Romániai Magyar Szó, 1948. március (2. évfolyam, 149-173. szám)
1948-03-16 / 162. szám
Romániai Magyar LzG Kedd, 1948 március ,u A ROMÁN FEJEDELEMSÉG 1B48-AS forradalma A szabadság-eszmény áramlása a Káraitok bélfalúnál stra torpant mSf s a román fejedelemségekben az egész Európát megrázkódtató szabatságmozgalmak ugyanolyan visszhangra találtak, mint Bécsben vagy Budapesten. Ha az 1848-as bukaresti forradalmi megmozdulás arányaiban nem is terebélyesedett ki a magyar szabadságharchoz hasonló világraszóló fegyveres harccá, ennek oka jórészt a különleges történein helyzetben keresendő és semmi esetre sem abban, mintha a társadalmi viszonyok között alapvető különbség lett volna, így mindenekelőtt tudnunk kell hogy a román fejet jelentségek az adrianopoli békekötés után megszabadultak a nyomasztó torok ima alól és bizonyos önállóságra tettek szert. A függetlenségi küzdelem tehát más jellegű volt, mint Magyarországon, ahol a Habsburg-Önkény elleni lázadás össze tudta kapcsolni a feudális viszonyok megszüntetésére irányuló óhajt, a teljes nem*zeti függetlenség kivívásának eszményével. Ettől eltekintve azonban, a buka.resti 1848-t*. forradalom zászlóv*váőit ugyanolyan eszmények nem tették, mint a magyarországi forradalmárokat, sőt a budapesti március lejki események lelkesítően é s erlelen hatottak Balcescu és társai forradalmi megmozdulására. Ezért :s dolgozott Balcescu olyan lelkesen a két nép szabadság mozgalminak összekapcsoltaán, de a két nép testvéri összebékitése a magyar forradalmi vezetőknek elhibázott nemzetiségi politikája mat., a ottivet a bécsi udvar erdélyi ügynökei a májuk javára aknáztak ki, nem valósulhatott meg. A kossuthi védegyletek mását megtaláljuk a ,,Testvériség“ nevű egyesületben, ahol a forradalmi Programm kidolgozásán és a bojárság reakciós önkényuralma megdöntésének tervén munkálkodtak. De a hasonvó mások a két forradalom között még élesebben jelentkeznek a társadalmi viszonylatokban. A társadalmi válság jele» többéw kevésbé «zonos formában jelentkeztek A román jobbágyság éppen úgy nem bírta az egyre súlyosbodó robotot és adóterheket s a feudalizmuson alapuló gazdasági helyzet fenntartása is egyre elviselhetetlenebbé vált a kisbojárok és a kisnemesek számára. A román fejedelemségek 1848-as forradalmának vezetői között megtaláljuk azokat a bojárokat is, akik a reakciós bojár körök kénye-kedvének voltak kiszolgáltatva. Ezek a bojárok csepet sem voltak elnézőbbek a jobbágy terhek irányában s csak akkor léptek a forradalom útjára, mikor a jobbágyság fokozottabb kizsákmányolása sem vetett véget a termelési folyamat átalakulásából fakadó nehézségeinek. Az a korszak volt ez, amikor az árucsere -forgalom Európa e keleti államaiban is egyre nagyobb lendületet vesz és megkezdődik a piacra való termelés, ami az árutermelés új rendszereinek bevezetését teszi szükségessé. A bojárbirtokosnak, hogy hasznot hajtóan termeljen, meg kellett Ujitanír. gazdasági felszerelését és az úrbéri munkáról sürgősen át kellett térnie a bérmunkára. Ehhez elsősorban p*ns re volt szüksége és felvevő piacra. Pénzt azonban csak uzsorakamat ellenében tudott szerezni s a jobbágyi kötöttség a bérmunka megszervezését is gátolta. A növekvő eladósodón nyomasztó irta KARÁCS ANDÚR súlya, a jövedelem jelentős lecsökkenése tehát éppenugy hozzájárult a forradalom politikai küzdelmeihez, mint az elviselhetetlen jobbágyterhek, amelynek nyomasztóbb súlya alatt görnyednek a falusi paraszttömegek. Az 1848-as forradalmi akciót román fejedelemségben egy forraadalmi bizottság készítette elő, melynek élén Nicolae Balcescu állott. A forradalom időpontjául eredetileg áprilist választottak, de később a beígért franciaországi segítség reményében az időpontot későbbre halasztották theorgice Bibescu azonban megnesselte a készülődéseket, mire a forradalmi bizottság gyors elhatározással úgy döntött, hogy a Romarati megyei Islazban bontja ki a forradalom zászlaját. Azért választották ezt a he^t, mert az oltenia népben még .enben élt Tudor Vladimirescu felkelésének emléke. Islazban a forradalmi kiajtvány és az alkotmánytervezet felolvasása után megtörtént az első UP-». Kett nappal később egy kis forradalmi hadsereg bevonult Craiovába. Iancu Bibescu a