkát azok, akiknek politikai stílusuk kísértetiesen hasonlít Kun Bélára és Rákosi Mátyásra. (Rövidítés: további példák) Most lehetetlen felsorolni az összes, szemetszúró visszásságot, de nem is a leltárfelsorolás a lényeg. Hanem az, hogy most sajtónk java tudatosan és módszeresen szereptévesztő. Nem azt teszi, mint ami a sokoldalú és sokcélú sajtó igazi rendeltetése lenne. Aki ennél szebb bizonyítványt állít ki, kérem győzzön meg az ellenkezőjéről, állok elébe. Végezetül én is csak azt mondhatom, hogy valóban ne bűnbakokat keressünk. Hiszen ez amúgy sem a magyar ember szokása, hianem nevezzük nevén a dolgokat azért, hogy valóban most már építkezhessünk. Balla Gábor u.1. Ha írásom közlésre kerül, kérem, a lakcímemet ne közöljék, mert nincs szükségem névtelen fenyegető levelekre. Helycsere az 50% + 1 főben? A pénz az ember tragédiája. Fizetni kell mindenért, ami van, ami nincs, a használatba sem vett létesítményért, az el nem végzett munkáért. Hiába a jó magyar közmondás „Addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér”, ha vannak olyan szervezetek, amelyek ezt a takarót akaratunktól függetlenül önkényesen nyújtják - húzzák. Meddig? Amíg el nem szakad? Olyan társulásokra gondolok, akik megkérdezésünk illetve jóváhagyásunk nélkül, birtokháborítástól sem riadva vissza, létesítményeket hoznak létre az 50%+1 fő nevében, az 50% mínusz 1 fő terhére olyan helyeken, ahol utólag kinevezett üdülőterületen jobbára csak hétvégi nyaralók vannak, az itt élő állandó lakosok terhére csatornáztatnak. ők nem annál a pénztárnál kapják a fizetésüket amelynél az 50% mínusz 1 fők. Mit tegyünk ilyenkor? Üvöltsünk a farkasokkal? Hogyan? A bárányok nem tudnak farkasul. Vagy amit a kommunista hatalom elhibázott és szentesített az új hatalom végrehajtja, a létminimum alatti nyugdíj letiltásával? Hány és hány sűrűn lakott település (és nem nyaraló) van, ahol nincs csatornázás! Munkás életem során mindig a differenciált bérezést hirdették. A közteherviselésnél miért nem tudják ezt érvényesíteni? Évekkel ezelőtt a Fehér megyei Hírlapban olvastam, hogy a g-i és s-i tanácselnökök 400-400 ezer forint jutalmat kaptak a TENO előkészítéséért. Egy ilyen összeggel nekem sem lennének gondjaim, hogy negyvenezer forintért tollat fogjak. Én ilyen összeget soha nem kaptam, csak éhbérért „kiváló” jelvényt és rokkant nyugdíjat! Köszönöm, minek? 1990. augusztus 11. szombat, 10. oldal, Fehér megyei Hírlap. Milyen szépen hangzik: „Tisztelt Olvasók! ... Családom van és még a demokráciában is lesz kenyérre szükségünk.”. Kérdésem az, hogy annak a rokkant nyugdíjasnak, kinek 6.840 forintjából letiltatnak havi 1.872 forintot és ebből másodmagával él, ott nincs család, ott a demokráciában nincs szükség kenyérre? Szeretném mérlegre tenni az én és a tanácselnök elvtárs (Úr) anyagi hátterét, pedig én az ország újjáépítéséből részt vettem mint csepeli vasas, persze soha nem voltam megvesztegethető, sem párttag és így az éhbér után kapom a nyugdíjat, nem úgy mint M. A. tanácselnök, ha most korkedvezménnyel nyugdíjba vonul. Sajnos a tanács V. 11. nevéhez hűen csak végrehajtani tud, emberileg mérlegelni nem. „A szegény embert még az ág is húzza!” Van ugye adó, üdülési hozzájárulás, szemétpénz, csatornázási hozzájárulás. Üdülni még soha nem voltam még a Szót-tál sem, mert azért is könyörögni kellett. Szemetet nem tettem ki soha még egy csikket sem. Hát hány bőrt lehet még lehúzni? A társulások szerepe az legyen, hogy az előlegezett létesítmények az igénylők érdekeit kielégítve kerüljenek elszámolásra és nem drasztikus, igazságtalan intézkedések nyomán. A Szabad Föld 1990. augusztus 7-i számában az Egyebek c. rovatában egyetértek Németh Gábor református püspök kijelentésével: Rózsa Sándor nem rabolt soha a szegényektől. Mi lesz majd, ha a szegénység éri el az 50%+ 1 főt? Minden közügyben a kétharmados többség elfogadását kell bevezetni, mert az 50% + 1 fővel még az uralmon lévő kormányt is meg lehetne buktatni. Korompai Lajos 2472 Kajászó Az emlékek és a remények hosszú életűek A műsorukban többször szerepelt az 1945. években a szovjet