Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám
1970. A HATVANAS ÉVEK LEZÁRÁSA, HALÁL, DÖGVÉSZ PUSZTÍT A BEAT-ROCKVILÁG MAMUTJAI KÖZÖTT, ZENEKAROK OSZLANAK (LÁSD: BEATLES, SIMON AND GARFUNKEL), SZTÁROK ÁLLNAK SORBAN KHARON LADIKJÁNÁL (LÁSD: JIMI HENDRIX, JANIS JOPLIN, JIM MORRISON), MEGKEZDŐDIK A HIPPIMÍTOSZT SZÉTROBBANTÓ, ELLENBEN EGY ÚJAT KREÁLÓ MANSON-PER. SORUKRA VÁRVA AZONBAN MÁR OTT TÜLEKEDNEK AZ ÚJ SZTÁROK, AKIKNEK LEGNAGYOBB RÉSZE MÁR NEM ÖNJELÖLTKÉNT JÁRJA VÉGIG A JÖVENDŐ ROCKCSILLAG STÁCIÓIT, HANEM EGY ÜGYES MENEDZSMENT, EGY FAZONT ÉS ZENÉT ADÓ PRODUCER KORÁNTSEM ÖNZETLEN SEGÍTSÉGÉVEL. A POPZENE MINT AZ EGYIK LEGNAGYOBB SZÓRAKOZTATÓIPARI ÁG EBBEN AZ ŰRBEN TELJESEDIK KI IGAZÁBÓL. A FEKETE SZÓRAKOZTATÓ ZENE ELSŐ GIGÁSZAI - ÉS AZ ÁLTALUK FELVÁLLALT R&B ÉS SOUL MELLETT IS - KEZD ELSZALADNI AZ IDŐ. 1970-BEN MÁR EGY MARVIN GAYESOUL-SZÁM SEM ÚGY INDUL, MINT AHOGY A HATVANAS ÉVEK ELEJÉN, MELY LEGINKÁBB EGY CHUCK BERRY-NYITÁNY GENETIKAI HÁTTERÉVEL RENDELKEZIK. HANGSZERELÉSBEN A SOUL EGYRE RAFINÁLTABB, EGYRE RITMUSKÖZPONTÚBB LESZ, ÉS 1970-RE AZ ATLANTIC ÉS A MOTOWN-HANGZÁS MELLETT ÚJ LEÁGAZÁSOK IS SZÜLETNEK. A funk először mint a dzsesszzenészek által használt bluesjátékstílusra vonatkozó fogalom kerül a köztudatba az ötvenes években. Eredeti jelentése szerint funk: piszkos, koszos, mindez némi szexuális töltettel. A soul zene soha nem fukarkodott a szexszel, a funky lecsupaszított és erősen kihangsúlyozott dob-basszus lüktetése, eksztatikusan ismétlődő dallamai pedig remek kísérőzenét adnak ágyjelenetekhez. A funky minden: kemény, táncos, látványos, egyszerre minimál, egyszerre improvizatív, nemhiába forogtak körülötte és merítettek belőle olyan dzsesszisták, mint Miles Davis, Jimmy Smith vagy Joe Zawinul. E korszak funkyzenészei annyi újítással állnak elő, amelyben húsz-huszonöt évvel utáni megjelenése után is találni valami továbbgondolni valót. Ilyen például színesfrizurás George Clinton (Parliament, Funkadelic, PFunk stb.) isten munkássága, amely egyaránt mutat példát a fiatal Princenek, a RFICP-basszusgitáros Flea-nek vagy a Primus-főnök Les Claypoolnak. Funky, philly sound A Tamla-Motown stílus és a diszkó közötti időszak Philadelphiában kapcsolódik össze. A philly sound első látványos megjelenése két, katalizátorként is működő film közvetítésével jöhet létre. A Shaft és a Superfly című filmekben a főhősök kizárólag feketék, akik divatosak, elegánsak, a társadalmi ranglétrán önerőből kapaszkodnak fel - akár mint kábítószer adokveszekkel ügyködő maffiózó. A minta adott, hetekkel később mindenki az öntudatos fekete srácot adja, akit már nem lehet csak úgy lenégerezni. Ehhez a két filmhez többnyire a philadelphiai Sigma Sound stúdióban készülnek a hangfelvételek, vonósokkal fellágyított soul-funkyval. Elegáns, kimért, mint egy csíkos öltönyös, selyeminges Superfly-srác, kész a philly sound. A funky eksztázisa kicsit viszszafogva. A philly sound igazi tömegtermelés, négyzetesen arányosan több jut azokra a számokra, amelyeknek szerzői úgy hiszik, hogy fülünk egy szemetesvödör. A vonósok már a philly sound révén eljövő diszkókorszakot sejtetik, amikor a gyártás még nagyobb sebességre kapcsol. Gamble-Fluff és Thorn Bell a névadó, divatteremtő zeneszerző-producer triász. Gamble és Fluff zenészként szeretne élni, de mivel nagyobb sikereket