fejedelem fivére megkísérli, hogy a katonaság segítségével letartóztassa a forradalmas rókát, de a nép melléjük állott, mire a hatalom urai sietve elmenekülnek. Időközben Bukarestben is egyre forróbbá válik a légkör. Bibescu fejedelem ellen sikertelen merényletet kísérelnek meg. Mikor a fővárosba megérkezik az islazi felkelés híre, a tömeg behatol a fejedelmi palotába s arra kényszeríti az uralkodót, hogy szentesítse az alkotmányt. Bibescu erre csak akkor volt hajlandó, mikor látta, hogy a hadsereg nagy része is a forradalmárok mellé áloit. Ekkor az új ideiglenes kormány útlevelével Brassóba menekült. Az islazi forradalmárok megérkeztek Bukarestbe. A tilareti téren nagy tömeggyűlést rendeztek, amelyen elfogadják az alkotmányt. A bojárok azonban nem törődtek bele a megváltozott helyzetbe. Cselszövéseket szőnek s a maguk oldalára állítják a hadsereg egy részét is. Otrobescu ezredes tiszttásaival benyomul a kormány üléstermébe és a „földbirtokosok” nevében letartóztatja a kormány tagjait. A tömeg közbelép, górtűz dördül el, számos halott és súlyos sebesült marad a helyszínen. De a győzelem a népés Odobescut és társait letar matatják. A forradalom diadalmaskodott. A reakciós bojárok rémhírek terjesztésével igyekeznek zavart kelteni. Végül, mikor látták, hogy a nép erejével szemben tehetetlenek a portában fordultak fegyveres segítségért. II. Szolimán I. Miklós cárral egyetértésben 20 ezer főnyi sereget küldött a határra. Egyidejűleg követet küldött, aki követelte, hogy az elmenekült fejedelem helyére helytartót nevezzenek ki. A tárgyalások eredményeképpen háromtagú vezetőséget az úgynevezett Locotenenta domneaecat állítják az ország élére Ennek ellenére a Cár és a török udvar úgy véli, hogy sürgősen fel kell számolni a forradalmat, nehogy a tűzvész tovább terjedjen. Omer Basa vezényletével török hadsereg indul a főváros ellen. A török csapatok három irányból hatolnak be Bukarestbe. Az egyik csoport és egy román tűzoltó-század között összeütközésre kerül sor, amely a kis román csapat lemészárlásával ér véget. A törökök ezután egy egész nap és éjjel kifosztották a várost. A rablásnak csak az idegen konzulok tiltakozása vetett véget. Fuad a török porta megbízottja letartóztatta a forradalom vezetőit, köztük Balcescut is. A forradalmat leverték. A cári csapatok a török hadseregek kilengtetének ürügyével szeptember 15-én bevonultak Bukarestbe. Ezzel három hónapi vergődés után a polgári demokratikus jellegű forradalmat leverték. A román fejedelemségek 48-as forradalmának „márciusi pontjai11 az islazi kiáltvány, amely bővebb alakban és az elméleti és gyakorlati célkitűzések egybekapcsolásával jelöli meg a mozgalom feladatát. Ezt a kiáltványt Balcescu készítette és június 9.én Islazban ünnepélyes gyűlésen olvasták fel. A két nappal később Bukarestben kitörő forradalomnak ez a titokban kinyomtatott kiáltvány a legfontosabb okirata. Az islazi kiáltvány 22 szakaszt tartalmaz. Ha ezt az okmányt összehasonlítjuk a március 15-iki 12 ponttal, nyomban szembeötlik, hogy milyen sok a hasonvonás, sőt azonos szándék a két forradalom követelései között. Az úrbéri terhek megszüntetése az islazi kiáltványban a következő szavakban jelenkezik : „megszüntetjük a robotot és ezzel együtt a becstelen jobbágyságot, megszűnik az utaknál való közmunka, a föld nélküli parasztból tulajdonos lesz...“ A 4. szakasz a népképviselet megalapítása, a felelős pesti minisztérium követelésével hasonlítható össze, a közigazgatás és a törvényhozás függetlenitése (1. szakasz) szintén azonos taralmú követelés a pesti márciusi ifjakéval. A közös teherviselés március 15.iki pontja szintén megtalálható az islazi kis állványban: az igazság nem tűr*heti, hogy csak a szegények viseljék az ország terheit és a gazdagok mentesüljenek alóla, a Nemzeti Bank követelje, a nemzeti őrsereg felállítása közös követelése a két forradalmi csoportnak. A román néptömegek bátran szembeszálltak a reakciónak a népkormány letörésére irányuló kísérleteivel, míg végül a behívott török seregek verték le a forradalmat. Bármilyen különbség is volt a román fejedelemség és a magyarországi forradalmi események között, a szabadság-eszményben a két nép már akkor egymásra találhatott volna. Sajnos, a