Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám

~A főmufti —v State of Bengal „Az AZ IGAZSÁG, HOGY TÚLZÁSBA VISZIK A BRIT-ÁZSIAI UNDERGROUND SZÍNTÉR AJNÁROZÁSÁT. Nem SZABAD TELJESEN BEDŐLNI ENNEK; MOST EZ A MENŐ, DE HOLNAP MÁR AZ AFRO-KUBAI DOLGOK. A KÜLÖNBÖZŐ STÍLUSOK JÖNNEK-MEN­­NEK” - teszi helyére State of Bengal (az ember) a „kulturális elkötelezettségű' mozgalom” képviselőit, amikor a Wantednek sikerül becserkésznie egy rövid telefonbeszélgetésre. Józansága meglepő, mert a színtér nem jöhetett volna létre, ha 1987-ben nem utazik Noak­­hali bangladesi faluba, hogy ott folkmuzsikusokkal és táncosokkal találkozzon. Az itt szer­zett élmények késztették ugyanis arra, hogy Londonba visszatérve dj.-k, zenészek, rapperek és táncosok bevonásával megalakítsa az első brit-indiai sound systemet. Az eltérő kultúrák elfogadásának, azok összeolvasztásának eszméjét saját élettapasztalatai táplálták: család­ja Bangladesből származik, gyerekkorában szülőhazáján kívül éveket töltött Törökországban és Hongkongban, Londonban 1973 óta lakik. A State of Bengal (a kollektíva) hamarosan intézményesült, egyfajta „kelet-nyugati átjáróházként” funkcionált: State of Bengal (az ember) keze alól rapperek (MC Deeter az Asian Dub Foundationből, MC Mustaq a Fun-Da-Mentalból), énekesek, valamint dj-k kerültek ki (Osmani Soundz, Gesse), miközben folyamatosan formálta a State of Bengal hangzását. Olvasztótégelyében a breakbeat és a hiphopalapok, illetve korai inspirációi - roots reggae, dub, indiai költészet és klasszikus zene - forrnak össze. Annak ellenére, hogy 10 éve próbálta zenébe ültetni generációjának ér­zéseit, gondolatait, életérzését, a State of Bengal (az ember) számára 1997 volt az áttörés éve: az Anokha albumon szereplő két felvételének köszönhetően a világ végre tudomást szerzett a létezéséről, a One Little Indian független kiadó pedig szerződést kötött vele. A kö­vetkező év ugyancsak jól indult: vendégként részt vett Björk Homoge­­nic turnéján, majd az indiai könnyűzene fenegyerekét, Ananda Shankart kísérte koncertkörútján. „Spirituális rokonságot érzek vele. Csodálom a bátorságát, hogy olyan korban vállalkozott a keleti és nyugati kultú­rák ötvözésére, amikor ez nagy ellenállásba ütközött. ” A legnagyobb kihívás azonban csak ezután következett: tavaly szeptemberben a State of Bengal (a kollektíva) indiai klubokat járt végig. „Mi nem a hecc kedvéért hasündlü&kkä&te^ a zenénkből áradó őszinte érzelmekhez az ottaniak kö­tődni tudnak. ” Talvin Singh „fehérre mosott”, kissé steril hang­zásával ellentétben a State of Bengal VISUAL AUDIO című új albuma azonnal magával sodor; az indiai énekmotívumok hatalmas érzelmi töltése és a drum’n’bass/breakbeat-alapok eksztázisa már a követ­kező évezred Indiájába repít. 4 R A Y A brit-indiai underground színtér csodálatos világa a neten: http://www.desisound.com/ mat Gyütő: Szakrális énekek Fonó A Gyütő név egy Gelukpa (a tibeti-buddhizmus négy ágából az egyik, vonal­vezetőjük Tibet spirituális és politikai vezetője bizo­nyos Dalai Láma) kolostor, amely Lhaszában funkcionált 1959-ig, míg a világ legtöbb könyvét eladó írója Mao (1 milliárd kis vörös könyvet adott el Kína lakosságának!!) le nem rohanta Tibetet. A helyzet 40 év alatt annyit változott, hogy egy közel Európa nagyságú területen több, mint 8 millió tibetiből mára alig 6 millió él, viszont betelepítettek 7 és fél millió kínait és elpusztítot­tak közel 6 ezer buddhista kolostort. A Gyütőt is áttelepítették Indiába, a mai napig ott gyako­rolnak 40 éve ideiglenesen a szerzetesek. Talán már hallottunk hasonlóról. A tibeti zene ugyanúgy, mint a rituálé többi része felajánlás azon istenségek számára, akiket a meditáció során felidéznek. Első hallásra felismerhető a dallamvezetés anti-mainst­­ream stílusa. A zenében használt un. torok-ének és a különleges hangszerek (kagylókürt, lábszár­csont trombita stb.) már önmagukban is tudatál­lapot módosító hatással rendelkeznek. A CD pudzsákat (szertartáso­kat) tartalmaz. A kedvencem a Mahakala pudzsa, ő egy első ránézésre ijesztőnek tűnő istenség, aki a legnagyobb védelmező a vadzsajána (gyémánt­ét) buddhizmusban. Nagyon aktív és dinamikus mindenkori éberségünket próbálja inspirálni, vé­delmező erejét felébresztve nagy segítséget nyújt a spirituális erdő és egoizmusunk útvesztőiben. OM MANI PEME HUNG 11 Szakrálmás Ganga EMI/Virgin Classics íme az Emi által prezentált trip­la CD, amely a Ganga mentén élő népek tradicioná­lis zenéinek bemutatását tűzte zászlajára, igen infor­matív és esztétikus kivitelben. A keleti filozófiák szerint két féle embertípust különbözte­tünk meg. Az egyik a nyugati, mely kifelé építkezik (nagy ház, nagy nő, nagy bankkár­tya...) és alapvetően determi­nálja a fogyasztáscentrikus világkép, ami mint egyetlen és valós alternatíva jelenik meg. A másik pólus a keleti, amely az emberből, mint a természet egyik legcsodásabb és legtökéletesebb alkotásából indul ki. Itt nem a kifelé építkezésen van a hang­súly, mert mint tudjuk minden dolog a függő kelet­kezés világában, létrejön, változik majd elmúlik. A nyugati zenéknél elsődleges cél a fogyasztás, esetenként a szórakoztatás és legvégső esetben az önkifejezés. A keleti szakrális zenéknél a fő motiváci­­ó a spirituális kommunikáció. Ezek a dal- és kevésbé dalszerű formák nem igazán változtak az elmúlt 3-5000 évben. Változatlanul ellátják alapvető funk­cióikat az összeköttetést a transzcendentális világok­kal. Valószínűsíthető, hogy e trackeket sosem fogja a Juventus Rádió a műsorában játszani és ez így is van rendjén. Viszont melegen ajánlom egy ezerrel pőrgő Goa-party után chill-outként, vagy egy köze­pes erősségű spanglis hétvégén hajnalban laza leve­zetésként az erre nyitottaknak. Miután megnyomtad a pléj gombot, engedd el a gondolataidat és csak az orrod végénél be és kiáramló levegő mozgását figyeld. Ha elkezd működni a dolog örvendezzél, hogy nem vagy még teljesen reménytelen eset. Hagyd, hogy a sok OM megtöltse testedet, tudato­dat! Take the Trip. U Rastamás CANCA májút © u/* vibrátor

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék