Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)
2002-09-01 / 7. szám
A legtöbb dobos úgy kezdi működését, hogy egy fedőt, vagy konzervdobozt ütöget. A te esetedben viszont már családi hagyomány volt a komolyabb zenélés, ráadásul évekig tanultál csellózni, zongorázni, mégis a doboknál kötöttél ki. Mi történt? Nyolcadik osztályos voltam, amikor egy szalagavatón játszó zenekarnál láttam először valódi szerkót - az addig ismert úttörő pergődobot leszállítva. Ráadásul tetszetős volt sárga csillámbevonata is. Ez bizony szerelem volt első látásra. Azonnal magam is dobokat készítettem papírdobozokból, fémlapokból meg cintányért, és mint említetted, én is azokat ütögettem. Iskolai zenekart alakítottunk és egyetlen pergővel, na meg a cintányérral játszottuk az akkor menő slágereket, mint a Venus (Shocking Blue - Sz.G.), én még énekeltem is. Egy-két évig még párhuzamosan futott a dolog a csellózással, tizenhat éves koromban napi rendszerességgel elkezdtem foglalkozni a dobbal, akkor is kizárólag autodidakta módon. Ki volt a dobos példaképed, esetleg csellistákra és zongoristákra is felnéztél? Akkoriban kezdtem el a jazz tanszakot, amikor Billy Cobham korszakos lemeze, a Spectrum megjelent, és amelyen a későbbi Deep Purple gitáros Tommy Bolin is hallható. Nem túlzok, ha azt mondom, akkor a zenészvilág figyelme Cobham egyedülálló zenéjére és dobolására irányult. Még hosszús évekig hallgattam a lemezeit - a fiataloknak mindig kell egy példakép. Nem az a típus vagy, aki elkapkodja a dolgait. Veled ellentétben sokszor kapok demo anyagokat alig pár hete együttlévő zenekaroktól, amelyeknek tagjai még jóformán meg sem ismerték egymást, máris saját nótákkal kísérleteznek. Még ennél is nagyobb probléma, hogy sajnos kevés az önálló egyéniségű zenész. Nálunk nagyon sok eredeti muzsikának megvan a maga alteregója, pedig sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy a zenekarok olyasmit hozzanak létre, amire nem lehet ráhúzni semmi mást. Bátrabban kéne új irányokat keresni, és a megszerzett rutin alapján arra indulni. Ez a leglényegesebb! Ez ugyan nehezebb és hosszabb távú munka, de csak ez vezethet egy önálló zenei arculat kialakulásához. Ilyen önálló vonal volt a 70-es évek elején a Teatrum, továbbá a Deák Big Band, amelyek mind a mai napig legendákért élnek egy korosztály emlékezetében. Elevenítsük fel a múltat azok számára, akik életkoruknál fogva nem ismerhették ezeket a zenekarokat! A Deák Big Band mindössze néhány jazz fesztiválon játszott, a Teátrum hangulata viszont benne volt a sorszak levegőjében, a közönség vevő volt a húzósabb számokra is. Akkoriban mások voltak a bulik, mint napjainkban, sokan is jártak ezekre, mindenütt teltházak előtt játszottunk és persze kizárólag az élő zenére volt igény. A Teátrum a Syrius szélártyékában vitorlázott úgy 1972 és 1975 között, csakhogy Szűcs Laci és Mándoki - akkori szóhasználattal élve - susszidált és vége lett a "dalnak". Lemezeink nem készült, mert abban az időszakban -csak a k könnyebb műfajt képviselő zenekarok jutottak felvételhez. válogatott diszkográfia: Skorpió: Kelj fel! (1977), Gyere velem (1978), Dinamit: Dinamit (1980), A híd (1981). Bikini: Hova lett (1983), XX. századi híradó (1984), Ezt nem tudom másképp mondani (1985). A Mobil Honfoglalás - Az Állami Hangversenyzenekarral (1996), Kutyából szalonna (1996). Nagy Feró és az ős Bikini: Live - PeCsa (1999) Ezt az időszakodat az Apostol követte, nem jelentett meg hasonlást, hogy a korábbi, Makrai Pál-féle Chicago, Chase, Jesus