Z Magazin, 1997 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

Brown július 15-én Budapesten fog fel­lépni. Ezen örömteli esemény kapcsán voltunk hivatva felhívni Mr. Brownt és interjút készíteni vele, de a végeredmény csak ta­nulságos kísérletnek nevezhető. Ettől függetlenül ő megmarad a Soul Keresztapjának, mi meg maradunk kommentár nélkül mindazon kérdést illetően, mely ellentmondásokkal teli pályafu­_____ fásával kapcso­latban felmerül­het. ' A szagot, az a történészek :­ dolga, de tény, hogy James Brownnak sokat köszönhet az akkori vez­­­zetés. Mr. Brown már 1963- as Live at the Apollo (feketék körében köz-­­ kedvelt koncertterem a Harlemben) című albu­mának sikere nyomán érezte, elvárják tőle, hogy állást foglaljon. 1966 augusztusáig ha­­bozott, míg végül is elindított egy ebből-baj- sos, nem­ lehet Don't be a­­ Drop Out-kampányt, mely arra ösztönözte a gyerekeket, hogy járjanak iskolába. Ettől kezdve a legtöbb helyen csak úgy volt hajlandó fellépni, ha feketéket és fehéreket egyaránt beengednek. Ezenkívül csatlakozott egy emberi jogokért küzdő mozgalomhoz. A rendőrség és a különböző állami hatóságok természetesen fokozott felügyelet alá vették James Brown koncertjeit - mint potenciális gyújtópontokat -, aminek az lett a vége, hogy egyik Kansas City-beli fellépése - valószínűleg provokáció miatt - tömegverekedésbe, majd a városban zavargásba fulladt. „Magától értetődő módon” ezt betiltott koncertek sora követte. 1968. április 4-én, Martin Luther King meggyilkolásának napján James Brown egy New York-i tévéállomásra sietett, hogy megpró­bálja lehűteni a lázongó fiatal feketéket. Más­napra a Boston Gardenben volt (előzőleg) lekö­tött fellépése, melyet a város polgármestere azonnal betiltott. Brown viszont meggyőzte a vezetőket, hogy inkább közvetítsék a koncertet tévén, remélvén, hogy ez a ritka esemény majd ott tartja a fiatalokat. Úgy is lett. Boston meg­úszta azt, amit száztíz másik nagyváros nem. A koncert másnapján Brown Washingtonba, a legjobban lángoló városba repült, hogy nép­szerűségét kihasználva ott is belátásra bírja az őrjöngő tömeget. Felhívását naphosszat sugá­rozták a tévécsatornák, beszédei még a Wa­shington Post hasábjain is megjelentek. Mire jó egy rock'n’roll-ér­zés? James Brown é­rilis 10-én Lynd B. Johnson évi meghívására egy­­ csorán vett rés ahol az alelnök me köszönte neki, amit az országért tett. Mr. Brown ’68 nyarán megjelentetett egy kis­lemezt, melynek címe Say it Loud - Lin Black Hand I’m Proud (Mondd hangosan, fekete va­gyok, s erre büszke) volt. FUNK'S NOT DEAD A hetvenes évek funkkorszaka logikus ellen­téte volt az előző évtized teljes zűrzavarának. Brown úgy érezte, ideje visszatérni e kiinduló­ponthoz: a zenéhez és a szórakoztatáshoz. Vala­mi olyasmit akart alkotni, ami feledteti az embe­rek gondjait és jókedvre deríti őket. A jelszó: „Get up, Get on up” - a zene pedig gyorsabb, di­­rektebb, pergősebb, előtérbe hozott gitárjátékkal és fő hangsúllyal a ritmuson. És ahogy szép sor­ban kezdtek megszületni a funk alappillérei (Sex Machine, Talkin’ Loud and Sayin’ Nothin’, Soul Power, Hot Pants, úgy váltotta fel a fekete öltöny, nyakkendő fellépőruhát a hosszú szárú csizma, galléros ing -­sállal, és úgy lett a Soul Brother No 1-ből a The Minister of New Super Heavy Funk. Michael Jackson Moonwalkja, Sly Stone tánczenéje, George Clinton őrült és Prince szexi funkja mind e korszak leszármazottja. Igen sajnálatos módon James Brown - két vá­lás, megannyi per és egy neki tulajdonított gyer­mek után - 1972-ben nyakába vette koloncnak a Polydor kiadót, melynek azonkívül, hogy felvett tőlük (hét év alatt) másfél millió dollár előleget, nem sok hasznát látta. Ez idő alatt mindössze két lemezt rögzített. Egy jelenték­telent és egy újragondoltat. Az elmúlt húsz évben s még mindig aktívan koncer­tező művészről leginkább ká­bítószer-problémái, botrányai és újabb börtönbüntetése ré­vén lehetett hírt kapni. 