csapatok magyarországi tevékenységével kapcsolatos tragédiák története. Segítségüket kérem a családomat és környezetét ért tragédia felderítésére. Negyvenöt évig a félelem és a rettegés nem engedte meg, hogy fény derüljön 1945. január 14-én történtekre. A borzalmakat 12 évesen éltem át és soha nem fogom elfelejteni. Hét gyermekes asztalos kisiparos család voltunk. A felnőtt gyermekek és szüleim dolgoztak. Nehéz körülmények között éltünk Budapesten, a VIII. kerület Tömő út 23/a I. emeleti lakásban kilencen. Az Üllői úttal párhuzamos Tömő utcában is elkeseredett utcai harcok folytak, a terület többször cserélt gazdát. A VIII. kerületi bérkaszárnyában légópince sem volt, a ház szuterén lakásaiban zsúfolódtak össze gyermekek, öregek és nők. Az épületben az emeleti rész - a Szigony utca és Tömő utca sarkán lévő barikád mögött - német tüzérségi üteg személyzetének volt lefoglalva és velük együtt elszállásolva különböző nemzetiségű könnyű hölgyek. Az előre nyomuló szovjet egységek a tüzérségi üteget viszszavonulásra kényszerítették és azt az Üllői úton és Ferenc körúton megsemmisítették. A ház tragédiája ott kezdődött, amikor a németekkel menekült hölgyeket ott hagyták. Az utcákon elkeseredett harcok folytak, a szovjet egységek 6-8 fős tiszti csapata a hátrahagyott, életükért reszkető nőkkel kapcsolatokat létesítve az emeleti lakásokban italoztak, orgiáztak, közben az utcán folyt a hajtóvadászat az elbújt német és nyilas katonák után. A Tömő utcán folyó tisztogató lövöldözések zajára a már erősen italos szovjet tisztek közül az ablakból, felsőkabát nélkül kihajoló, zsákmányolt német katonai zubbonyt viselő szovjet őrnagyot az utcán harcoló szovjet egységek tűz alá vették és fejlövéssel életveszélyesen megsebesítették, német katonának nézve. A házban lévő fegyveresek a cselekményt magyar civilek által elkövetett merényletként fogták fel. Összeterelték a ház gyermek, nő, idős és fiatal férfi lakosságát, a sérelmet tömeges megtorlással kívánták lerendezni, az épület felrobbantásával és az ott lakók kivégzésével. Közben az utcai harcokban részt vevő és a lövéseket leadó szovjet egység visszaérkezett, parancsnokuk puskatussal nekiesett az erősen italos tiszteknek, kiadta a parancsot a megsemmisítésre tett előkészületek befejezésére. Eközben a besúgással lebuktatott, két 16 éves szökött és civilben lévő fiút elhurcolták, a harmadiknak a zűrzavarban sikerült elmenekülnie. Az elhurcolt fiatalok sorsáról nem tudunk, ezért kérem azokat a jó érzésű embereket, akik tudnak róluk - a fenti címről elhurcoltakat feltehetően a közelben tartották fogva - jelentkezzenek. A két fiú személyleírása: Szentivánszky László 180-182 cm magas, szőke, kékszemű, gömbölyű arcú, 75-80 kg súlyú, fehér bőrű. Csákvári László 170-175 cm magas, fekete, barna szemű, 65-70 kg súlyú, kreol bőrű. Az évek során többször próbáltunk különböző hatóságok és társadalmi szerveken keresztül érdeklődni, de mindig mereven elzárkózva, fenyegetően elutasították szüleimet. Édesanyám és édesapám gyermekeik elvesztésébe súlyosan megbetegedtek, a tényleges katonaidejét töltő idősebb testvérem a háborút végig harcolva Budapesten lett bombatámadás áldozata. Az elhurcolt fiatalabbik testvérünket halálukig hazavárták, a keresését - féltve a többi gyerek életét és egzisztenciáját nem merték intenzíven folytatni. Kisiparosként, a régi rend nem megbízható, sanda szemmel nézett egyedeiként élték le súlyos betegen életüket. Amit sikerült megtudnunk, az kétirányú. Az egyik irány szerint elfogásuk utáni napokban brutálisan kivégezték ezeket a gyerekeket, és a Tömő utca és Bókay János utca sarkán lévő gyermekklinika Tömő utcai kerítésénél temették el őket. Az ötvenes évek végén az ott lévő holttesteket exhumálták, de szüleimét nem engedték, hogy agnoszkálják. A másik irány, ami szüleimét éltette, az a hír, hogy később Gödöllőről a Szovjetunióba hurcolták őket fogságba. Ismerve a két fiú vitalitását és szabadságszeretetét, biztos, ha sorsuk így alakult, akkor többször megkísérelték a lehetetlen szökést. Szentivánszky Gábor 2000 Szentendre, Stéger út 20.