történelmi pillanat elmullott, anélkül, hogy megragadták volna . Így egy szenvedésekkel teli évszázadnak kellett eltelnie, hogy a két nép — a magyar és a román — testvéri barátságban szálljon síkra a korszerű demokratikus eszményekért és a függetlenségeiknek minden hódító szándékkal szembeni megóvásáért. Nicolae Balcescu emlékei (Sepsiszentgyörgy.) A székelység története szakadatlan szabadságharcokkal van tele. A dolgozó székely népnek külső és belső ellenségek százaival kellett megküzdenie, egyik kezével dolgozott, a másikkal védte otthonát, szabadságát, gyermekeinek jövőjét. Törökök, tatárok- osztrákok törtek rá, királyi biztosok, grófok, főurak fosztották meg legelemibb emberi jogaitól, sanyargatták életét. Ebben az esztendőben, 1848 centennáriumi évében a dolgozó magyar nép számba veszi szabadságharcos emlékeit. Ezek az emlékek visszaidézik a hősi küzdelmek korát s figyelmeztetnek a ma már megszerzett szabadság megtartásának és kiteljesítésének kötelességére. Félezer éves falu sk Végigsétálunk a félig-meddig ma is álló vártemplom falai között. A romok tetején elhagyott gólyafészkek várják a tavaszt. Az eddigi megállapítások szerint a vártemplomot az 1200-as évek elején emelték. Az ősi templom jóval kisebb volt a mainál, ennek keleti része lehetett. Mai alakját 1547-ben nyerte, amikor Daczó Pál patrónus újjáépítette. Ezután csak javították ezt a remekbe készült gótslilü templomot. A templomot eredetileg két vár vette körül. Ezek között volt az árok, amelynek gödre ma is látható. A belső vár falain még felfedezhetők azoknak a fülkéknek a nyomai, amelyeket a falak mellé építettek, hogy a város lakói értékeiket háború esetén itt rejthessék el. A külső várat 1786-ban lebontották és annak köveiből II. József Habsburg császár rendeletére német iskolát emeltek a vár előtt. Szinszékely városba német nyelvű iskolát! Az iskola felállítását a székelyföldi főúri társadalom is helyeselte. A Székelyföld urai ez alkalommal is — mint a történelem folyamán annyiszor — tanújelét adták annak, hogy a dolgozó nép ellen bármilyen külső reakcióval készek szövetkezni. Az erőszakos germanizálás azonban csakhamar megbukott. A német iskola tanulók hiányában bezárta kapuit. Később a magyar iskolát helyezték el az épületben. Ma tanítói és harangozói lakás. Kil esküvőnek nsm kalS saaSatasóa A belső várnak két bástyája volt. Hányszor néztek ezek far*kasszemet a hódítani akaró ellenséggel! A nyugati bástya egyik fala ma is áll. A déliből épült a mai harangtorony. Az 1948-as szabadságharc idején itt gyűltek össze a székely hazafiak, a szabadságszerető lakosság és ,,itt esküvőnek, nem kell szolgaság!“ 1849 elején a torony harangjait elvitték, hogy ágyút öntsenek belőle a szabadság védelmére. Ezekről a harangokról irta Gödri Ferenc sepsiszentgyörgyi költő. ..Gábor Áron öntötte ércüket S a harangok ágyúvá váltanak. ‘ í£éí söpsisaöfiSiäVÖryä varitsma A város szabadsághőseit a várkertben temették el. A nyugati fal mellett tömegsírban nyugszanak az 1661-ben török-tatai martalócok áldozataivá lett sepsiszentgyörgyiek. A szabadságharc elbukását követő önkényuralom éveiben, 1854 ben az osztrák csendőrök az Őrkő nevű hegy alatt kivégeztek két vértanút, Váradi Józsefet és Bartalis Ferencet. Mi volt a bűnük? Nem tudták elhallgatni az elnyomók gaztetteit. A mártírok csontjai kivégzési helyükön nyugodtak, mig a román ,,történelmi urak hatóságai el nem távolították onnan tetemeiket. Azóta a várkertben porladnak csontjaik, mint a költő mondja: ,.S kik téget védve hiven haltak, Mind ott pihennek ma is kebleden.“ Magasan emelkedik ki a vártemplom s a csonka várfalak a város épületei közül. Tiszta időben az egész vltmenti Szépmezőről látni lehet. Karcsún szökik az ég felé a domb oldaláról, a torony, mint egy felkiáltójel Figyemezteti az élőket arra, hogy mennyit kellett szenvednie és harcolnia életéért és szabadságáért történelme során ennek a népnek. «Emlékeztet az elmúlt küzdelmekre s a további munkára figyelmeztet. Mert a megszerzett szabadság még nem elég. Következetes kiállással meg is kell védeni, alkotó népérdekü munkával ki is kell használni a szabad lehetőségeket. Csak így lesz méltó ez a nemzedék a szabadságharcos ősök emlékéhez! BEKE GYÖRGY