Z Magazin, 1997 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1997-07-01 / 7-8. szám
Brown július 15-én Budapesten fog fellépni. Ezen örömteli esemény kapcsán voltunk hivatva felhívni Mr. Brownt és interjút készíteni vele, de a végeredmény csak tanulságos kísérletnek nevezhető. Ettől függetlenül ő megmarad a Soul Keresztapjának, mi meg maradunk kommentár nélkül mindazon kérdést illetően, mely ellentmondásokkal teli pályafu_____ fásával kapcsolatban felmerülhet. ' A szagot, az a történészek : dolga, de tény, hogy James Brownnak sokat köszönhet az akkori vezzetés. Mr. Brown már 1963- as Live at the Apollo (feketék körében köz- kedvelt koncertterem a Harlemben) című albumának sikere nyomán érezte, elvárják tőle, hogy állást foglaljon. 1966 augusztusáig habozott, míg végül is elindított egy ebből-baj- sos, nem lehet Don't be a Drop Out-kampányt, mely arra ösztönözte a gyerekeket, hogy járjanak iskolába. Ettől kezdve a legtöbb helyen csak úgy volt hajlandó fellépni, ha feketéket és fehéreket egyaránt beengednek. Ezenkívül csatlakozott egy emberi jogokért küzdő mozgalomhoz. A rendőrség és a különböző állami hatóságok természetesen fokozott felügyelet alá vették James Brown koncertjeit - mint potenciális gyújtópontokat -, aminek az lett a vége, hogy egyik Kansas City-beli fellépése - valószínűleg provokáció miatt - tömegverekedésbe, majd a városban zavargásba fulladt. „Magától értetődő módon” ezt betiltott koncertek sora követte. 1968. április 4-én, Martin Luther King meggyilkolásának napján James Brown egy New York-i tévéállomásra sietett, hogy megpróbálja lehűteni a lázongó fiatal feketéket. Másnapra a Boston Gardenben volt (előzőleg) lekötött fellépése, melyet a város polgármestere azonnal betiltott. Brown viszont meggyőzte a vezetőket, hogy inkább közvetítsék a koncertet tévén, remélvén, hogy ez a ritka esemény majd ott tartja a fiatalokat. Úgy is lett. Boston megúszta azt, amit száztíz másik nagyváros nem. A koncert másnapján Brown Washingtonba, a legjobban lángoló városba repült, hogy népszerűségét kihasználva ott is belátásra bírja az őrjöngő tömeget. Felhívását naphosszat sugározták a tévécsatornák, beszédei még a Washington Post hasábjain is megjelentek. Mire jó egy rock'n’roll-érzés? James Brown érilis 10-én Lynd B. Johnson évi meghívására egy csorán vett rés ahol az alelnök me köszönte neki, amit az országért tett. Mr. Brown ’68 nyarán megjelentetett egy kislemezt, melynek címe Say it Loud - Lin Black Hand I’m Proud (Mondd hangosan, fekete vagyok, s erre büszke) volt. FUNK'S NOT DEAD A hetvenes évek funkkorszaka logikus ellentéte volt az előző évtized teljes zűrzavarának. Brown úgy érezte, ideje visszatérni e kiindulóponthoz: a zenéhez és a szórakoztatáshoz. Valami olyasmit akart alkotni, ami feledteti az emberek gondjait és jókedvre deríti őket. A jelszó: „Get up, Get on up” - a zene pedig gyorsabb, direktebb, pergősebb, előtérbe hozott gitárjátékkal és fő hangsúllyal a ritmuson. És ahogy szép sorban kezdtek megszületni a funk alappillérei (Sex Machine, Talkin’ Loud and Sayin’ Nothin’, Soul Power, Hot Pants, úgy váltotta fel a fekete öltöny, nyakkendő fellépőruhát a hosszú szárú csizma, galléros ing -sállal, és úgy lett a Soul Brother No 1-ből a The Minister of New Super Heavy Funk. Michael Jackson Moonwalkja, Sly Stone tánczenéje, George Clinton őrült és Prince szexi funkja mind e korszak leszármazottja. Igen sajnálatos módon James Brown - két válás, megannyi per és egy neki tulajdonított gyermek után - 1972-ben nyakába vette koloncnak a Polydor kiadót, melynek azonkívül, hogy felvett tőlük (hét év alatt) másfél millió dollár előleget, nem sok hasznát látta. Ez idő alatt mindössze két lemezt rögzített. Egy jelentéktelent és egy újragondoltat. Az elmúlt húsz évben s még mindig aktívan koncertező művészről leginkább kábítószer-problémái, botrányai és újabb börtönbüntetése révén lehetett hírt kapni. 