Christ Superstar vonalat felváltotta a líra? Valóban ez volt a Nehéz a boldogságtól búcsút venni időszak, de ezzel együtt a koncertek felében ugyanúgy játszották továbbra is a jazz-rock nótákat, mint Makrai idejében. És ami a lényeg, a közönség meglepően jól fogadta mindkn stílust, de ez nem csak a mi esetünkben volt így. Erre legjellemzőbb az MTK pályán fellépő Paul Simon esete, akinek kísérőzenekarában Steve Gadd dobolt, Richard Tee zongorázott, ír Michael Brecker játszott a fúvós szekcióban. Gondold el, ilyen kvalitású zenészek kísérték Simon világslágereit. Egyszer csak Paul levonult a színpadról és egy-két nóta erejéig hagyta őket szólóban is érvényesülni. Noha a jegyeket Paul Sjimonra adták, a közönség hangulatából ítélve is mégis ezek voltak az est legsikeresebb pillanatai. Döbbenet! Tudva, hogy hányféle stílusú zenekarban játszottál, felvetődik a kérdés, hogy éléve minden műfajra fel kellett készülnöd, vagy csak az élet hozta magával ezt a sokszínűséget? Nagyon nagy szerencsém van. Mint említettem, tizenhat éves koromtól kifejezetten a rock műfaj dobolásával foglalkoztam, játszottam azösszes Grand Funk, Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath nótát. Más stílus nem is igazán érdekelt addig, amíg el nem kezdtem járni a jazz konzi előkészítőjére. Az Apostol korszakot a Skorpió, majd a Dinamit évek követték, utóbbi az ellenséges média miatt két album után bedobta a törülközőt. Hogyan lehetett idegileg elviselni a nyomást? Semmi problémánk nem volt ezzel, hiszen a zenekar nagyon népszerű volt, mindig telt házak előtt játszottunk. Csak Vikidál Gyula nem tudta feldolgozni, hogy a közönségből néhány rocker árulónak nevezte. (Mert elhagyta a P. Mobilt. - Sz.G.) A média állítása, hogy minket a Hanglemezgyár támogatott, fel lett fújva, ráadásul nem is volt igaz. De mit számított volna, ha mégis igaz? Lényeg, hogy semmiféle extra támogatást nem kaptunk, a Hanglemezgyár viszont jót profitált a dologból, hiszen nem sokkal a csapat megalakulása után rekord mennyiségű - 40.000 - kislemezt adtak el két hét alatt. Miért volt szükség arra, hogy Szűcs Totya mellé bevegyétek második gitárosnak Lugossy Lacit? Egyszerűen csak a keményebb megszólalást akartuk kipróbálni, mert valamit változtatni szerettünk volna az első lemezhez képest. De visszatérve az ellenünk folytatott kampányra, annyi hatása volt, hogy sikerült valamelyest tönkretenni a zenekart, bár az az érzésem, hogy ha most összeállnánk egy koncertre, az a közönség, aki akkor jött az előadásainkra szívesen megnézné újra a Dinamitot... Anno működött egy Krack Orchestra nevű projekted is... Egy lemezünk jelent meg bakeliten, a tagok Muck Feri, Zsoldos Tomi, Varga Jani, Oláh Ali és én voltunk. Ez a formáció sajnos Ali halálával félbeszakadt. Ennek az elődje volt tulajdonképpen az Art Reaktor, majd a Krack után még Vargával tovább dolgoztunk és egy instrumentális lemezünk meg is jelent Németországban... Az ős bikinis korszakod közismert, inkább arra volnék kíváncsi, szükség volt-e arra a vargabetűre, hogy miután 1995-ben bekerültél a P Mobilba, egy időre kiszállj, majd az utóbbi hónapokban ismét visszakanyarodj az örökmozgóhoz? Őszintén szólva, mehetett volna megszakítás nélkül is a történet, mivel nagyon szeretek elvben a zene-Mindig vannak zenészek, akik segítsége és tudása nélkül a sztárok nem lehetnének a csúcson. Velük foglalkozik ez a sorozat, amelynek keretében ezúttal Németh Gábor dobos életpá lyáját követjük végig. 4$ •* A ' * /karmester Németh Gábor 52 2002. SZEPTEMBER