Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 274-299. szám)
1948-08-01 / 274. szám
^ 1*48. «wgttMtii* 1 vasárnap — n. évfolyam 271 szám Mai f2 © Ida^CSS Számunk ára 4 lej Taxa poștală plătită In num* . R A II A KlI A I * <M:.TapiSara»D^/Sr .>i8agsB^^ M Hathatós Intézkedések az államosított viffa’aio i * U WlAW 1 A I w jövedelmezőségének biztosítására A Jf M áMk ® WSk ,JF Jr ’ Befejezték e kisiparosok adókivetés g|^ A«HWf A ||jj a munkálatait m»lfl jA 11 I jim Be árh^ Letartóztatták a gyilkos budapesti jugoszláv . pIHUIH W/JLAT! Feljavítják a kenyér minőségét katólikus egyház vezetői a mánistákkal KAcso sahdob ORSZÁGOS SIMiMRäTlKilS NAPILAP robotos im« nnisorral együtt a Szovjetunió újabb jóvátételi engedménye lényegesen hozzájárul az általános életszínvonal emelkedéséhez tfasziliev szóval megbízolás ilexandru Iacob helyettes pénzügyminiszter beszéde a szovjet-román jóvátételi egyezmény aláírásakor Tegnapi számunkban jelentettük, hogy Vasile Luca pénzügyminiszter és Miron Constantinescu bánya- és petróleumügyi miniszter jelenlétében a Szovjetunió részéről N. V. Vasziliev, a romániai szállítások igazgatóságának főnöke, a Román Népköztársaság részéről pedig Alexandru Iacob helyettes pénzügyminiszter szovjetromán egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a szovjet kormány 73,2 millió dollárral csökkentette országunk jóvátételi adósságának még fennálló részét. Az egyezmény aláírásakor úgy a szovjet megbízott, mint Alexandru Iacob helyettes miniszter beszédet mondottak. — Egyezményt írtunk alá most ■— mondotta Vasziljev szovjet megbízott —, amelynek értelmében 73,2 millió dollárral csökkent a jóvátételi szállításokra vonatkozó egyezmény értelmében az ötödik jóvátételi évben leszállítandó értékek összege. — Ez a csökkentés újabb tanúidő a Szovjetunió barátságának a Román Népköztársaság iránt. Hazám a nagylelkű tettek egész sorával bizonyította be eddig is baráti érzelmeit Románia iránt. E tetteket önök jól ismerik. A szovjet kormánynak abban a határozatában, hogy leszállítja Románia jóvátételi tartozását, többek között ez olvashaó: „ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY BIZTOSÍTHASSA ROMÁNIA MENNÉL GYORSABB ÜTEMŰ GAZDASÁGI ÚJJÁÉRTÉSÉT ÉS A KÉT ORSZÁG KÖZÖTT FENNÁLLÓ BARÁTI KAPCSOLATOKRA VALÓ TEKINTETTEL, A SZOVJET KORMÁNY ELHATÁROZTA, HOGY FOLYÓ ÉV JÚLIUS 1- től KEZDŐDŐEN 50 SZÁZALÉKKAL SZÁLLÍTJA LE ROMÁNIA JÓVÁTÉTELI SZÁLLÍTÁSÁNAK ÖSSZEGÉT. Ez a határozat nagy jelentőségű, tekintettel arra, hogy a román nemzetgazdaság számára azonnal rendelkezésére álló értékeket biztosít. Ez az önzetlen engedmény tényleges segítséget jelent és nem lehet összehasonlítani azzal a segítséggel, amelyet az úgynevezett „Marshall-terv“ jelent. Az a terv, amelyet a kapitalisták alkalmaznak és amelynek alapján az Egyesült Államok imperialistáinak klikkje politikai és gazdasági rabságba dönti az érdekelt országokat. Meg kell jegyeznem, hogy a Szovjetunió kormánya akkor határozta el magát erre az engedményre, amikor a fasiszták által lerombolt nemzetgazdaságának újjáépítése nagy lendülettel folyik. Ez az elhatározás tényleges kifejezése annak a barátságnak, amelyet a Szovjetunió, Kommunista Bolsevik Pártunk és Sztálin elvtárs személyesen tanúsít a román nép iránt. Tekintettel arra az őszinte és határozott magatartásra, amelyet a Román Népköztársaság tanúsított a jóvátételi szállítások ügyében magára vállalt kötelezettségek terén, reméljük, hogy a még fennálló jóvátételi szállítások a megállapított feltételek zerint és határidőre történnek majd. Kívánom, hogy a Szovjetunió népei, a román nép és az új demokráciák országainak népei között a barátság mennél szorosabbá váljon. Éljen a Román Népköztársaság A szovjet megbízott beszéde után Alex Iacob helyettes miniszter válaszolt. Lényegesen kevesebb