Román Tájékoztató, 1949 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1949-07-01 / 1. szám

A közös sír, amelybe a bur­­zsoá-feudális rendszer a román kultúra igazi értékeit temette, a román irodalom legnagyobb köl­tőjét, Mihail Eminescut is el­nyerte. Élete embertelen nyomorban telt el, élő bizonyságául a bur­zsoázia egyik legaljasabb felfo­gásának, mely szerint «a nyomor a művészet serkentője». A polgári közélet apró hatal­masságai felfigyeltek ugyan Eminescu nagy tehetségére, de mást, mint­ olcsó és haszontalan dicséreteket, nem nyújtottak neki. A nagy költő éhesen és be­tegen járta az országot, hogy ar­cáról lerívó nyomorával szóra­koztassa a «kultúrára» éhes bur­zsoáziát. Eminescunak «bohém»­­nek kellett lennie és a népnyú­­zóktól falat kenyérért kellett koldulnia. Mialatt a burzsoázia «magas kultúrkörei» azon vitáz­tak, hogy a nagy költő egy-egy művének milyen értelmezést ad­janak, ajtóikat bezárták előtte . Eminescu költői munkásságá­ban két, ellentmondó jelenséggel találkozunk. Egy haladó és egy reakciós jelenséggel, egy lázadó és egy levert értelmiségivel, aki belenyugszik a sötét gondolatba: «örök halál álma az egész világ élete». Eminescu költészetének ezt az ellentmondó jellegét mindmáig egyoldalúan tanulmányozták. Ennek tudható be, hogy verseit mind a konzervatív, mind a fa­siszta mozgalmak jelszóként használták fel. Eminescu szeren­csétlen élete ekként halálával nem fejeződött be. Halála után egyéniségét a burzsoá-feudális világ irodalmi körei a valótlan, hazug állítások sorával szen­­­nyezték be. Eminescu költészetének ellent­mondásai kialakulására kétség­kívül nagy befolyással volt­ a «Junimea» irodalmi kör reakciós légköre. Ennek tulajdonítható, hogy bár költészetében bőven ta­lálunk forradalmi elemeket, me­lyek az elnyomott dolgozók ér­zés- és gondolatvilágát fejezik ki, mégis — nagy általánosságban — a «Junimea» befolyása a kizsák­mányoló osztály gondolatkörének bélyegét nyomta rá a költő mű­veire. Ezért tükrözi Eminescu szűklátókörűségét, a jelen sem­ flaman^ Hájébaztató Mihail Eminescu — Halálának hatvanadik évfordulójára — mibevevését «Epigon» című ver­se és a «Levelek». Eminescu kisnemesi család sar­jaként a kispolgári értelmiségi életszemléletet tette magáévá s ennek megfelelően hullt a mun­kásosztály ellenségeinek karjai­ba, hogy sok vonatkozásban a haladás ellen foglaljon állást. Ezért válik a múlt idealizálójává és mindennek, ami új­­­ gyűlö­lőjévé. Eminescu élesen bírálta a libe­rális kormányok kizsákmányoló politikáját, de nem tudott a pro­blémák mélyére hatolni, mert ezeket a bírálatokat a konzerva­tív párt keretein belül gyako­rolta. Jogosan állapítja meg Dob­­rogeanu-Gherea Eminiescuról, hogy «írásai egy művelt prole­tár utolsó, elkeseredett lázadá­sai». Eminescu szellemének ha­ladó oldalát leginkább az «Im­parat si proletar» (Császár és proletár) című versében fedez­hetjük fel. E vers megírása ide­jében még nem volt a «Juni­mea» irodalmi kör hatása alatt. A költő írói munkásságában ez a vers kivételes helyet foglal el, világos fényt árasztó rést alkot, amit a költő a jelen és a jövő élet felé nyitott. E vers jelentő­sége nemcsak abban rejlik, hogy mély szeretetet