1980-ban szerepelt ugyan John Landis Blues Brothers című filmjében és a Rocky IV Living in America című betétdalával egy újabb generációt is meghódított, de a nyolcvanas években Mr. Brown l—------------már inkább visszatérőnek számított. Zenéjének és karakterének az elmúlt két évtizedre gyakorolt hatása azonban vitathatatlan. A tény, hogy dalaiból a mai zenekarok által kivett hangminták számát háromezerre becsülik, magáért beszél. Az interjú: lenne tehát miről kérdezni Mr. Brownt, de a gondok már rögtön az elején kezdődnek: „Ki a fene szervezi ezeket az interjúkat állandóan?! - okvetetlenkedik egy harapós kedvében lévő titkárnő. - És nekünk miért nem szólnak? Na várjon. ” A telefonban vagy három percig csak egy régi James Brown-nótát hallani, majd: Itt James Brown, mi teccik? (Makogás, hebegés-habogás, magyarázkodás.) Jó, csak igyekezzünk. Öt percem van. (Hogy fog 30 kérdés öt percbe beleférni? Rejtély. Na mindegy. Barátkozzunk.) Milyen érzés ma James Brownnak - Living in America - Amerikában élni? Az emberek kezdenek egyre többet és többet megtudni James Brownról. Napról napra többet. Van most egy új lemezem, Funk On A Roll a címe (lebetűzi), mely egy nagyon dinamikus és szeretettel teli album, és melynek célja, hogy a világot jobbá tegye, és hogy kifejezze az emberiség iránt érzett szeretetemet. Ízes, déli akcentussal, rekedtes hangon beszél, gyorsan, de akadozva. Ahogy a mondatait főzi, az embernek az az érzése, hogy teljesen lényegtelen, mi a kérdés, ő azt fogja mondani, amit mindig szokott. Mikor kezdi a turnét? Én állandóan turnézom. Legutoljára a Super *’ Rowlon (az amerikai futball szezonzáró döntős) ttf+ - rá léptem fel a Blues Brotherssel, Junkkerrel. A közvetítéseket 1 3,2 milliárd ember látta, mely a show történetének a legnagyobb számú néző- I 1' 'fás közönsége. Milyen műsorral fog Budapesten fellépni? A legmozgalmasabb, legenergikusabb show-val, melyet valaha is láttak. Örömöt és boldogságot hozunk a világnak. Milyen felállású a jelenlegi zenekara? Hogy? (Megismétlem.) Ja, a zenekar. Egy kis türelmet. És azzal átkapcsol egy illetőhöz, aki elmondja, hogy egy huszonhét tagú dHBMHtpi zenekar fog Pesten fellépni. Meglepődöttségemet hallván ,, megerősíti válaszát, majd miutánis figyelmeztet, hogy szigorúan csak a zene felől érdeklődhetek, visszakapcsol. In' Mit szándékozott a karrierje közületén elérni? Azt, hogy decens és kényelmes életem legyen, meg akartam mutatni, hogy kemény munkával sokra lehet vinni, és a zenémmel jobbá akartam tenni az emberek életét. ----- Kinyújtani a kezem, és azt mondani mindenkinek: szeretlek. A következő három kérdésre nagyjából ugyanezt a választ adja. Kasza mondatainak általában az a vége, hogy ő mindig mindent az Úr segédletével és útmutatása szerint csinált. Modora egyáltalán nem elutasító, de rövid, automatikus válaszai azt sugallják, hogy ő most nagyon elfoglalt. Karrierje során önt rengeteg elnevezéssel illették, melyiket kedveli a leginkább? A Godfather of Soult, mert a lélek az, ami pozi ti