petróleumterméke, fűrészárut és vágómarhát fordítunk ezután jóviféietre Három nappal azután, hogy a Román Népköztársaság kormánya levélben kérte Sztálin Generálissámustól, a Szovjetunió miniszterelnökétől annak a lehetőségnek megvizsgálását, hogy a román állam háborús jóvátételi tartozásai csökkenthetők-e kezdte beszédét a helyettes miniszter — megérkezett Sztálin Generalisszimusz válasza. Ez azt az örömteljes hírt tartalmazta, hogy a szovjet kormány július 1-től kezdődőleg 56 százalékkal csökkenti a még fizetendő jóvátételi tartozásainkat, örömünket még növelte a szovjet ! Folytatás a 2-ik oldalon) Lemondott a Magyar Köztársaság elnöke Lemondásának oka: családjának egyik tagja elárulta a magyar népet (Budapest, Rador.) A Magyar Távirati Iroda közli: A Magyar Köztársaság elnöke lemondott. A miniszterelnökség sajtószolgálata nyilvánosságra hozta Tildy Zoltán köztársasági elnöknek a képviselőház elnökéhez intézett levelét. A köztársasági elnök ebben bejelenti lemondását. Tildy Zoltán levelében hangsúlyozta, hogy „tökéletesen egyetért a magyar népi demokrácia politikájával és lemondásának nem politikai véleménykülönbség az oka. bemondásának oka az a tény, hogy egy, a köztársasági elnök családjához nagyon közeláló személy elárulta a Magyar Köztársaságot és a magyar nép érdekeit.“ A köztársasági elnök lemondása után a pártok vezetői közös értekezletet tartottak, amelyen a következők vettek részt: Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád helyettes miniszterelnökök, Gerő Ernő, Rajk László miniszterek, a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, Dunyás Lajos miniszterelnök, Dobi István, Mihályfy Ernő miniszterek, Bognár polgármester, a Kisgazdapárt részéről, Veres Péter nemzetvédelmi miniszter és Darvas József főtitkár, s a Nemzeti Parasztpárt részéről. A közös értekezleten elfogadták Tildy Zoltán köztársasági elnök lemondását, ugyanakkor felkérték Nagy Imre házelnököt, hogy augu-ára, hétfőre hívja össze a képviselőházat. A magyar kormány szintén elfogadta a köztársasági elnök lemondását. A lemondást a minisztertanács pénteki értekezletén Dinnyés Lajos miniszterelnök jelentette be. (BUDAPEST, Radpr.) — MTI továbbítja: A Kisgazdapárt politikai irodájának péntek délutáni ülésén Dobi István, a párt elnöke a politikai irodának beszámolt reggeli pártközi értekezletéről és Tildy Zoltán köztársasági elnök lemondásáról. A politikai iroda elfogadta Tildy Zoltán lemondását s magáévá tette a párt képviselőinek a pártközi értekezleten nyilvánított állásfoglalását. Cholnoky Viktort kizárták pártból. a Végül Dobi pártelnök ismertette a politikai iroda tagjai előtt a Kisgazdapárt parasztképviselőinek megbeszéléseit a Magyar Dolgoók Pártjának vezetőivel. Megvalósult Petőfi végrendelkezése Irta: JAKAB ANTAL »Jertek ki hozzám, s ott kiáltsátok Síromnál éljent a respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll az üldözött, e fájó szív porára.” (Petőfi: RESPUBLICA) Kilencvenkilenc éve esett el a fejéregyházi sikon, de nem tekinthetjük halottnak. A sikra, ahol 1849 július 31-én piros vére hullt, nem gyászünnepélyre sereglenek össze magyarok és románok, a Román Népköztársaság szabad dolgozói, örömünnepet ülnek ott, ahol kilencvenkilenc évvel ezelőtt a zsarnokság, a népelnyomó önkény, az úri bitangság és a kizsákmányolók együttműködése aratott dicstelen diadalt a hősök felett, akik messze évtizedekbe integetve lobogtatták magasan a szabadság és a népakarat zászlaját. A minden demokratikus párt és szervezet megbízottaiból álló Petőfi-emlékbizottság felhívására szombaton, illetve vasárnap azért gyűlnek össze a fejéregyházi síkra országunk dolgozó népének kiküldöttei, hogy eleget tegyenek a költő végrendelkezésének s románul-magyarul egyszerre kiáltsák: megvalósult az, amiért a dolgozó nép élén küzdöttél, Petőfi