Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)

2002-09-01 / 7. szám

A legtöbb dobos úgy kezdi működését, hogy egy fedőt, vagy konzervdobozt ütöget. A te esetedben viszont már családi hagyomány volt a komolyabb zenélés, ráadásul évekig ta­nultál csellózni, zongorázni, mégis a doboknál kötöttél ki. Mi történt? Nyolcadik osztályos voltam, amikor egy szalagava­tón játszó zenekarnál láttam először valódi szerkót - az addig ismert úttörő pergődobot leszállítva. Rá­adásul tetszetős volt sárga csillámbevonata is. Ez bizony szerelem volt első látásra. Azonnal magam is dobokat készítettem papírdobozokból, fémlapok­ból meg cintányért, és mint említetted, én­ is azokat ütögettem. Iskolai zenekart alakítottunk é­s egyet­len pergővel, na meg a cintányérral játszottuk az akkor menő slágereket, mint a Venus (Shocking Blue - Sz.G.), én még énekeltem is. Egy-két­ évig még párhuzamosan futott a dolog a csellózással, tizen­hat éves koromban napi rendszerességgel elkezd­­tem foglalkozni a dobbal, akkor is kizárólag autodi­dakta módon. Ki volt a dobos példaképed, esetleg csellisták­ra és zongoristákra is felnéztél? Akkoriban kezdtem el a jazz tanszakot, amikor Billy Cobham korszakos lemeze, a Spectrum megjelent, és amelyen a későbbi Deep Purple gitáros­ Tommy Bolin is hallható. Nem túlzok, ha azt mondom, ak­kor a zenészvilág figyelme Cobham egyedülálló ze­néjére és dobolására irányult. Még hosszús évekig hallgattam a lemezeit - a fiataloknak mindig kell egy példakép. Nem az a típus vagy, aki elkapkodja a dolgait. Veled ellentétben sokszor kapok demo anya­gokat alig pár hete együttlévő zenekaroktól, amelyeknek tagjai még jóformán meg sem is­merték egymást, máris saját nótákkal kísérle­teznek. Még ennél is nagyobb probléma, hogy sajnos kevés az önálló egyéniségű zenész. Nálunk nagyon sok eredeti muzsikának megvan a maga alteregója, pe­dig sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy a zenekarok olyasmit hozzanak létre, amire nem le­het ráhúzni semmi mást. Bátrabban kéne új irányo­kat keresni, és a megszerzett rutin alapján arra in­dulni. Ez a leglényegesebb! Ez ugyan nehezebb és hosszabb távú munka, de csak ez vezethet egy önál­ló zenei arculat kialakulásához. Ilyen önálló vonal volt a 70-es évek elején a Teatrum, továbbá a Deák Big Band, amelyek mind a mai napig legendákért élnek egy korosztály emlékezetében. Elevenítsük fel a múltat azok számára, akik életkoruknál fogva nem ismerhették ezeket a zenekarokat! A Deák Big Band mindössze néhány jazz fesztivá­lon játszott, a Teátrum hangulata viszont benne volt a s­orszak levegőjében, a közönség vevő volt a húzósabb számokra is. Akkoriban mások voltak a bulik, mint napjainkban, sokan is jártak ezekre, mindenütt teltházak előtt játszottunk és persze ki­zárólag az élő zenére volt igény. A Teátrum a Syrius szélárt­yékában vitorlázott úgy 1972 és 1975 kö­zött, csakhogy Szűcs Laci és Mándoki - akkori szó­­használattal élve - su­sszidált és vége lett a "dalnak". Lemezeink nem készült, mert abban az időszakban -csak a k könnyebb műfajt képviselő zenekarok jutot­tak felvételhez. válogatott diszkográfia: Skorpió: Kelj fel! (1977), Gyere velem (1978), Dinamit: Dinamit (1980), A híd (1981). Bikini: Hova lett (1983), XX. századi híradó (1984), Ezt nem tudom másképp mondani (1985). A Mobil Honfoglalás - Az Állami Hangversenyzenekarral (1996), Kutyából szalonna (1996). Nagy Feró és az ős Bikini: Live - PeCsa (1999) Ezt az időszakodat az Apostol követte, nem jelentett meg hasonlást, hogy a korábbi, Mak­rai Pál-féle Chicago, Chase, Jesus Christ Superstar vonalat felváltotta a líra? Valóban ez volt a Nehéz a boldogságtól búcsút ven­ni időszak, de ezzel együtt a koncertek felében ugyanúgy játszották továbbra is a jazz-rock nótá­kat, mint Makrai idejében. És ami a lényeg, a közön­ség meglepően jól fogadta mindkn stílust, de ez nem csak a mi eset­ünkben volt így. Erre legjellem­zőbb az MTK pályán fellépő Paul Simon esete, aki­nek kísérőzenekarában Steve Gadd dobolt, Richard Tee zongorázott, ír Michael Brecker játszott a fúvós szekcióban. Gondold el, ilyen kvalitású zenészek kísérték Simon világslágereit. Egyszer csak Paul le­vonult a színpadról és egy-két nóta erejéig hagyta őket szólóban is érvényesülni. Noha a jegyeket Paul Sjimonra adták, a közönség hangulatából ítélve is mégis ezek voltak az est legsikeresebb pillanatai. Döbbenet! Tudva, hogy hányféle stílusú zenekarban ját­szottál, felvetődik a kérdés, hogy éléve min­den műfajra fel kellett készülnöd, vagy csak az élet hozta magával ezt a sokszínűséget? Nagyon nagy szerencsém van. Mint említettem, ti­zenhat éves koromtól kifejezetten a rock műfaj do­bolásával foglalkoztam, játszottam az­­összes Grand Funk, Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath nó­tát. Más stílus nem is igazán érdekelt a­ddig, amíg el nem kezdtem járni a jazz konzi előkészítőjére. Az Apostol korszakot a Skorpió, majd a Dina­mit évek követték, utóbbi az ellenséges média miatt két album után bedobta a törülközőt. Hogyan lehetett idegileg elviselni a nyomást? Semmi problémánk nem volt ezzel, hi­szen a zene­kar nagyon népszerű volt, mindig telt házak előtt játszottunk. Csak Vikidál Gyula nem tudta feldol­gozni, hogy a közönségből néhány rocker árulónak nevezte. (Mert elhagyta a P. Mobilt. - Sz.G.) A média állítása, hogy minket a Hanglemezgyár­ támogatott, fel lett fújva, ráadásul nem is volt igaz. De mit szá­mított volna, ha mégis igaz? Lényeg, hogy semmifé­le extra támogatást nem kaptunk, a Hanglemezgyár viszont jót profitált a dologból, hiszen nem sokkal a csapat megalakulása után rekord mennyiségű - 40.000 - kislemezt adtak el két hét alatt. Miért volt szükség arra, hogy Szűcs Totya mel­lé bevegyétek második gitárosnak Lugossy La­cit? Egyszerűen csak a keményebb megszólalást akar­tuk kipróbálni, mert valamit változtatni szerettünk volna az első lemezhez képest. De visszatérve az el­lenünk folytatott kampányra, annyi hatása volt, hogy sikerült valamelyest tönkretenni a zenekart, bár az az érzésem, hogy ha most összeállnánk egy koncertre, az a közönség, aki akkor jött az előadá­sainkra szívesen megnézné újra a Dinamitot... Anno működött egy Krack Orchestra nevű projekted is... Egy lemezünk jelent meg bakeliten, a tagok Muck Feri, Zsoldos Tomi, Varga Jani, Oláh Ali és én vol­tunk. Ez a formáció sajnos Ali halálával félbesza­kadt. Ennek az elődje volt tulajdonképpen az Art Reaktor, majd a Krack után még Vargával tovább dolgoztunk és egy instrumentális lemezünk meg is jelent Németországban... Az ős bikinis korszakod közismert, inkább arra volnék kíváncsi, szükség volt-e arra a vargabe­tűre, hogy miután 1995-ben bekerültél a P Mobilba, egy időre kiszállj, majd az utóbbi hó­napokban ismét visszakanyarodj az örökmoz­góhoz? Őszintén szólva, mehetett volna megszakítás nélkül is a történet, mivel nagyon szeretek elvben a zene-Mindig vannak zenészek, akik segítsé­ge és tudása nélkül a sztárok nem le­hetnének a csúcson. Velük foglalko­zik ez a sorozat, amelynek keretében ezúttal Németh Gábor dobos életpá­­ lyáját követjük végig. 4$ •* A ' * /karmester Németh Gábor 52 2002. SZEPTEMBER

Next