1980-ban szerepelt ugyan John Landis Blues Brothers című filmjében és a Rocky IV Living in America című be­tétdalával egy újabb generáci­ót is meghódított, de a nyolc­vanas években Mr. Brown l—------------­már inkább visszatérőnek számított. Zenéjének és karakterének az elmúlt két évtizedre gyakorolt hatása azonban vitatha­tatlan. A tény, hogy dalaiból a mai zenekarok ál­tal kivett hangminták számát háromezerre be­csülik, magáért beszél. Az interjú: lenne tehát miről kérdezni Mr. Brownt, de a gondok már rögtön az elején kezdődnek: „Ki a fene szervezi ezeket az interjúkat ál­landóan?! - okvetetlenkedik egy harapós kedvében lévő titkárnő. - És nekünk miért nem szólnak? Na várjon. ” A telefonban vagy három percig csak egy régi James Brown-nótát hallani, majd: Itt James Brown, mi teccik? (Makogás, hebegés-habogás, magyaráz­kodás.) Jó, csak igyekezzünk. Öt percem van. (Hogy fog 30 kérdés öt percbe beleférni? Rejtély. Na mindegy. Barátkozzunk.) Milyen érzés ma James Brownnak - Li­ving in America - Amerikában élni? Az emberek kezdenek egyre többet és többet megtudni James Brownról. Napról napra többet. Van most egy új lemezem, Funk On A Roll a cí­me (lebetűzi), mely egy nagyon dinamikus és szeretettel teli album, és melynek célja, hogy a világot jobbá tegye, és hogy kifejezze az embe­riség iránt érzett szeretetemet. Ízes, déli akcentussal, rekedtes hangon beszél, gyorsan, de akadozva. Ahogy a mon­datait főzi, az ember­nek az az érzése, hogy teljesen lényegtelen, mi a kérdés, ő azt fogja mondani, amit mindig szokott. Mikor kezdi a turnét? Én állandóan turnézom. Legutoljára a Super *’ Rowlon (az amerikai fut­ball szezonzáró döntős) ttf+ - rá léptem fel a Blues Brotherss­el, Junk­kerrel. A közvetítéseket 1 3,2 milliárd ember látta, mely a show történetének a legnagyobb számú néző- I 1' 'fás közönsége. Milyen műsorral fog Budapesten fellépni? A legmozgalmasabb, legenergikusabb show-val, melyet valaha is láttak. Örömöt és boldogságot hozunk a világnak. Milyen felállású a jelenlegi zenekara? Hogy? (Megismétlem.) Ja, a zenekar. Egy kis türelmet. És azzal átkapcsol egy illetőhöz, aki el­mondja, hogy egy huszonhét tagú dHBMHtpi zenekar fog Pesten fellépni. Meglepődöttségemet hallván ,, megerősíti válaszát, majd miutáni­s figyelmeztet, hogy szigorúan­­ csak a zene felől érdeklődhetek, visszakapcsol. In' Mit szándékozott a karrierje köz­ü­­letén elérni? Azt, hogy decens és kényelmes életem legyen, meg akartam mutat­ni, hogy kemény munkával sokra lehet vinni, és a zenémmel jobbá akartam tenni az emberek életét. ----- Kinyújtani a kezem, és azt mondani mindenkinek: szeretlek. A következő három kérdésre nagyjából ugyanezt a választ adja. Kasza mondatainak általában az a vége, hogy ő mindig mindent az Úr segédletével és útmutatása szerint csinált. Modora egyáltalán nem elutasító, de rövid, automatikus válaszai azt sugallják, hogy ő most nagyon elfoglalt. Karrierje során önt rengeteg elnevezés­sel illették, melyiket kedveli a leginkább? A Godfather of Soult, mert a lélek az, ami pozi­­ t­i

Next