Sándor! Nem csak annyi valósult meg belőle, amennyit azonnali célként több mint egy évszázaddal ezelőtt a nép nevében célként magad elé tűztél s amit az urak hosszú sötét évtizedeken keresztül a fegyverek vasával, testi és lelki fenyítéssel hasztalanul igyekeztek elfojtani, a Köztársaság helyett, megvalósult az, ami több, ami tejesen kifejezi szándékaidat, a Népköztársaság. Élőnek tekinti őt a vaskohók izzó termékét formába öntő munkás, mert most, amikor a nemzetközi imperializmus és a zsoldjába szegődő honi reakció régi beidegződöttségek, babonák lelki maradványait kihasználva izgat a népi demokrácia ellen, egy évszázad távlatából s tisztán hallja a költő hangját: „legszentebb vallás a haza s emberiség“. Élőnek tekinti a dolgozó földműves nép, mert miközben hajdani földesurak és bojárok földjén magának és dolgozó testvéreinek aratja már az aranyló kalásztengert, azt látja beteljesedni, amiért a költő harcolt: lehullott kezéről a bilincs, nyakáról a három, városi dolgozó testvéreivel együtt maga kovácsolja már boldogságát. Élőnek tekinti a dolgozó néppel együttérző értelmiségi, „ki meg sokalta már látni, mint martiroskodnak miliők, hogy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek“ s velük együtt építi a dolgozók hazáját. Szellemének, küzdőképességének és következetességének valóságát érezzük társadalmunk minden megnyilatkozásában. Mindaz, amit mondott és tett benne lüktet, szerves része szavainknak és tetteinknek. Költészetéből, életművéből egyetlen sort sem vethetünk ki s ha követeléseit mégis valósította már a munkásosztály szervezett erejének útmutatásával a nép, az út, amelyen feltartóztathatatlanul tovább megyünk egyenes folytatása annak, amelyet ő járt s amely azonos céllok felé visz. Ezért érezzük őt máig is magunk között. Együtt menetel a békére vágyó, a korhoz és vívmányaihoz méltóbb életért küzdő városi és falusi dolgozó miliókkal. Jobbágyok, zsellérek, iparoslegények, a nép ügyéért lelkesedő értelmiségiek sorainak élén indult és jön velünk tovább a munkásosztály élcsapata által jelzett célok felé, a kizsákmányolás teljes felszámolásáért. Petőfi nemcsak hitte, hanem tudta is, hogy eljön az idő, amikor a nép lerázhatja magáról a kizsákmányoló által rárakott jármot s a társadalomban, a hazában a költészetben, a politikában a maga kezébe veszi sorsának irányítását. Tudta, hogy ennek be kell következnie, mert együtt érzett a miliókkal s már akkor, amidőn még csak csirájában kezdett kibontakozni ez a napjainkban szarbaszökkenő szabadságv?fj, már látta, hogy ezé az erők a jövendő, semmi sem állíthatja meg útjában a fejlődést. Középeurópa tájain nem ő volt az egyedüli, aki egy évszázaddal ezelőtt harcolt a szabadságért, de ő volt minden akkori harcos között a legkövetkezetesebb. Nem érte be félmegoldásokkal Nem a történelmi pillanat követelményeiért küzdött; egészen, minden következményével igényelte a forradalmat. Nem akart megelégedni csak azzal, hogy a dolgozó néptömegek segítségével a középosztály eltávolítsa az ország kormányrúdjától a feudalista uralkodó klikket. Nem elégedett meg azzal, hogy az osztrál uralkodó háztól függetlenütl essék az ország, ő magát a népet akarta függetlenné tenni a hazában , minden más érdeket a dolgozó nép érdekeinek kívánt alárendelni. Nem csak akármilyen köztársaságot akart, amelyben az eltávolított uralkodó helyébe a polgár szállítson érdekeinek megfelelő köztársasági elnököt. A királyság intézményét nem azért gyűlölte, amiért a feltörekvő, de a bécsi udvarral összefonódó főnemesek miatt érvényesülni nem tudó középrétegek. Gyűlölte, mint intézményt, amely legjobban a népe nyomja el. Arany Jánosnak írói levelében fejezte ki leghatározottabban, mit jelent számára a királyság intézménye: „Csak király ne végy hősödnek, még Mátyás se. Ez is király volt, s egyik kutya