nem aratnak, a hatvanas évek végén Archie Bell felvételein csiszolgatják produceri képességeiket. Leon Fluff és Kenny Gamble 1971- ben alapítja meg a Philadelphia Internationalt, amelyhez az O’Jays, Billy Paul, Harold Melvin And The Blue Notes, Barry White, Stylistics szerződik. Sikereiket látván a CBS kiadó szerződést ajánl nekik. A Philadelphia International Records ezzel belép a világpiacra, és előadói hétről-hétre bombázzák a slágerlistákat. James Broun A soul nagypapa, a Legkeményebben Dolgozó Ember a Lóbizniszben. 1928. május 3-án született a Dél-Karolina állambeli Barnwellben. Pályafutását bokszolóként kezdte, majd egy kiütés áldozataként zenészként folytatta. A negyvenes évek végén rhythm and blues-zal bütykölt, majd Flames nevű zenekarával 1955-ben elkészítette Please Please Please című első R81B- sikerét a King Federal kiadónál. A legenda szerint a kiadóhoz úgy szerződött, hogy menedzsere egy rádiós fellépése alkalmával megvette a közönséget, amely cserébe széttapsolta a koncertet, míg Brown a ráadásban félórán át későbbi slágerét ismételte. 1960-tól 1977-ig minden kislemez felvétele slágerlistás szerzemény. 1962-es Live at The Apollo című koncertlemeze (az idők folyamán ezen a címen még két további album készült) mutatta meg először igazán, milyen egy forró hangulatú James Brown-buli. Végletekig magabiztos és elszánt, mint Muhammad Ali egy tizenöt menetes meccsen, nyers és energikus, politikai mondanivaló a kissé szexista szövegek közé ömlesztve. A hatvanas évek második felétől már sokszor funkyt játszott, de ezt a nagyközönség még nem igazán tudta. Ekkoriban született az a dala, melyet a Robin Willliams főszereplésével bemutatott Good Morning Vietnam című film húzott elő két évtizeddel később a feledés homályából. Azóta minden nyomorult klasszikus soulválogatáslemezre rá szokás tenni, minden kereskedelmi adón felnövő gyermek ezt a dalt ismeri, minden ostoba reklám ezzel a poénnal él: I Got You (I Feel Good). Pedig ott van még a Papa’s Got A Brand New Bag, a Money Won’t Change You, vagy később a harcos Say It Loud I’m Black And I’m Proud, illetve a hetvenes éveket funkyval üdvözlő Get Up (I Feel Like Beeing A) Sex Machine. Háttérzenekarából a Flamesből időközben JBs lett, a King kiadót otthagyta a Smash kedvéért, majd 1971-ben a Polydornál kötött ki. Az 1970-es Funky Drummer című album Clyde Stubblefield dobos és James Brown talán legúttörőbb munkája, mániákus énekimprovizációkkal, bekiabálásokkal, kőkemény ritmusalapokkal, amely nemcsak a funky generációnak, hanem a nyolcvanas és kilencvenes évek hiphopjának is az egyik töltetet, ihletet és hangmintát adó produktuma. A szexkazán sikere a diszkókorszakig töretlen (The Payback, Papa Don’ Take The Mess stb.) két filmnek, a Black Caesar és a Slaughter’s Big Rip Offnak a zenéjét is ő jegyezte, de a kikupálódott, sorozatban gyártott tanítványok lesöpörték az egyre inkább önmaga paródiájává váló Brownt. Az 1980-as Blues Brothers filmben bukkant fel egy szám erejéig, majd kiadóváltás, és csak hat évvel később, a Livin’ In America című, a Rocky IV-ben hallható betétdallal aratott ismét nemzetközi sikert. Még két sikerrel forgott tovább a mókuskerék, de aztán már csak tiltott fegyvertartásáról, kábítószer-rejtegetéséről, bírósági ügyeiről, ítéleteiről lehetett hallani. anted (3 Ql december