mutat az elnyo­mott osztály felé és ádáz gyűlö­letet az elnyomókkal szemben, de lelkesen ünnepli meg benne a párizsi kommü­nt is, ami arra vall, hogy Eminescu ismerte és valamelyest tisztában volt a fel­törő munkásság harcának cél­jával, összehasonlítva ezt a versét többi verseivel, rájövünk, hogy a «Junimea» konzervatív köre mennyire megfertőzte öntudatát, mely kezdetben arra hajlott, hogy munkásságát és tehetségét az elnyomott osztályok szolgála­tába állítsa. A «Császár és proletár» című versnek többféle változatát is­merjük. A vers eredeti címe «Proletarul» (A proletár) volt és ebből a változatból hiányzott a pesszimista befejező rész. A Ju­nimea hatására Eminescu több­ször megváltoztatta versét, míg az a «Convorbiri Literare»-ban megjelent. A «Császár és proletár» című vers első változatában még nem érződik olyan mélyen a polgári individualizmus hatása. Ez azt bizonyítja, hogy a túlzottan ro­mantikus individualizmus nem szerves része Eminescu költésze­tének, hanem inkább annak az áldatlan befolyásnak eredménye, amit a «Junimea» gyakorolt rá. A «Proletár» című versében még az a forradalmi romanticizmus szólalt meg, melyen Byron, majd Shelley fejezték ki elégedetlen­ségüket a kizsákmányolók vilá­gával szemben. * Eminescut agyondícsérték ko­rának «magas kultúrkörei», de arra nem tartották méltónak, hogy az Akadémia tagjává vá­lasszák. Csak Népköztársaságunk Akadémiája avatta őt — halála után — tagjává, mint a román irodalom legnagyobb költőjét, aki tévedései és tévelygései elle­nére —­ inkább áldozata, mint igenlője volt annak a polgári­feudális világnak, mely fényes tehetségéért nyomorral «jutal­mazta» és nagy része volt abban, hogy a román irodalomnak ez a kimagasló tehetsége nem abban az irányban bontakozhatott­ ki, amerre eredeti tehetsége és szel­leme vonzotta: a haladás és a munkásosztállyal való szolidari­tás irányában. MIHAIL EMIN­ESCU: CSÁSZÁR ÉS PROLETÁR Részlet a költő nagy verséből, meynek néhány sza­kaszát a korabeli JUNIMEA reakciós irodalmi kör nyomására átírta. Mi az eredeti szövegből öt igen jel­legzetes szakaszt közünk. Miért felejtitek, hogy ti vagytok az erő, A föld bőségesebb lesz talpatok alatt, Ne építsetek falat, hol ők a heverő Vagyont dagasszák föl, hát pattanjatok elő S tudjátok meg, hogy élni kell s élni szabad. "A törvény őrzi őket s a vágy szélesre tárt Kapuján át mindent magukhoz terelnének Es vad, orgiázó éjszakákon a csalárd Elveknek többé már nem szabnak semmi határt S jóllaknak zsenge lányaitokkal a vének. S ha kérditek, hogy néktek akkor mi marad . . .: A munka, — fényeiben ők lubickolnak már, Kenyéren könny, mit soha nem apasztanak, Bemocskolt szüzek, rab őszök, telek és nyarak, Nekik az ég, ■— nektek a csupasz föld, a sár. Törvényre nincs szükségük, — az erkölcsöket Könnyű betartani, ha van kövér falat S­em, az urak törvénye láncokba vezet, Ha útatok néha mosolygóbb tájra vet, Hogy éltek még, — soha meg nem bocsátanak! Ej, ziízzátok szét a szipolyozó rendet, Mely itt mindent gazdagra és szegényre szel , mert jutalompénzt a másvilág sem penget Földi kincsekért, — úgy hát teremtsen rendet Világotok. Éljetek jól s testvériesen! Fordította: BÁRDOS B. ARTÚR

Next