Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)

2002-08-01 / 3. szám

Roger Waters In the Flesh Tour 2002 Kisstadion, 2002. június 15. Nézőszám: 9000 Jegyár: 7000-12000 Ft N­em akartak hinni a szemüknek és a fülüknek azok a szerencsés rajongók, akik jelen voltak az ex-Pink Floydos Roger Waters In the Flesh turnéjának június végi, angli­ai zárókoncertjein: egy szám erejéig az egykori zenekaralapító-barát, Nick Mason ült a dobok mögé, azaz a színpadon ott volt a fél Pink Floyd. Szó sincs azonban a legendás négyes összeállásáról, mindössze annyi történt, hogy a februárban, a Dél-Afrikai Köztársaságban kezdődött világkörüli turnét megszakítva Waters néhány napot a karibi Mystique-szigeten pihent. A plázson nem mást látott napozni, mint Masont - akivel vagy másfél évtizede, különösen a Pik­k Floyd név használata körüli pereskedés okán nemhogy nem találkozott, de nem is beszélt. A háta mögé lopózott, majd masszírozni kezdte a nyakát, Mason pedig kis híján szívinfarktust kapott, amikor meglátta az egykor kemény zenekari főnököt. Néhány perc kel­lett csak azonban a gyerekkori barátság felelevenítéséhez, és Watersben mindjárt felötlött a turné záróbulijaira Masont is meghívja. Ilyen élményben ugyan nem volt része a budapesti közönségnek, ám már maga az is szenzáció volt, hogy egy Pink Floyd-tag végre Magyarországra látogatott. Waters Budapesten is a korábbi években szinte hozzánőtt fekete szemüveg nélkül lépett a Kisstadion pódiumára június 15-én, és nem is akárhová, mindjárt jó magasra, a zenekar fölé épített kifutóra, a hatalmas vetítővászon elé, a színpad közepére. Ez egyúttal valamiféle jelzés is volt: akit most Budapesten láttunk már nem ugyanaz a Waters, mint aki '90-ben, Berlinben - amikor utoljára járt errefelé, és a The Wall színpadi­ koncert változatát adta elő - még saját falába temetkezve, otthonnak nevezett magánzárkájából nézett le ránk, és hozzánk hajította a külvilágot jelképező tévét. Waters azóta - nyilatkozta is nemrég - kijött a maga köré épített fal mögül, és ma már a koncertek között kedélyesen leül zenészbarátaival a színpadon egy kártyapartira és egy pohár italra. Miközben persze hömpölyögnek az általa­ még a hatvanas évek közepén alapított, majd húsz évvel később elhagyott Pink Floyd szférák zenéjét idéző szin­tetizátorfutamai. Ennél több show-elem azonban nem is jutott erre az estére, így aztán, akik a Floyd videón megcsodált - vagy a Waters kiválása után háromtagúra zsugorodott Pat Pink . Floyd egy-két kilencvenes évek elejei ausztriai koncertjének kissé öncélú - látványorgiáját­­várták, ezúttal csalódtak A két és fél órás műsort ugyanis tisztán a zene tette ki, nem vibráltak megállás nélkül reflektorok, nem volt füst és t­zijáték - mentesültünk szerencsére előzenekar­­tól is -, és megúsztuk a háttérzenészek kötelező szólóit. Volt viszont kvadrofon hangzása,és végre első alkalommal Budapesten is megszólaltak a progresszív rock himnuszai, mint például a Money, a Wish You Were Here, no meg persze a klasszikussá vált The Wall darabjai. Nem is beszélve az őskori A Saucerful of Secret lemezről játszott Set the Controls for the Heart of the Sun című számra, amire mindössze 34 évet kellett várnunk, hogy élőben élvezhessük. Ezúttal ugyanis szó szerint élőben - In the Flesh - hallhattuk a számokat, az 58 éves Waters mindent beleadott, teljes erőből, láthatóan nagy kedvvel játszott Ennek ellenére sem hazud­tolta meg magát, nem enyelgett a közönséggel, nem volt semmiféle Jó estét Budapest, egy száraz welcome-on - na jó, kettőn, mert később eljátszották a Welcome to the Machine-t is - és néhány thank you-n kívül nem sokat beszélt. A zenekar töb­bi tagja sem produkálta magát (pedig az egyik billentyűs Harry Waters, a főszereplő fia volt), csak éppen hangról hangra leját­­szották a smirglivé hallgatott bakelitlemezekről ismerős dal-­­­lamokat. Valóságos rekviemmé változtatták például a Shine­­ On You Crazy Diamondot, Waters érezhetően ezzel is ■ tisztelegni akart zenekar-alapító egykori barátjának, Syd­e JEL' s Barrettnek,­ aki nem tudta elkerülni, hogy az LSD és saját E­osesije az őrületbe kergessék. Néhány éve Waters is közel­­ került ehhez az állapothoz, és talán annak is szólt Barrett m '68-as fotójának megjelenése a kivetítőn, hogy ő már­­ túljutott ezen az időszakon, ennek köszönhetően jó más- m­a fél évtized után újra képes játszani Floyd-számokat.­­ Bármennyire is hálásak voltunk azonban Watersnek, hogy elhozta ezeket a dalokat Magyarországra, azt­­ azért el kell ismernünk, hogy miként a háromfős Pink Floyd sem az igazi Waters nélkül, úgy a Waters­ band által játszott Floyd-slágerek sem szólnak mindig maradandóan Gilmour, Mason és Wright nélkül. Különösen Gilmour gitárjának hiánya volt érezhető néhány futamnál, nem is beszélve a Comfortably Numbról, ami azért mégiscsak Gilmour hangon rögzült mindenkinek a fülében. A Kisstadiont megtöltő, többségében 40-50 éves közönség lelkesen - néhol elnéző türelemmel - fogadta a Floyd-dalok közé adagolt Waters szólódarabokat is, így a koncertet második ráadásként záró Flickering Flamét, nyugtázva, hogy ezúttal nem egy szokásos rockkoncerten volt, hanem, ahogy a plakát is hirdette, eltöltött egy estét Roger Watersszel. 0­002 95

Next