Freee Magazin, 2002 (70-80. szám)
2002-08-01 / 76. szám
s szöveg: Nagy Ágnes fotó: BMG utómunka: OutStanda Junkie XL Junkie XL neve június elejéig csak az igazán megszállott trance és progresszív house rajongók számára csengett ismerősen. Mára azonban az ovisok is Junkie XL-t dudorásznak, több millióan ragadtak a képernyők előtt a foci VB meccseinek szünetében, hogy újra meg újra megnézzék és meghallgassák a reklámot. Bevallom őszintén, számomra az A Little Less Conversation sokkal inkább képviselte a világbajnokságot, mint Anastasia nyavvogása. Súlyos groove-ok, ütős breakek és funk a maximumom. Állítólag ezek a stilisztikai jegyek az TM eredeti, 1968-as Elvis Presley felvételt is jellemezték. Vessük azért nagyító alá a Junkie XL-t, hiszen nem manapság vágott magának ösvényt a zenkészítés dzsungelében. A holland banda 1995-ben alakult, akkor még valamivel több tagot számlált, mint az idén .) Az 1997-ben megjelenő első albumukat, a Saturday Teenage Kick-et a szaksajtó a Prodigy és a Chemical Brothers hangzásához hasonlította. A nagylemez sikeresen ötvözte a rockot és az akkoriban még nem annyira divatosnak számító big beatet, ami a zenekart alternatív dance csapattá avanzsálta. A Junkie XL a kezdetektől büszke arra, hogy az első olyan modern elektronikus tánczenei együttesek között jegyzik magukat, akik igazán jó live show-val jelentkeznek. A csapat mozgatórugója kezdetektől fogva Tom Hülkenberg volt — nevüket is róla kapták. Tom köztudottan munkamániás, innen a Junkie név (persze mást is jelent — ezt most ne feszegessük - valószínűleg körübelül egy élőhalottra hasonlíthatott, amikor a stúdióban munkálkodott: "studio-junkie"). Az XL pedig az expanding Limits kifejezésből ered, ami a magyarban a határok kibővítésének felel meg. A színpadon mindig is Tom Hülkenberg munkássága volt a meghatározó tényező, azonban ki kell térnünk a többi tagra is, akik manapság már csak ex-csapattagok. Frankie D. 1998-ban vált meg a csapattól, ő felelt a szkreccselésért és a vágásért. Egy évvel később Baz Mattie is elköszönt, aki a dobokat machinálta. Ugyanekkor távoztak René van der Zee és Dino Cazares gitárosok is, majd két évvel ezelőtt Rudeboy, a szövegíró és vokalista sem bírta tovább cérnával, így Tom maradt egyedül, aki addig is a vállán cipelte az egész társulatot. A színpadon azonban mindenkit elkápráztat így egymagában is... Kezdetekben rengeteg vád érte a csapatot, még Liam Howlett is betámadta őket, hogy a Prodigy-től lopják zenéjük koncepcióját. De az igazi holland Junkie XL rajongók tisztában voltak azzal, hogy Tom már évekkel azelőtt rockot kevert electroval a Nerve nevű zenekarban. Visszatérve a '97-ben megjelent első albumra, óriási sikert aratott, de Tom nem volt vele megelégedve. Úgy vélte, nem elég időtálló, pedig az alapelve mindig is az volt, hogy az örökkévalóságnak alkosson, mint például a Beatles. A sorban 1999-ben a Big Sounds Of The Drags következett, ami már inkább egy dance album '70-es évek hangzással vegyítve. Aztán hatalmas váltás következett. Miután gazdasági okok miatt a Junkie XL két, majd egy főre redukálódott, Tom úgy határozott, a progresszív house felé orientálódik. És úgy tűnik, a döntés meghozta a maga gyümölcsét. Egyre több DJ kezdte játszani a Junkie XL felvételeket szerte a világon, Carl Cox, Pete Tong, Nick Warren, Dave Seaman és Sasha csak néhány név a népes "rajongótáborból". Bevallom őszintén, Junkie XL nevével először 1999 végén találkoztam, amikor könnyektől csillogó szemmel hallgattam végig Sasha 013-as dobolját, az Ibiza-t. Talán túlzok - ha igen, nézzétek el nekem - de az Ibiza mind a mai napig a GU sorozat egyik gyöngyszeme, és ott figyel rajta a Junkie XL track is (CD2, track 9). 4* n \ J