Z Magazin, 1998 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1998-05-01 / 5. szám
Mm & Felemás Separate Aves Flamex Film Rendezte: David Madden Írta: Gloria Norris, Steven Pressfield Zene: William Olvis Operatőr: Kees Van Oostrum Főszereplők: James Belushi, Linda Hamilton N agy csapás az a színészembernek, ha beteszik valamilyen skatulyába, és onnan pislog kifelé, hermetikusan elzárva az új szerepajánlatoktól. Ezért nem lesz Jim Carreyből Lear király vagy Jackie Chanből mondjuk alkoholista író. A kutyám, Jerry Lee gazdája, James Belushi viszont, úgy tűnik, megcsinálta. Persze az ember titokban várná tőle a poént, de itt most emberéletről van szó - és mindjárt kettőről. Lauren Porter pszichiáter (a filmtelep legérzékibb szája, Linda Hamilton alakítja) ugyanis hangyás. Jó csaj, okos csaj, csak hát rajta van szegényen a tudathasadás. Sőt tudja is magáról, hogy gáz van, ezért béreli fel megfigyelésre tanítványát, a volt zsarut (Belushi). A detektív pedig követéses módszer alkalmazásával megállapítja a tényállást: Lauren nappal Lauren (Dr. Jekyll), a sikeres professzor, éjszaka viszont Laurenből Lena lesz (Mr. Hyde). Ez utóbbi maga a végzet asszonya: vadító cuccokba bújik, piál, kéjeleg a rockdiszkóban. Ez még mindig nem baj, hiszen - valljuk be - azért sokan vagyunk így. De valaki egyszer csak gyilkolni kezd. A film unalmasabbik része a nyomozással és a végkifejlettel telik el, rejtélyes halálesetek, gyerekkori traumák és egy bimbózó szerelem közepette. Utóbbi elég komplex dolog, mert megbízó és megbízott, doktor és páciens, tanár és tanítvány között szövődik egyszerre, de (sportnyelven szólva) azért érdemes bizalmat szavazni nekik. A témát már sokszor és sokan lerágták, de a skizofrénia mindig érdekes marad, amint ez a rossz film is bizonyítja. Illetve jó film, ki a XIX. századi Angliában sem Onedinéknél, sem máshol nem melózott - mert nem kellett neki az végtelen unatkozásra volt kárhoztatva: egész nap virágot szedett, térítőt hímzett, célba nyilazott stb. Esetleg fene jó dolgában könyvet írt minderről, mint Jane Austen. Az Emma című romantikus regény 1816-ban jelent meg először, ezek szerint már akkoriban is sokan bírták az efféle limonádét. Úgy hallottam, könyvben is elég fárasztó mű, de azért a katzenjammeres fejjel végigült két óra sem volt kis megpróbáltatás. Érdemes a film előtt jegyzetfüzetet és tollat kézügybe helyezni, mert kb. tíz perc elteltével a nézőnek már lövése nincs, hogy hányas a kabát, ki melyik kapura hajt, és vajon a kitárgyalt kalapos tag most Mr. Martin, Mr. Elton vagy netán Mr. Knightley. Segítségül csak annyit, hogy adva van öt-hat, korhű cuccba öltözött csaj meg ugyanennyi pasi, a főhősnő pedig keveri a... kártyákat. Ki kivel jöjjön össze, kiről mit kéne pletykálni, és láttad, hogy nézett rám a bálon Mr. Valamelyik? A szövevényes történet végét nagy titokzatosan nem árulom el, de hát nem is ez a fontos itt, hanem az a bukolikus derű, amitől a néző magában felsóhajt, hogy hát igen, így kell élni. A pázsiton heverésző kékvérű banda azonban egy kissé riasztó is, maga a megtestesült tétlenség, a vegytiszta unalom. És az írónőnek igaza van: csakis az ármány és a szerelem képes itt valamit megmozdítani. Ez persze elég baj, de nem kell az egészet annyira komolyan venni. A színészek. A címszereplő Gwyneth Paltrow-val lassan tele a padlás, de ha egyszer olyan aranyos, Toni Collette pedig Muriesként bénázott nemrég. Ja, és itt van Ewan McGregor is, aki közröhej tárgya lett, amikor beparádézott a múlt századi jelmezében, Kleopátra-frizurával. Amúgy kedves kis film ez, csak hát annyi türelem kell hozzá, amennyi Jane Austen idejében talán még volt. Ma már azonban nincs, a frissen felkeltett néző pedig hazafelé menet még beugrik a videotékába a Született gyilkosokért. Matusz Endre Matusz Endre Emma Flamex Film Írta és rendezte: Douglas McGrath Zene: Rachel Portman Operatőr: Ian Wilson Főszereplők: Gwyneth Paltrow, Greta Scacchi A Gyilkos donor Desperate Measures Intercom Rendezte: Barbet Schroeder Főszereplők: Michael Keaton, Andy Garcia, Gay Harden