Romániai Magyar Sajtó, 2003 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1. szám

4 interjú IA­ E A kezdetek, Br­assópojánától Csíkszeredáig Hecser Zoltánt, a MÚRE első elnökét J­arány Orsolya kérdezte Milyen előzményei voltak a MÚRE megalakulásának ? Korábban létezett a Romániai Új­ságíró Szövetség (SZR), az egy szak­­szervezeti alapon működő szervezet volt, a szerepe és jelentősége abszolút beszűkült a ’80-as évektől. Hogy ezt a szakszervezeti szerepet még jobban érvényesítsék, a SZR-t összevonták a ’80-as években a nyomdász szakszer­vezettel. Ennek megvolt a politikai, társadalmi jelentősége. Mert már nem egy elit egyesület volt. A munkás elem jobban érvényesült. Akkoriban több nyomdász volt, mint újságíró. Ez a szakszervezet nem volt szegény. A SZR-nek volt vagyona, egy gyönyörű épülete, kerttel, szökőkúttal. Volt ven­déglője, klubja, ahová csak engedél­lyel lehetett bemenni, újságíró igazol­vánnyal. Ha volt Romániában működő újság­író szervezet, miért volt szükség 1989 után egy magyar szervezetre is? A ’89 decemberi eseményeket kö­vetően a nyomdászok kivonultak a sa­ját szakszervezetükbe. Az újságíró társadalom próbált országos szinten újraszerveződni, ezt erősítette egy külföldi löket is. A hasonszőrű szerve­zetek, beleértve a Nemzetközi Újság­író Szövetséget is, Románia felé for­dultak, hoztak pénzt is, autókat is. A romániai újságíró társadalom is át akarta alakítani szakmai érdekképvi­seleti szervezetté a SZR-t. De első perctől kezdett körvonalazódni, hogy itt nem lesz egyetértés. Nem lesz egy­séges szervezet. Egyes emberek kö­zött - köztük tekintélyes újságírók, mint Sorin Roşea Stănescu, Cornel Nistorescu -, megindult a hatalmi harc. Összehívták Bra­­pojánán az új­ságírók kongresszu­ót Voltak buka­resti kapcsolataim, s erre a kong­resszusra, meg két f­őkészítő gyűlés­re is elmentem Buk­arestben. Román Győzőt is hívtam, a az Előrénél dol­gozott, hogy legyen magyar képvise­let. Jópár embert mozgósítottunk, szép számban jelen­­ik meg magya­rok a kongresszus... Engem bevá­lasztottak a SZR csúcsvezetőségébe, jobbára azért, mert magyarok közül engem ismertek a­­ jobban a romá­nok. A SZR elnöke Sm­­giu Andon lett. Ám az ott elfogadott alapszabályzatba azok az elemek, akkoket mi szorgal­maztunk, nem kerültü­k be. Én az új elnökn­ő elmondtam a kongresszust követelj­e, hogy az, ami­re számítottunk, nem került be az alapszabályzatba, s­­ez azt is jelenti, hogy ugyan egyforma tagok vagyunk, de sajátos érdekein­et nem látjuk megjelenítve, így va­n ellenük, de megalapítjuk a Rom­­ai Magyar Új­ságírók Egyesületét Megelőlegez­tem, mindent elkövet­ek annak érde­kében, hogy ez a szer­vezet partnere legyen a SZR-nek. Az együttműködés szervezett formáit is megpróbálhat­juk. Ezzel párhuzamo­­n nyilvánvaló vált, hogy náluk is sz­ikadás lesz. Jó­formán véget se ért kongresszus, megalakult az új ver­­őség, hetek le­forgása alatt újabb , újabb újságíró szervezetek jöttek lét a román olda­lon: Uniunea Ziarişt­or Profesiona­­lişti, Asociaţia Ziar­­ilor Români. Ezek bizonyos veze­s­egyéniségek mellé, érdekek mellé rakoztak fel, a későbbiek során pol­cai kötődésük is lett. Hogyan hozták létre a MÚRE-t? Mi történt az első gyűlését ? Ezeket az eseményeket követően megalapítottuk a MÚRE-t (akkori ne­vén RMÚE) Csíkszeredában. Miért Csíkszeredában? Mert itt voltak a kez­deményezők, és megvolt a logiszikai háttér. Több mint 100 újságírót sike­rült idehozni az ország minden részé­ről. Erről dokumentum is készült, je­lenléti ívet töltettünk ki. A Hargita Né­pe adminisztrációs személyzete ezt sa­ját feladataként kezelte. Eljött Sergiu Andon, beszédet is mondott, így ala­kult meg az egyesület, én lettem az el­ső elnök. Amíg nem merülnek fel a műkö­déssel, működtetéssel kapcsolatos gondok, addig mindenki azt mondja, oké, de amikor a tagsági díjat kell kifi­zetni, az rendszerint mindenütt gond. Elindult a sajtó privatizálása, a kezdeti eufóriát kezdte felváltatni a mindenna­pi gond. Az újságírók rájöttek, hogy itt lehet szónokolni, lehet demokráciát hirdetni, lehet világot megváltani, de haza kell menni és valamit enni is kell. Megjelentek az egzisztenciális problé­mák, átrendeződtek a tulajdonvi­szonyok, e változásoknak megvolt a maguk előnye, a maguk hátránya is, voltak problémás privatizálások. Nem kellett sokat várni, már a befuccsolás jelei kezdtek mutatkozni, az anyagi gondok jelei, amiket mindenki próbált valahogy kiszűrni. Ez mindmáig tart, sorra halnak meg a magyar lapok. Honnan volt pénz a működésre? A tagsági díjból és esetenként a Hargita Népe és más kiadók háttértá­mogatásából. Például, ha el kellett utaznom Bukarestbe, nem a MÚRE küldött, hanem a Hargita Népétől mentem kiküldetésbe. Ha valahol kel­lett találkozzunk, mindenki úgy pró­bálta megoldani, hogy a saját cégénél

Next