Rockinform, 2000 (9. évfolyam, 1-10. szám)
2000-03-01 / 2. szám
Harry Armstrong: - A Hangnail sztori csak pár éve kezdődött. Különböző zenekarokban játszottunk, de jól ismertük egymást, haverok voltunk. Együtt ittunk a koncertek után, meg ilyesmik, így határoztuk el egyszer, hogy közös bandát alapítunk. Olyan old-school rockzenét akartunk játszani, amin felnőttünk, a Led Zeppelin, a Motörhead és a Black Sabbath keveréke szerettünk volna lenni. Hogy mennyire sikerült, az más kérdés. R: - Nem bánod, ha stonernek neveznek? Nagyon felkapott jelző ez mostanában, nekem körülbelül azt jelenti, Kyuss kópia, ami nem túl hízelgő... H. A.: - Engem aztán nem izgat, minek nevezik a zenénket. Nekem ez csak rockzene, de bambulni, azt tényleg szeretünk. Van egy halom csapat, nem is hasonlítanak hozzánk, de stonernek mondják azokat is. Szerintem a zenénk egyszerű rockandroll, jófajta grúvokkal megbolondítva. R: Jó hasznát veszitek a divatnak? Könnyebben boldogultok ebben a stoner-barát helyzetben? H. A.: Biztos van benne szerepe a divatnak is, hogy az angol színtér most ennyire erős. Van egy csomó kiváló zenekar, olyanok, mint az Electric Wizard, az Orange Goblin, a Sally vagy a Shallow. Úgy tűnik, az embereket már nem igazán érdekli az imidzs, inkább a súlyos muzsika az, amire koncentrálnak. R: - Gondolom, az is segít, hogy egyre több az ilyen zenékkel foglalkozó kiadó. Ti a Rise Above-nál vagytok, de jött ki lemezetek a Man’s Ruin-nál és a Gamp-nél is. Melyiket bírod a legjobban? H. A.: Mindegyiket, mert ők is bírnak minket. (nevet) Az a jó, hogy jóban vagyunk mindegyik kiadóval, haverok. A Man’s Ruin-nál és a Gamp-nél is szerződés nélkül csináltuk a lemezeinket, csak szóban állapodtunk meg. Az egész a bizalmon alapult. De a Rise Above-val is hasonló a helyzet. Inkább a zenélésen van a hangsúly, nem annyira az üzleten. Ezért tehetjük meg, hogy több kiadóval is kapcsolatban állunk. De csak olyanokkal, ahol jó arcok dolgoznak. (nevet) R: - A Rise Above-val hogyan találtatok egymásra? H. A.: - Ők találtak ránk. Az Orange Goblin-nal, akiknek már két lemezét hozták ki, jóban vagyunk, rajtuk keresztül kerestek meg. Hallották a Mans Ruin-os lemezünket, tetszett, szerződést kínáltak. Más kiadók is érdeklődtek, de a Rise Above ajánlata volt a legkedvezőbb. R: - Beszéljünk a lemezről! Nagyon együtt vagytok, a masszív, monolitszerű számok teljesen levettek a lábamról. Hogyan gyártjátok őket? H. A.: -Nálunk az a szabály, hogy nincs szabály. Azt játszszuk, ami jön, nincs az, hogy leülünk és megtárgyaljuk, hogy mondjuk ide egy kis pszichedelia kell, oda meg pici súlyosság....Azért is jöttünk össze, mert mindannyian a korlátlanságot élvezzük igazán. R: - Két dalban is szerepel egy csodás női hang. Ki ő? H. A.: - Egy nagyon közeli barátunk, Katty Heat-nek hívják. Az első demónk felvételénél jelent meg a Gamp-nél, ott dolgozik a stúdióban. Mondta, hogy szívesen vokálozna. Kicsit megijedtünk, de jól sült el. Annyira, hogy szerintem minden felvételünkön kap majd egy kis szerepet. R: - Lehet hogy hülyeséget mondok, de a lemez címe nem a felvételekre utal? H. A.: - Öreg, te vagy az első, akinek leesett! Egy egyszerű, magától értetődő címet akartunk. Tíz nap alatt megvoltunk a felvételekkel, és még pont tíz nap volt hátra nyárig, ezért kereszteltük Tíz Nappal A Nyár Előtt-re a lemezt. R: - Milyen témákkal foglalkoznak a szövegek? H. A.: - Személyes dolgokkal, mi mással? Helyek, ahol jártunk, élmények, amik megestek velünk, emberek, akikkel találkoztunk, ilyesmikről éneklünk. Semmi különös, de jól mennek a zenénkhez. Nagyon fontosak a szövegek, felfrissítik a memóriát, már elfeledett emlékeket hoznak vissza, újra átéljük a segítségükkel az eseményeket. R: - Az utolsó szám címe nincs feltűntetve a borítón... H. A.: - Dzsemmelni kezdtünk a felvételek végén. Elég zajosra sikeredett, gallyra is ment egy-két hangszer. Király volt, csak címet nem tudtunk adni neki. Ott hevertek darabokban a gitárok, a dobosunk, Mark benyögte, hogy Easy Tiger. Ez lett a címe, ne kérdezd, mit jelent, szerintem semmit. Mégis megmaradtunk ennél, de nem akartuk ráírni a borítóra, hadd szerezzünk egy kis meglepetést a hallgatóknak. Ezek szerint sikerült is. R: - Az ilyen szakadt zenéknek valahogy nem áll jól a cédé. Mennyire vagytok harcos támogatói a “Bakelit Mindenáron" mozgalomnak? H. A.: - Nagy gyűjtők vagyunk. Egy bakelit lemez, az tényleg egészen más. A mérete miatt, meg hogy analóg. Egy lemezborító, az egy kép, figyelj, azt kiteheted a falra. Emlékszem nekem még a Beatles Help-je volt az első, a szüleimtől kaptam, és akkoriban teljesen odavoltam tőle. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem egy nagy szám, de akkor már nem volt visszaút... Szóval keményen dolgozunk rajta, hogy bakeliten is kijöjjön az anyag. Ha minden jól megy a közeljövőben hozzáférhető lesz. R: - Elárulod, mi az öt kedvenc lemezed? H. A.: - Már mondom is. Led Zeppelin -1. AC/DC - Highway To Hell, Black Sabbath - Vol. 4, Monster Magnet - Dopes To Infinity, Kyuss - Blues For The Red Sun. R: - Tudtok komolyabb turnéra menni az új lemezzel? H. A.: - Még ebben az évben lesz egy rendes Európa turnénk, de még nincs semmi konkrétum. Szerintem én leszek az utolsó, aki megtudja a menetrendet. R: - És Amerikát mikor igázzátok le? H. A.: - Szeretnénk minél előbb, nem rajtunk múlik.. s\rooQ'u "'"S^sA 0 EljS$» . a» i NSSÄregiszabói IäW^ » ■ - Norbi