Z Magazin, 1998 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1998-05-01 / 5. szám

Mm & Felemás Separate Aves Flamex Film Rendezte: David Madden Írta: Gloria Norris, Steven Pressfield Zene: William Olvis Operatőr: Kees Van Oostrum Főszereplők: James Belushi, Linda Hamilton N agy csapás az a színészember­nek, ha beteszik valamilyen skatulyába, és onnan pislog ki­felé, hermetikusan elzárva az új sze­repajánlatoktól. Ezért nem lesz Jim Carreyből Lear király vagy Jackie Chanből mondjuk alkoholista író. A kutyám, Jerry Lee gazdája, James Be­­lushi viszont, úgy tűnik, megcsinálta. Persze az ember titokban várná tőle a poént, de itt most emberéletről van szó - és mindjárt kettőről. Lauren Porter pszichiáter (a filmtelep legérzékibb szája, Linda Hamil­ton alakítja) ugyanis hangyás. Jó csaj, okos csaj, csak hát rajta van szegé­nyen a tudathasadás. Sőt tudja is magáról, hogy gáz van, ezért béreli fel megfigyelésre tanítványát, a volt zsarut (Belushi). A detektív pedig köve­téses módszer alkalmazásával megállapítja a tényállást: Lauren nappal Lauren (Dr. Jekyll), a sikeres professzor, éjszaka viszont Laurenből Lena lesz (Mr. Hyde). Ez utóbbi maga a végzet asszonya: vadító cuccokba bújik, piál, kéjeleg a rockdiszkóban. Ez még min­dig nem baj, hiszen - valljuk be - azért sokan vagyunk így. De valaki egyszer csak gyilkolni kezd. A film unalmasabbik része a nyomo­zással és a végkifejlettel telik el, rejté­lyes halálesetek, gyerekkori traumák és egy bimbózó szerelem közepette. Utób­bi elég komplex dolog, mert megbízó és megbízott, doktor és páciens, tanár és tanítvány között szövődik egyszerre, de (sportnyelven szólva) azért érdemes bi­zalmat szavazni nekik. A témát már sokszor és sokan lerágták, de a skizofré­nia mindig érdekes marad, amint ez a rossz film is bizonyítja. Illetve jó film, ki a XIX. századi Angliában sem Onedinéknél, sem más­hol nem melózott - mert nem kellett neki az végtelen unatkozásra volt kárhoztatva: egész nap virágot szedett, térítőt hímzett, célba nyilazott stb. Eset­leg fene jó dolgában könyvet írt minderről, mint Jane Austen. Az Emma című romantikus regény 1816-ban jelent meg először, ezek szerint már akkoriban is sokan bírták az effé­le limonádét. Úgy hallottam, könyvben is elég fárasztó mű, de azért a katzenjam­meres fejjel végigült két óra sem volt kis megpróbáltatás. Érdemes a film előtt jegyzetfüzetet és tollat kézügybe helyezni, mert kb. tíz perc elteltével a nézőnek már lövése nincs, hogy hányas a kabát, ki melyik kapura hajt, és vajon a kitárgyalt kalapos tag most Mr. Martin, Mr. Elton vagy netán Mr. Knightley. Segítségül csak annyit, hogy adva van öt-hat, korhű cuccba öltözött csaj meg ugyanennyi pasi, a főhősnő pedig keveri a... kártyákat. Ki kivel jöjjön össze, kiről mit kéne pletykálni, és láttad, hogy nézett rám a bálon Mr. Valame­lyik? A szövevényes történet végét nagy titokzatosan nem árulom el, de hát nem is ez a fontos itt, hanem az a bukolikus derű, amitől a néző magában felsóhajt, hogy hát igen, így kell élni. A pázsiton heverésző kékvérű banda azonban egy kis­sé riasztó is, maga a megtestesült tétlenség, a vegytiszta unalom. És az írónőnek igaza van: csakis az ármány és a szerelem képes itt valamit megmozdítani. Ez persze elég baj, de nem kell az egészet annyira komolyan venni. A színészek. A címszereplő Gwyneth Paltrow-val lassan tele a padlás, de ha egyszer olyan aranyos, Toni Collette pedig Muriesként bénázott nemrég. Ja, és itt van Ewan McGregor is, aki közröhej tárgya lett, amikor beparádézott a múlt szá­zadi jelmezében, Kleopátra-frizurával. Amúgy kedves kis film ez, csak hát annyi türelem kell hozzá, amennyi Jane Austen idejében talán még volt. Ma már azon­ban nincs, a frissen felkeltett néző pedig hazafelé menet még beugrik a videoté­kába a Született gyilkosokért. Matusz Endre Matusz Endre Emma Flamex Film Írta és rendezte: Douglas McGrath Zene: Rachel Portman Operatőr: Ian Wilson Főszereplők: Gwyneth Paltrow, Greta Scacchi A Gyilkos donor Desperate Measures Intercom Rendezte: Barbet Schroeder Főszereplők: Michael Keaton, Andy Garcia, Gay Harden

Next