Ring, 1992 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1992-01-21 / 3. szám
Szovjet katonák gyilkolták halomra azt a kilencven, lágerbe hurcolt fiatal leventét, akik a szövetségesek által megvert Harmadik Birodalomból - ahová a nyilasok hajtották ki őket -, hazafelé igyekeztek, Magyarhonba. Balsorsukra a „felszabadítóink” fogságába estek. A fiatalokat egy bunker tetejére hajtották, majd géppisztollyal célbalőttek rájuk. Hóhéraik a tetemekről - szovjet katonai szokás szerint -, a sírba vetésüket megelőzően lezabrálták az értékeket. Kilencven leventét gyilkoltak meg Ligetfalun Dr. Janics Kálmánnal beszélget Polák László - Doktor úr! Kezdjük a minden kétséget kizáró tényekkel! Tíz héttel a második világháború befejezte után kilencven fiatal fiút gyilkoltak meg a Pozsony melletti Ligetfalunál. A tetemeket tömegsírba temették. Egyáltalán honnan tudjuk, hogy ők magyar fiatalok voltak, s honnan tudjuk, hogy leventék voltak, és tudjuk-e pontosan, hogy kik gyilkolták meg őket? Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy az egykori gyilkosságra vonatkozó összes adatot tulajdonképpen az emlékezetemben tartottam meg. A későbbiek során majd kitűnik, hogy ez miért történt így. Nos, 1947-ben - annak a kutatásnak a során, amikor az egyik meggyilkolt szlovákot, Bacusant keresték -, egy megdöbbentő tömeggyilkosság bizonyítékai kerültek elő a föld mélyéből. Kilencven fiatal hulláját találták meg Pozsony-Ligetfalu térségében! A ligetfalui koncentrációs táborból kiemeltek olyan fiatal magyarokat, akik Nyugatnémetországból tértek vissza, ahová a nyilas rezsim evakuálta őket, mint olyan emberanyagot, amely alkalmasnak tűnt a háború folytatására. Gyilkosaik minden valószínűség szerint azokat a fiatalokat válogatták ki, akik jobb módúaknak látszottak. Ez abból is kitetszik, hogy sokuknak aranyfoga volt. Ám a zsebeikben, és a hullák testén semmiféle értéktárgyat nem találtak! Vagyis, a legyilkolásukat megelőzően kirabolták őket! Ezek a fiúk nem lehettek németek, mert nekik ilyen korú katonáik a háború végén már nem voltak. Nem partizánok tették - Egy másik magyarázat szerint viszont állítólag cseh partizánok ölték meg ezeket a fiatal embereket... S meg kell kérdeznem, elvileg esetleg más nemzetiségű gyilkosok is szóba jöhetnek? - Fontos tény, s ezt már most meg kell említenem, hogy a német birodalom felé eső határokat 1945 novemberéig a szovjet hadsereg őrizte! A Ligetfalut környező térségnek különleges helyzete volt a háború időszakában. Ligetfalu a háború folyamán a Harmadik Birodalomhoz tartozott. Mivel Hitlerék megszállták, megszűnt az a határvonal, ami valamikor az Osztrák Köztársaság, és az előző időkben nem hozzá tartozó Ligetfalu között húzódott. A háború befejeztekor, miután Pozsonyból kihajtották a németeket, ott újból határ keletkezett. Tehát, az a két régi bunker, amelyet még az első köztársaságban építettek, újból a határt jelezte. Szintén fontos tény, hogy 1945 áprilisában a térségben légvédelmi futóárkokat is ástak. Előbb semmiképpen nem áshatták, mert nem volt ott határ! Tehát nyilvánvaló, hogy 1945 áprilisában ásták, és csakis olyan pillanatban, amikor ott már nem tartózkodtak németek. Miért fontos ez? Mert ez azt jelenti, hogy a gyilkosok nem lehettek németek! A fiatalokat úgy ölték meg, hogy föl kellett menniük a bunkerek tetejére, majd onnan sorozták le őket géppisztollyal. Ismét megkérdezem, doktor úr: miért nem lehettek például partizánok a gyilkosaik? - Említettem, ugye, hogy 1945 novemberéig a német birodalom felé eső határokat a szovjet hadsereg őrizte. - Igen. - Hát azért nem lehettek a gyilkosok partizánok! Mert ha cseh partizánok lettek volna, akkor tessék mondani, hová küldték a szovjet határőrséget?! Haza talán, szabadságra? A szovjet határőrségről egyébként is egy teljesen abszurd elképzelés azt hinni, hogy a német birodalom felé eső határt, Csehszlovákia határát 1945 júliusának végén átengedjék csehszlovák partizánoknak! Másrészt pedig, két partizán nem tudna kilencven embert agyonlőni! Sem ott, sem másutt! Nem beszélve arról, hogy fegyveres partizánok 1945 júliusának végén már nem garázdálkodhattak Csehszlovákia területén. Az a futóárok, amelyet már a háború után ástak ki, egyértelműen bizonyítéka az időpontnak? Német katonák sem tehették A futóárok léte bizonyítja azt, hogy a gyilkosok nem lehettek németek. Ezt különben a „Csasz” című lap is megírta! Máskülönben a Csasz nem a futóárkokra hivatkozik, hanem arra, hogy a gyilkosságok időpontjában már nem lehettek sem Ligetfalun, sem a szélesebb környéken szabadon kóborló német katonák. Az pedig több mint gyanús, hogy a Pravda ezt az egész szomorú történetet agyonhallgatta! Kizárólag a Csasz írt róla. - A koalíciós időkben a Csasz a Demokrata Pártnak a lapja volt... - Igen, valóban a Demokrata Párt lapja volt. - Itt vannak az asztalon az egykor megjelent, ma már megsárgult újságok. Tehát egy ideig a Csasz tudósított erről a tömegsírról. De az sem sokáig... - Valószínű, hogy a szovjet követség, vagy a szovjet titkosszolgálat (ma már tudjuk, e kettő tulajdonképpen ugyanaz volt, a szerk. megj.) adott arra parancsot, hogy az illetékesek azonnal adják át a bizonyítékokat. - Tehát egy idő után a Csasz, a Szlovák Demokrata Párt lapja is elhallgatott a dologról. - Elhallgatott. Annak idején, nyártól kezdve semmit nem hallottam erről a dologról. Kivéve talán a Géczy képviselő úrnak az interpellációját, amelyet decemberben olvastam, s amelynek a fényképmásolatát szintén itt tartom a kezemben. - Ez a bizonyos Géczy nevű képviselő azonos azzal az úrral, aki a mai parlamentben is képviselő? - Igen, egyazon személyről van szó. Meg is kérdeztem őt, hogy emlékszik-e a hajdani interpellációjára? Azt válaszolta, hogy igen, emlékszik rá, Őva- 1992/3. JANUÁR 19.