Ring, 1992 (4. évfolyam, 26-50. szám)
1992-11-25 / 47. szám
RING - NYÍLT KÜZDŐTÉR Г ЩFÜGGETLEN KÖZÉLETI, GAZDASÁGI, KULTURÁLIS HETI UP SZERKESZTŐSÉG: 1074 Budapest, Dohány u., 76. fszt. Telefon/Fax: 122-9693 Főszerkesztő: FÖLDESI JÓZSEF Olvasószerkesztő: BARTÓK ISTVÁN Tervezőszerkesztő: MAROS VERA Főmunkatárs: SOLYMÁR JÓZSEF Munkatársak: BARTIS FERENC, HAULISCH LENKE, DR. PALOTÁS ZOLTÁN, TÖRÖK BÁLINT Kiadja a MÉDIA-RING Kft. 1074 Budapest, Dohány u. 76. Felelős kiadó: FÖLDESI JÓZSEF ügyvezető igazgató Számlaszám: 219-98-629 (Agrobank, Bp. 1056, Bástya u. 33.) MÉDIA-RING 8500-6401 Szedés, tördelés: Csánki és társa Nyomdai előkészítés: Pintér és társa Nyomás: Zrínyi Nyomda Felelős vezető: GRASSELLY ISTVÁN vezérigazgató 92.2318/47-66-22 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteinél és a Hírlap Előfizetési Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel u. 10/a 1900), közvetlenül vagy postai utalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra). Előfizetési díjak: 1 hónapra 128 Ft 1/4 évre 384 Ft, 1/2 évre 768 Ft. Egész évre 1536 Ft. ISSN: 0865-4255 Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A kisebbrendűségi érzés drámája Marosvásárhelyiek nagy sikerű vendégjátéka z álomkommandó nem a kisebbségi lét drámája, hanem a kisebbrendűségi érzésé. Az elnyomott erdélyi magyar színjátszás és drámairodalom e nagyszerű alkotásában is a kényszerű virágnyelven látszatra az elnyomott kisebbségről beszél. Való igaz, hogy a földkerekségen nyolcvanmillió némettel szemben alig tízmillió zsidó él, s már a hitlerista népirtás idején is ebből ötmillió az Egyesült Államokban és a világ távoli részein szétszórtan lakott. Az álomkommandó színházon belüli színháza tehát a kisebbség üldözését ábrázolja. A „játék a játékban" dramaturgia esetében azonban mindig a külső játék hordozza a meghatározó gondolatot, vagyis ebben a műben a színpadi jelen idejű Ceausescu-diktatúra viszonyai. Jellemző, hogy amikor Sík Ferenc a Gyulai Várszínház és a budapesti Vígszínház után a németországi Aachenben is megrendezte, az előadást méltató német kritikákban megkönnyebbülten sóhajtott fel a német lelkiismeret: lám, nemcsak mi üldöztük a másságot. Csakhogy a társadalmi dráma a társadalom gyökérzetéből sarjad, és az erdélyi szerző, Sütő András is csak a valós erdélyi társadalmi gyökérrendszerből táplálkozhatott, ahol a népirtásnak mások a tömeglélektani összefüggései. A románok bársonykesztyűbe bújtatták az irtóhadjáratot, például lakáselosztással álcázták. Már az országcsonkító trianoni békeszerződés után, a királyi Romániában meghirdették azt a lakásépítési programot, amellyel az alacsonyabb életszínvonalú falusi román lakosságot telepítették be a városi életnívójú és színmagyar iparoskereskedő-értelmiségi lakta városokba, hogy ezzel a bársonykesztyűs népirtással fojtogassák a magyar népességet, s lassan megváltoztassák a néprajzi arányokat. A II. világháború után az ENSZ alapokmánya ugyan kimondta már, hogy egy néptömeg fajtája, nyelve, nemzetisége, vallása miatti kitelepítése, avagy életkörülményeibe történő másféle, megkülönböztető beleszólás népirtásnak, genocídiumnak számít, a Ceausescu-féle vörös fasizmus mit sem törődött ezzel. A magyarság ilyen módszerű népirtása folytatódott. Marosvásárhelyen a trianoni béke idején a lakosságnak öt százaléka sem volt román, ma már azonban több mint a fele az. Évtizedek alatt folyamatosan faluról betelepített és aránylag jóval igénytelenebb román tömegek egy részében pedig ma is kisebbrendűségi érzés dolgozik az „úri" magyarokkal szemben. Vásárhelyen a magyar nemzeti színház már régóta köteles román tagozattal is dolgozni, de a helyi román lakosságnak még mindig nincs túl nagy igénye a színházkultúrára. Nemcsak a szociálpszichológia vezeti le tudományosan, hanem az üldözött erdélyi magyarság a saját bőrén érzi e mesterségesen városba telepített román lakosság egy részének társadalmi kisebbrendűségi érzetét. Ez az érzet pedig a fasizmus tömeglélektanának alapja, jelszavakkal felszítható, s a jelszavak másutt a gázkamrákat előzték meg. A zsidó-náci ellentéttel felrajzolt Az álomkommandó című társadalmi kórkép tehát a román kisebbrendűségi érzés drámája. Ki kellett már mondani ezt, mert sem az irodalom, sem a színház tartósan nem tűr meg látszatigazságokat, félelemből fakadó túl óvatos értékeléseket. A magyarországi színikritika már a korábbi két előadás alapján boncolta e remek drámát, melynek mostani előadása a Kincses Elemér dirigálta társulatban új színeket kapott. Seprődi Kiss Attila rendezése jól megtartotta a kettős játék egyensúlyát, majd a játéksíkok későbbi egymásba olvasztása éppen észrevétlenségében rendezői bravúr. A produkció úgy sugározta a fajgyűlölet átkának időtlenségét, hogy a rendező néhány jól adagolt oldószert is kevert a feszültségbe. Utóbbiak legszebb színészi eredménye Hunyadi László alakítása. Az előadás színészileg persze Lohinszky Lorándé, s nemcsak a főszerep okán, hanem a művész hallatlanul finom játékintelligenciájának eredményeként is. Az elegánsan ördögi Ferenczy István, a halkságában robbanékony Kárp György, aztán Somogyi Hajnal és Mátyás Zsolt két tiszta lelkű kamasza, az önmagának is gyanús pribéket alakító Győrffy András, majd Kozsik József önámítással magát igazoló őrnagy, továbbá Kilyén Ilka és Biluska Annamária találó színészi villanásai, Székely Ferenc Zénája... mind méltóak az egykori marosvásárhelyi Apolló-szála, majd a rangos Székely Színház mű-vészi emlékéhez. Csakúgy az öt son-deres, Csergőffy László, Nagy József, Gáspárik Attila, Nagy István, Tatai Sándor öttagú színes karaktersora. Kemény Árpád jól bejárható színpadterében, a halál-leheletű díszletek között Kolhay Dobre Judit jelmezei emberi egyéniségeket fejeztek ki Nem tudom, az előadás melyik alkotójáé az ötlet: a színpad legborzalmasabb, mégis e drámát legjobban kifejező látványa, a menyasszonyi ruhába öltöztetett csontváz. Csiky Boldizsár filmszerű, visszafogott muzsikája. Haragos Zoltán röntgenigazságú, illusztratív fotói... szóval, nem felejtjük az élményt. Földessy Dénes A Lohinszky Loránd